Slách

Kálev – Egy másféle lélek

Az  Izrael földjére küldött tizenkét kém közül csak Jehosua és Kálev maradt hűséges Mózes útmu­tatá­saihoz. A többi tíz az Örökkévalóba vetett bizalom hiányának áldozatául esvén rágalmakat beszéltek az országról, ezzel elő­idéz­ve a nép kétségbeesését. A Chofetz Chaim több kér­dést is felvet Kálevnek a történetben betöltött szerepével kap­csolatban. 1) Először is idézi a szakaszt, melyben Mózes egy „jud” betűt tesz hozzá Hosea nevéhez, így lesz belőle Jehosua. 2) Bölcseink mondják, hogy Mózes imádkozott, „Örökkévaló védd meg őt a kémek tervétől”. 3) Miért nem imádkozott Kálevért is? 4) Továbbá a bölcseink tanítása szerint, amikor Izrael földjén voltak, Kálev elment Hebronba az ősapák sírjánál imádkozni, hogy ne kelljen részt vennie a többi kém gonosz tervében. 5) Miért nem ment Jehosua is Hebronba imádkozni? Végül a Chofetz Chaim megjegyzi, hogy az Örökkévaló dicsérte Kálevet: „Kálev az én szolgálóm, mivel neki más a lelke, és engem követett.” 6) Miért dicséri az Örökkévaló Kálevet és nem Jósuát? Egyszerűbben mit jelent az, hogy Kálevnek „másféle lelke van”?

A Chofetz Cháim azzal kezdi a válaszát, hogy a spirituális növekedésnek kétféle útja van, amikor az ember annak a veszélynek van kitéve, hogy bűnösök spirituálisan akarnak kárt okozni neki. Az egyik út, hogy nyíltan szembeszáll velük, és kimutatja, hogy nem ért egyet a cselekedeteikkel. A másik, hogy hallgat, és akár még azt is színleli, hogy egyetért velük, de ha nyilvánosságot adnak a véleményüknek, akkor megmutatja az igazi meggyőződését, és ellentmond nekik.

Mindkét megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai. Az első esetben felmerül a kockázata annak, hogy ha az ember nyíltan szembemegy a bűnösökkel, akkor azok fizikailag bántalmazhatják őt. Az előnye viszont annak valószínűtlensége, hogy spirituális értelemben negatívan tudják őt befolyásolni, mivel nyíltan ellenáll nekik. A második megközelítés előnye, hogy a bűnösök nem fogják őt bántani, mivel azt hiszik, az ő oldalukon áll, de ott a kockázat, hogy lassan a befolyásuk alá kerül, mivel azt színleli, hogy osztja az ő véleményüket.

A Chofetz Chaim azzal folytatja, hogy Mózes profe­ti­ku­san meglátta, hogy Jehosua az első csoportba tartozik – nyíltan szembeszáll a kémekkel. Mózes azt is tudta, hogy Kálev a második csoportba tartozik – elrejti az igazi vé­lemé­nyét, hogy a kémek azt gondolják, mellettük áll. Hagyják őt beszélni az emberekhez abban a tévhitben, hogy az ő ügyüket fogja támogatni. E magyarázat segítségével vá­la­szol­ja meg a Chofetz Chaim az összes kérdését:

Azt kérdezte, hogy Mózes miért csak Jehosuáért imád­ko­zott, Kálevért pedig nem. A válasza, hogy Mózes a tanít­ványa fizikai egészségéért imádkozott, nem a spirituális jólétéért. Jehosua nyíltan szembement a bűnösökkel, így Mózesnek nem kellett imádkoznia azért, hogy spirituálisan védve legyen, csak azért, hogy a kémek fizikailag ne ártsanak neki. Ezzel szemben Mózes tudta, hogy Kálev elrejti az igazi véleményét, és ezért nem fenyegette őt az a veszély, hogy a kémek fizikailag bántalmazzák őt.

Azonban, amikor a kémek elérték az országot, Kálev hamar felismerte aljas tervüket. Akkor döntött úgy, hogy a második módszert választja és elrejti igazi szándékait. Viszont felismerte azt a spirituális kockázatot, hogy a kémek megpróbálják rávenni, kövesse az ő útjukat. Ezért érezte szükségét a „szijátá dismájá”-nak, az égi segítségnek és elment Hebronba imádkozni azért, hogy rendíthetetlen maradjon az Örökkévalóba vetett hite. Jehosuának ezzel szemben nem volt szüksége egy ilyen extra segítségre, mert nyíltan szembeszegült a kémek érveivel.

Az utolsó kérdés, hogy miért csak Kálevnek járt a dicséret, hogy „másféle lelke van”. A Chofetz Cháim magyarázata a Rásin alapul, miszerint Kálevnek két „lelke” volt, ami azt jelenti, hogy kétféleképpen viselkedett, egyféleképp a beszédében és másképpen a szívében. Mivel úgy beszélt, mintha egyetértene a kémekkel, engedték őt beszélni az emberekkel, mert úgy gondolták, hogy alátámasztja az érveiket. Ehelyett ő meg­mu­tathatta az igazi „lelkét”, szilárd hitét az Örökkévalóban és Mó­zesben, az ő prófétájában. Az Örökkévaló azért választotta csak Ká­levet erre a különleges dicséretre, mert Jehosuára ez nem vo­nat­kozott – ő abban mutatta meg a nagyságát, hogy nyíltan szem­beszállt a kémekkel. Az Örökkévaló Kálev különleges ké­pes­ségét hangsúlyozta ki, miszerint erős maradt, miközben azt szín­lelte, hogy a kémek oldalán áll.

Láttuk, hogy hogyan testesített meg Kálev és Jehosua két különböző utat a gonosztevők közötti túlélésben. Ez vonatkozik a mi saját életünkre is: a minket körülvevő emberek akár bűnös indítékok nélkül is úgy viselkednek, ami nem felel meg a Tóra értékeinek. Manapság sokszor nehéz Jehosua módszerét alkalmazni úgy, hogy ne okozzunk túlzott súrlódásokat. Ezért nem célravezető nyíltan szembeszállni velük, ezért jobb Kálev útját követni és csendesen kitartani a hitünk mellett. A Kálevtől tanult lecke az, hogy szükségünk van „szijátá dismájá”-ra, az égi segítségre, és ezt szívből jövő imával érhetjük el. Ha az ember azzal a felismeréssel imádkozik, hogy szüksége van az Örökkévaló segítségére, akkor valóban utánozni tudja Kálevet.

fordítás · G. Sz.

forrás · aish.com

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás