Lativ Kolel

Köszöntő – Forrás IX. évfolyam 1. szám

Dovid Gottlieb rabbi, a jeruzsálemi Ohr Sameach jesiva népszerű tanára (aki egy néhány évvel ezelőtti Lativ-sábáton vendégelőadója volt) sokszor beszél az ima szerepéről, mozgatóelveiről, hatásairól. Az egyik népszerű előadásában Gottlieb rabbi a misna és a Talmud alapján mutat rá egy olyan elvre, amely a ros hásánákor mondott ima mögött húzódik meg. A rabbi a következőt mondja:

A misna a ros hásáná traktátusban felsorolja azok az időszakokat, amikor a világ egy bizonyos aspektusát az Ö-való megítéli. Négy ilyen újév van az évben: peszáchkor a gabonát ítéli meg a Teremtő – ez az az időszak ugyanis, amikor Izraelben beérik a gabona; sávuotkor a fák gyümölcséről, szukotkor pedig az esőről mond ítéletet. A misna azzal fejeződik be, hogy ros hásánákor minden teremtényt elhalad a Teremtő előtt, az emberek egyenként, és mindenki megkapja az ítéletét a következő évre. A Gemárá idézi rabbi Akivát, aki a misnához nagyon hasonló észrevételt tesz. Rabbi Akiva a következőt mondja: a Templom fennállásának idején peszách másnapján hozzuk az omeráldozatot, melyet egy évben egyszer, csak ekkor mutatunk be. A kérdés az, hogy miért? Miért kell évente csupán egy alkalommal hozni ezt az áldozatot, és miért pont peszáchkor? Rabbi Akiva így válaszol: azért mert ekkor ítéli meg a gabonát a Teremtő. Ha ebben az időszakban hozol gabonaáldozatot, akkor ez áldást fog hozni a következő évre, vagyis kedvezőbb ítéletet hoz a Teremtő a gabonát illetően. A sávuotkor hozott áldozat áldást hoz a fák gyümölcseire a következő évben. Szukotkor hét napon keresztül hozunk vízáldozatot – évente egy időszakban, csak szukotkor. Miért? Mert ilyenkor ítéltetik meg a víz az adott évre, és a vízáldozat a víz ítéletének időszakában áldást hoz a következő év vízét illetően.

Úgy tűnik, felállíthatunk egy szabályt, ami a következő: amikor valamit megítél a Teremtő, hozz egy mintát az adott dologból áldozatként, és áldást kapsz rá érte. Rabbi Akiva ros hásánával kapcsolatban azonban nem mondja meg, hogy milyen áldozatot hozzunk, csak ennyit mond: ros hásánákor imádkozz.

Látszólag itt megdől a felállított szabályunk. Az első háromnál észrevettünk egy mintát, de Rabbi Akiva ros hásánái észrevétele mintha kilógna a sorból. Ros hásáná kivétel lenne, vagy lehetséges, hogy mégis beleillik a felállított szabályba? Rabbi Akiva azt akarja tanítani, hogy ros hásáná tökéletesen beleillik a felállított szabályba.

Ros hásánákor, amikor a teremtények, vagyis mi állunk ítélet alatt, akkor a Teremtő azt mondja: én most belőled akarok látni áldozatot. Természetesen itt nem egy primitív emberáldozatról van szó, ahol is valakinek meg kell halnia. A Teremtő azt mondja: azt szeretném, hogyha az imádban felajánlanád magad nekem. Most belőled szeretném látni a legjobb „mintát”. Az év első napján mutasd meg, hogy ki vagy, amikor legjobb formádat hozod. Ha ezt megteszed, a következő év áldás lesz számodra.

Gottlieb rabbi gondolatmenete rendkívül motiváló. A kérdésünk azonban: hogyan ültetetem át ezt a nagyon fontos tanítást a gyakorlatba? Honnan tudjam, hogy mi a legjobb formám?

A válaszhoz eljuthatunk, ha az időre, mint ajándékra gondolunk. Csupán egy korlátozott időmennyiséget kapunk a következő évre. 365 napot. 31 536 000 másodpercet. Minden egyes másodpercben szellemi értéket teremthetünk. Minden pillanatunkat felhasználhatjuk személyiségünk fejlesztésére. Az újév első napja – ros hásáná – lehetőséget kínál arra, hogy átgondoljuk, hogyan használhatjuk ki a nekünk adott lehetőségeket a fejlődésre a következő évben vagy akár azon túl is. Jom kipurkor azt kell észrevennünk, ami eltávolít minket a képességeink és lehetőségeink kiteljesítésétől. Szukotkor pedig rá kell jönnünk, hogy a valódi fejlődés úgy érhető el, hogy felismerjük a fizikai világ mögött megbúvó isteni jelenlétet.

Kívánunk minden kedves Olvasónknak jó évet, egészséget, sikereket és áldásokat!

Lativ staff