Tóra és tudomány

Mégis kinek az élete? – Orvosok, jog és Shylock

Mert a testünk fölött Egyvalaki rendelkezik.

Izrael állam jogrendszere sok szempontból a nyugati (főleg brit) jogrendszerek mintáját követi. A zsidó jog, vagyis a háláchá alig jelenik meg a zsidó állam jog­rendszerében. Az egyik ilyen kivétel, amely szinte tel­je­sen a háláchán alapszik, az orvosi jog. 1996-ban a Kneszet elfogadott egy törvényt, amelyben deklarálták, hogy az életveszélyben levő betegeket az orvosok akár az akarata ellenére is megmenthetik. Vagyis akkor is, ha a beteg egyértelműen nem járul hozzá egy életmentő műtét elvégzéséhez, az orvos akár fizikai kényszert is alkalmazhat (!), és elvégezheti rajta a beavatkozást, ha ezzel megmenti az életét. Ez teljesen az ellentétes a nyugati, angolszász országokra jellemző megközelítésnek, ahol az egyén rendelkezik a saját élete felett. Kaliforniában például egyik az éjjel a sürgősségi osztályra behoztak egy életveszélyes állapotban levő AIDS-beteget, aki nem tudott lélegezni.

A beteg kijelentette, hogy nem akarja, hogy megmentsék. Az orvos nem hallgatott rá, és akarata ellenére elvégezte rajta az életmentő beavatkozást. Ez az orvos most bíróságra kell járjon, mert beperelték az élethez való jog megsértéséért, valamint erőszakos támadásért. Ha elveszíti a pereket, akár el is tilthatják a praktizálástól Kaliforniában. A zsidó jog szerint ez teljesen nevetséges! Ha az orvos meg tudja menteni a beteg életét, az hiába tiltakozik, az orvos lefoghatja, és akarata ellenére megmentheti. Az angolszász or­szá­gok­ban az egyetlen kivétel az, ha gyerek életéről van szó. A szülő ha meg is tagadja a gyereke kezelésének en­ge­délyét, az orvosnak nem kell rá hallgatnia, a szülő aka­ra­ta ellenére megmentheti a gyereket. Az amerikai jo­gi nyelvezetben ezt ugyan nem igazán tórai érvvel tá­masztják alá: „Az államnak érdekében áll a gyerek életben maradása”, a gyakorlati következménye mégis megegyezik a háláchá által előírttal: az orvos megmenti a gyereket, akármit is akar a szülő. Ami viszont nem egyér­telmű az amerikai jogban, az embrió helyzete. Atlantában történt, hogy behoztak a korházba egy terhes nőt, aki erősen vérzett. Az ő állapota stabil volt, de ha nem végeznek rajta vérátömlesztést, a magzat meghal. A nő mégis megtiltotta az orvosoknak a vérátömlesztést, ar­ra hivatkozva, hogy ő a J. tanúi szektához tartozik, ahol tilos a vérátömlesztés. Az orvos felhívott egy bí­rót, és megkérte, hogy írjon neki egy bírósági végzést, amely­ben felhatalmazza őt a vérátömlesztésre. Ezután le­fogta a hölgyet, majd elvégezte a vérátömlesztést, így meg­mentette a magzat életét.

Most térjünk vissza az izraeli joghoz. Említettük, hogy 1996-ban elfogadtak egy törvényt, amely felhatalmazza az orvost arra, hogy a beteg életét annak akarata ellenére is megmenthesse.

Ennek feltételei: 1. a beteg életveszélyes állapotban van; 2. a beavatkozás életmentő; 3. nincs más lehetőség megmenteni őt; 4. feltételezhető, hogy a beteg később hálás lesz.

Az első három pont eléggé érthető, de a negyedik fur­csán hangzik. Nézzünk erre egy esetet:

A jeruzsálemi Sááré Cedek kórházban feküdt egy 23 éves, rákos daganattól szenvedő lány, akinek az or­vo­sok szerint nagyjából 9 hónapja volt hátra. Hirtelen bél­elzáródás alakult ki nála, ami akkut életveszéllyel járt, pár napon belül végzett volna vele. Meg kellett műteni, de ő tiltakozott. Az orvosok lefogták, elaltatták és el­vé­gez­ték rajta az életmentő műtétet. Másnap minden erejét összeszedve kiment a kórház kertjébe, és egy nagy csokor virággal tért vissza, amelyet az orvosoknak adott óriási hálálkodások közepette. Megkérdezték, miért ellenezte a műtétet? Feltételezték, hogy mivel úgyis halálos beteg, gondolta jobb hamarabb meghalni. A válasz azonban sokkal meglepőbb volt: „Félek a tűtől.” Egyszerűen csak olyan erős fóbiája volt a tűtől, hogy képtelen volt beleegyezni a beavatkozásba. A nyugati világra jellemző jog szerint hagyni kellett volna őt erős fájdalmak közepette napokon belül meghalni…

A Tóra egyik alapelve, hogy az ember nem rendelkezik a saját életével, saját testével. Az kizárólag Isten kezében van. Shakespeare híres (erősen antiszemita) drámájában, A velencei Kalmárban Shylock, a zsidó kereskedő kölcsönt ad Antoniónak. Biztosítékként pedig, amennyiben nem tud fizetni, Antonio testéből egy húsdarabot kér. A XX. századi rabbi Zevin hozzáfűzi, hogy a háláchá alapján ez teljesen érvénytelen szerződés. Ugyanis Antonio nem rendelkezik a testével, így nem adhat belőle senkinek.

A Talmud szerint az ember nem tanúskodhat saját maga ellen. Továbbá ha egy zsidó tanúskodik saját maga és egy társa ellen, hogy együtt elkövettek egy bűnt, a bét din (vallási bíróság) elfogadja a tanúságát a másikkal szem­ben, de saját magával szemben nem. Mi ennek az oka? A Talmud szerint az ember nem tanúskodhat saját rokonai ellen. És ki a legközelebbi rokona az em­bernek? Saját maga! Rábbi Dávid ben Zimri (Rádbáz) középkori egyiptomi rabbi szerint ez csak azokra a bűnökre vonatkozik, melyeknek a büntetése halál vagy korbácsütés. Ugyanis ezekben az esetekben az ember saját élete, illetve testi épsége ellen cselekszik, ami tilos, mivel nem mi vagyunk a testünk és életünk urai. (Az előadás nem tért ki arra, hogy akkor a Rádbáz hogyan magyarázza, hogy mások ellen tanúskodhatunk, pedig mások teste és élete felett még annyira sem rendelkezünk, mint a saját magunké felett.)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az előadás az alábbi link alatt tekinthető meg:

https://www.youtube.com/watch?v=_hRu-PcgyPM

Rabbi Akiva Tatz előadásának kivonata –

Silber Gábor