Zsidó mesék

Kinek ad hitelt az Örökkévaló?

Amikor Jákob hosszú évek után készül a gonosz Ézs­a­­­uval való találkozásra, határozottan aggódik. Mi­ért? Úgy gondolja, hogy nem szolgálta meg mindazt a jót, amit eddig is tett vele az Örökkévaló, és talán már nem fogja megvédeni. Miért gondolja ezt? Nem tudja, hogy ő nemzedéke legigazabb embere, aki legjobb tudása szerint teljes szívből szolgálja az Örökkévalót? Álljon e kérdés megválaszolására a következő másál, példázatos mese.

Történetünkben egy bankár és fia a főszereplő. A bankár abból él, hogy bankjának a pénzét olyan embereknek, üzleteknek kölcsönzi ki, akik jól sáfárkodnak vele, és végül többet fizetnek vissza a banknak, mint amit eredetileg kaptak. A lényeg, hogy kinek adjunk hitelt. Kiben bízhatunk meg, hogy vissza fogja tudni fizetni kamatostul a pénzt?

A bankár fia szerette volna megtanulni a szakmát, ezért apja elhatározta, hogy magával viszi a találkozóira, így mutatva meg neki a hitelezés lényegét. „Ma két üzletet fogunk megnézni – mondta a fiának. Mindkettő nagy összegű kölcsönt igényelt, és el kell döntenünk adunk-e nekik.”

Apja és fia elmentek az első üzletbe, amely a város elszegényedett negyedében volt. A bolt maga is ennek megfelelően nézett ki. Az épület falain mállott a vakolat, a festék öreg volt és piszkos, az üzlet előtti fényreklámból egy-két égő kiégett. Belül sem volt sokkal jobb a helyzet. Rengeteg áru zsúfoltan sorakozott a polcokon kézzel írott címkékkel, a csempe és a járólap itt-ott hiányos volt.

– Micsoda egy lerobbant bolt! Ezeknek biztos nem adnék egy fillért sem! – mondta a bankár fia.

A második pont az ellenkezője volt: elegáns környéken ragyogó üzlet, rendezett árukészlettel a raktárban, a legmodernebb számítógépes rendszerrel, ragyogó tisztaságú mosdóval.

– Wow! Ez igen, nekik érdemes kölcsönt folyósítani! – gondolta a fiú.

Hazafelé a bankár és fia megbeszélték a látottakat. A fiú biztos volt benne, hogy a második bolt fog hitelt kapni, míg az első semmit. Nagyon meglepődött, amikor apja az ellenkezőjét döntötte. Indoklásul a következőt mondta.

– Az az igazság, hogy régen üzleteltünk már mindkét céggel. Az első cég eredetileg egy kisebb összegű hitelt kért, hogy beindítsa az üzletet, amelyet mára kinőttek. Bár nem túl nagy a forgalmuk, mégis nagyon nyereségesek, és ami szintén nagyon fontos, mindig pontosan fizetett nekünk. Most szeretnék lebontani az épületet és új, nagyobb raktárt és irodát építeni, hogy ki tudják szolgálni a már meglevő és egyre szaporodó ügyfeleiket. Erre kérnek egy nagy összegű kölcsönt tőlünk. A második bolt nagy összegű hitelt kért évekkel ezelőtt, hogy felépítsék elegáns üzletüket, nagy forgalmuk van, de sokba kerül az üzlet fenntartása, a mai napig nem fizették még vissza a teljes tartozást, amelyet az üzlet indításakor vettek fel. Most ugyan egy kisebb összegű hitelt igényelnek, de sosem fogják tudni visszafizetni.

Mi köze mindennek Jákobhoz?

Jákob úgy érezte, az Örökkévaló már annyi jóval áldotta meg eddig is, hogy talán, amit ő „adott cserébe” (imái, a micvák és jócselekedetek), az nem elégséges, és most amit kér (hogy védje meg Ézsautól) talán túl nagy kérés, amelyet nem érdemel meg. Ha az Örökkévaló valakinek jó életet ad, vagyont, egészséget, tehetséget, akkor igyekeznie kell megszolgálni őket utólagosan, hogy ne járjon úgy, mint a mesénkben az elegáns üzlet, amelynek nem adtak több hitelt!Scan 1

Trendeli Alapítvány – A zsidó bölcsőde

www.trendeli.hu

Panyiné dr. Ábrahám Zita