Kedves Olvasók!
Az időszak, amikor a legtöbbször esik szó az emuna (hit) fogalmáról, kétségtelenül peszách ünnepének ideje és niszán hónapja. Ekkor történt ugyanis, hogy az Örökkévaló teljesen egyértelmű módon nyilvánult meg mind a zsidó, mind az egyiptomi nép előtt. A tíz csapán célja is elsődlegesen az volt, hogy az egyiptomiak felismerjék az Örökkévalót, és higgyenek a hatalmában (2Mózes 7:5), míg a tenger kettéválásánál a bibliai szöveg egyértelműen kimondja, hogy a nép hitt az Örökkévalóban (2Mózes 14:31). Peszách előtt és alatt fontos, hogy elgondolkodjunk ennek a szónak a tartalmáról, fontosságáról, megnyilvánulási formáiról az életünkben. Hadd adjunk egy kis segítséget a gondolkodás elindításában és serkentésében.
Induljunk ki onnan, ahonnan a fordítás szakos hallgatók az első tanórájukon. Ők ezen az órán azt tanulják, hogy a fordítás sosem pontos, a fordító mindig egy kicsit ferdít és értelmez. Emiatt óvatosnak kell lennünk, amikor az emuna szót hitként fordítjuk. A magyar hit szó nagyon terhelt: más vallások értelmezési tartományából merítünk sokszor, amikor használjuk. Nagyon nehéz tehát definiálnunk, mit is takar ez a szó, illetve felmerül a veszély, hogy több definíció is „futhat” egyénenként változó jelentéstartalommal.
Mi is akkor az emuna definíciója a zsidó gondolkodásban? A Malbim (rabbi Meir Leib, XIX. századi rabbi) a zsoltárokban meghatározza a szó kontúrjait, és remek mindennapi példát is hoz. Az általa elemzett zsoltárvers így hangzik: „Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékről nemzedékre szájammal tudatom hűségedet” (Zsoltárok 89:2). Amit a legtöbb magyar fordítás hűségnek fordít, az a héber versben emunakét szerepel.
A Malbim ezen a helyen határozza meg az emuna fogalmát. Ő azt ajánlja, hogy induljunk ki a teremtésből. Amikor az Örökkévaló megteremti a világot, megteremti a világot uraló szabályokat is, a természet erőit. Vagyis azt, hogy ha leejtünk valamit, az leesik a gravitáció miatt. A meleg felfelé száll. Az olaj úszik a víz felszínén. Ezek és még több milliárdnyi szabály, mindig érvényesek, és mindig kiszámítható formában vannak jelen a világunkban. Az Örökkévaló a teremtéskor az állandóan jelen lévő és kiszámítható természeti erőket is megteremtette.
Ez azt jelenti – folytatja a Malbim –, hogy az állandó szabályok megteremtésével az Örökkévaló ígéretet is tett arra, hogy ezek a szabályok sohasem változnak meg. Ha jobban belegondolunk, ez logikus: ha az Örökkévaló egy olyan világot teremtett volna, ahol a természet erő kaotikusan, kiszámíthatatlanul viselkednének, akkor a világunkban nem lehetne létezni. Ha nem tudnám pontosan, hogy a gravitáció segítségével a földön maradok, és nem repülök a levegőbe egy véletlenszerű pillanatban, vagy ha egy reggel a nap nem kelne fel, akkor nehezen tudnám a legelemibb mindennapi tevékenységeimet is elvégezni. Röviden: világos és minden pillanatban érvényben lévő szabályok nélkül a földi élet lehetetlen lenne.
Az Örökkévaló teremtése tehát ígéret is arra, hogy minden pillanatban élhető világot teremt nekünk. Az ebben az ígéretben való biztos tudás az emuna. Vagyis, mondja a Malbim, ha biztosan tudom, hogy amit az Örökkévaló mondott, az úgy volt, van és lesz, és nem másítja meg a szabályokat, akkor van emunám. Az emuna annak a tudása, hogy amit az Örökkévaló ígért, az megmásíthatatlanul érvényes az életemben.
A természeti törvényeken kívül sok isteni ígérettel is találkozunk a Tanakban, vagyis a Biblia könyveiben. Gondoljunk csak, a teljesség igénye nélkül, az Ávrahámnak tett többszöri ígéretre a földről és a leszármazottakról (1Mózes 12:2, 15:18, 22:17, 26:3), a Dávidnak tett ígéretről, hogy sosem fog eltávozni Dávid törzséből a királyság szelleme (2Krónikák 21:7), vagy arra, hogy az Örökkévaló megígérte Zakariás prófétán keresztül nekünk, hogy vissza fog a Jelenléte térni Jeruzsálembe (Zakariás 8:13). Ha az emuna szemüvegén keresztül olvassuk ezeket a szöveghelyeket, akkor biztos tudásunk lehet arról, hogy ezek a szabályok mindig érvényben vannak, most is, és a jövőben érvényesek lesznek.
Az a kapcsolat azonban nem egyirányú. Nemcsak nekünk lehet emunánk az Örökkévalóban. Biztosan tudjuk, hogy az Örökkévalónak is van emunája bennünk. Reggelente az első mondanunk ez: „hálás vagyok előtted, élő és létező Király, mivel visszatérítetted a lelkemet belém kegyelemben, nagy a Te emunád [bennem].” Hogyan lehet az Örökkévalónak emunája bennünk? Természetesen úgy, hogy számít arra, hogy amit mi ígértünk, azt be is tartjuk, pontosan ugyanúgy, ahogy Ő is minden pillanatban betartja, amit ígért a teremtéskor és később is. Mit is ígértünk mi? A Szináj-hegynél ígéretet tettünk arra, hogy a népeként állandó kapcsolatban leszünk Vele, és hogy a célunk, egyénenként és népként egyaránt, hogy a Jelenlétét lehozzuk az emberek közé.
Minden kedves olvasónknak kóser és örömökben gazdag peszáchot kíván a teljes
Lativ staff