Arcképcsarnok

Maharsal, a lublini rabbi

Portré egy alapos, igazságszerető és szenvedélyes rabbiról.

Szerző: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

Szerző: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

Rabbi Slomo Luria, Maharsal néven vált ismertté (Mo­ré­nu HaRav Slomo Luria – azaz Tanítónk Rabbi Slomo Luria). Korának egyik legismertebb talmudtudósa, tanítója és áskenáz döntéshozója volt.

1510-ben született neves rabbicsaládba Briskben (más források szerint Posenban), mely akkor Lengyelországhoz tartozott. Családfája visszavezethető egészen Rásiig, rokona volt Rabbi Mose Isserles (Remo) és Rabbi Meir Katz­enellenbogen, kortársa Joszef Karo, a Sulchán Á­ruch szerzője.

Rav Slomo gyermekkorában elvesztette édesapját. Más választás nem lévén, anyja szülei házába költöztek. Nem a barátaival játszott, mint más gyerek, hanem a tanházban és nagyapja könyvtárában tanult. Jesiva éveit Lublinban, Ostroban, Poznában töltötte. Még fiatal volt, mégis messzi földön híressé vált. Lengyel és litván városok rabbijává választották (Brisk, Ustra, Lublin). Lublinban tanházat alapított, az épületben, mely a nevét viselte (Maharsal sul) 3000 ember fért el. A szépségéről híres épület sértetlen maradt egészen a II. világháborúig.

„olyan nagy, mint Sámmáj és olyan erkölcsös, mint Hilél”

A Maharsal szerény, de tüzes ember hírében állt. Állandóan önvizsgálatot tartott, kinevezett maga mellé egy kísérőt, hogy figyelmeztesse, ha nem helyesen cselekedett. Ilyenkor táleszba burkolózott és tisztelettel hallgatta az intelmeket. A Remo így írt róla: „olyan nagy, mint Sámmáj és olyan erkölcsös, mint Hilél.

Rav Slomo önálló gondolkodó volt, kritizálta kollégái döntéseit és a döntéshozatal módját. Szerinte a tudós minden generációban köteles összefésülni a talmudi forrásokat a toszefistákkal egészen az adott korig elemezve minden véleményt és így kell egy megalapozott következtetésre jutni. Rokonát, Remot se kímélte, amiért filozófiát és világi ismereteket tanult, valamint amiért írásaiban nyelvtani hibákat követett el. Kritikáit mindig a szenvedélyes igazságkeresés fűtötte.

Egyik fő műve a Jám sel Slomo, mely a Talmud 16 traktátusát kommentálja. Azonban ebből csak 7 traktátus kommentárja maradt fenn. Ebben a művében a háláchá mélységeit kutatta, nem elégedett meg a törvényekkel, az eredetükkel is tisztában akart lenni. Idézi a különböző véleményeket, értékeli azokat és így von le következtetéseket. A könyv bevezetőjében utal a következő történetre: Egy éjszaka a Talmud tanulmányozása közben észrevette, hogy a gyertya már csak fél órára elegendő. Szomorú volt, mert egész éjjel szeretett volna tanulni. Végül a gyertya égett egész reggelig és ezt ő az Örökkévaló csodájának vélte, egy jelnek, mely arra ösztönözte, hogy folytassa munkáját.

Másik jelentős munkája a Chochmát Slomo című Talmud kommentár. Abban az időben a Sász (Talmud) nyomtatott szövege sok pontatlanságot tartalmazott. Maharsal szerint emiatt sok hibás halachikus döntés született. Nagy precizitással vizsgált meg minden egyes betűt a Talmud nyomtatott kiadásaiban és Rási, a Toszfot és a Risonim (Rambam, Rif, Ran, Ros) kommentárokban is. Kommentárjait később a fiai adták ki Chochmát Slomo címen. A ma használatos Sász szövege nagymértékben Maharsal munkájának köszönhető.

Harmadik könyve a hozzá intézett háláchikus kérdésekre adott válaszaiból készült. Világosan érvelt, az igazságot kereste és a Tóra tiszteletét. Érzékenyen reagált a zsidóság nehézségeire.

A Jám sel Slomoban említi, hogy sokan érdemtelenül viselik a „morénu” és a „harav” címet, úgy nevezi őket: „kis rókák, akik szándékosan kárt tesznek az Örökkévaló szőlőjében.” Szerinte a „morénu”cím csak azokat illeti meg, akiknek a Tóratanulás az elsődleges és kizárólagos elfoglaltsága, akik alaposan elsajátították a Sászt és kommentárjait, akik egy rabbi közreműködésével tanulták a Sulchán Áruchot.

A következő történet egy olyan emberről szól, aki Maharsal szerint kiérdemelte a morénu címet: A Maharsal tanháza alatt volt egy zöldségesbolt, aminek a tulajdonosa egy szerény zsidó ember volt, akit Reb Avrohomnak hívtak. Egy este Maharsal hallotta, hogy Reb Avrohom elmélyedve Talmudot tanult. Lement hozzá és kérdést tett fel neki a témában. Reb Avrohom először nem akart válaszolni, mondván, hogy ő nem egy rabbi. De a Maharsal ragaszkodott hozzá, így nem utasíthatta vissza. A boltos briliáns válasza lenyűgözte Maharsalt és attól kezdve rendszeresen együtt tanultak. Reb Avrohom, azonban továbbra is csak egy egyszerű embernek tartotta magát. Mielőtt a Maharsal meghalt, meghagyta, hogy a közösség a boltost nevezze ki rabbijának, mivel hogy ő igazán érdemes rá.

A Maharsal 1573-ban hunyt el Lublinban. A sírkövén olvasható szöveg megemlékezik a korabéli és későbbi zsidóságra gyakorolt hatásáról.


vissza