Interjú Keleti Dávid rabbival
Az előző számban az őszi eleji, úgynevezett nagyünnepi időszakról beszélgettünk Ráv Keletivel, arról, hogy hogyan épülnek egymásra az egymást követő ünnepek. Most, túl a zsidó naptár egyetlen olyan hónapján (chesván), amelyben az újhold napján kívül egyetlen ünnepnap sincs, újra közeledünk egy ünnepi időszak felé, jön chanuka, tévét 10 böjtje, tu bisvát. Felfedezhetünk-e bármiféle kapcsolatot ezek között az ünnepek és az őszi nagyünnepi időszak között?
Igen, van kapcsolat a két időszak között, azonban ahhoz, hogy megérthessük ezt a kapcsolatot, kicsit korábbról kell indulnunk. Talán azt kevesebben tudják, hogy miért lett szukkot ünnepének kezdete tisré hó 15. napjára rendelve. A Vilnai Gaon így magyarázza ezt: Mózes jom kipurkor szerzett engesztelést a zsidó nép számára az aranyborjú vétke miatt, és még ezen a napon, tisré hó 10-én jött le Mózes a Szináj-hegyről, és kapta meg a parancsot a Frigysátor építésére. Tisré hó 11-én hirdette ki Mózes a táborban, hogy mindenki hozzon ajándékokat a Frigysátor építéséhez. Ez két napig tartott, tisré 12–13-án. Ezután 14-én átadta az anyagokat és az utasításokat a mestereknek, és 15-én kezdték el készíteni a Frigysátor kellékeit. Ezért lett tisré 15-ére rendelve a sátoros ünnep első napja.
Ezen a napon kezdett visszatérni a védelmező felhő a zsidó nép tábora fölé, ami egyszer már ott volt az egyiptomi kivonulás után, de megszűnt az aranyborjú vétke miatt. Ezért is ebben az időszakban ünnepeljük a sátoros ünnepet és nem tavasszal, mert az akkori felhő megszűnt, azon nincs mit ünnepelni, viszont ez a második felhő tartós maradt.
A Frigysátor kellékeinek elkészítését kiszlév hó 25-én fejezték be, ezen a napon kezdődik chanuka ünnepe. Azonban bár elkészültek az összes szükséges kellékkel, a Frigysátrat csak hónapokkal később, niszán hónap elsején kezdték el felállítani. Erre mondják bölcseink a midrásban, hogy mintha meg lett volna szégyenítve ez a dátum, hiszen minden készen állt a Frigysátor felállításához mégsem kezdték el az építését. Kiszlév hó 25-e úgy lett kiengesztelve, hogy sok-sok évvel később erre a dátumra esett a chanukai csoda kezdete.
Egy mélyebb értelmezés szerint a Frigysátor, a későbbi Szentély megfelelője, a fényt jelképezi. Erre utal a Heródesről szóló talmudi történet is. Miután hatalomra került, Heródes kivégeztette az összes nagy bölcset, egy kivételével. Mikor belátta, hogy rosszul cselekedett, megkérdezte a megmaradt bölcset, hogy hogyan tehetné jóvá mégis a bűnét? Azt a választ kapta, hogy mivel ő oltotta ki a világ fényét azzal, hogy megölette a bölcseket, ennek az a helyrehozatala, hogy építse fel a világ fényét. Emiatt építette fel azt a rendkívül szép Szentélyt, amire azt mondták, hogy aki nem látta a Heródes által épített Szentélyt, az még nem látott egy szép épületet életében. A Szentély tehát a világ fénye.
Azt mondja a Maharal, hogy ősszel, amikor a világ teremtve lett, a fény és a sötétség egyensúlyban volt, ezt hívják ma őszi napéjegyenlőségnek. Ekkortól kezdett megerősödni a sötétség, és gyengülni a fény. Kiszlév hó 25-én érte el a sötétség a maximális mértékét, és kezdett újra erősödni a fény, ekkorra készültek el a Frigysátor, a világ fényének az elemei. Ez az erősödés egészen niszán haváig tartott, amikorra a fény már erősebbé vált, mint a sötétség, és ekkor építették fel a Frigysátrat.
A Szentély megtisztítása és újbóli felavatása chanukakor a vigasztalása ennek a napnak, hiszen ami sok-sok évvel korábban is megtörténhetett volna – hiszen minden eszköz rendelkezésre állt a Frigysátor felépítéséhez –, most valóban megtörtént, és újra lett szentelve a Szentély.
A chanukához kapcsolódó halachikus előírásokról, konkrét micvákról már sokat olvashattunk ennek az újságnak a lapjain is, de van-e ezeken túl valami egyéb, amivel lelkileg, spirituálisan készülhetünk a közelgő ünnepre?
A Bais Hadasnak van egy nagyon szép elmélete a második Szentélyről és annak a küzdelmeiről, amelyekre chanukakor is emlékezünk. Azt mondja, hogy azért okoztak bajt a görögök a Szentélynek, mert kicsit elhanyagolták az ottani szertartásokat. Ennek a jóvátétele úgy történhetett meg, hogy pont az ellenkezőjét kellett csinálni. Az elhanyagolás, a kevesebb erőfeszítés ellenkezője pedig az önfeláldozás. Fantasztikus önfeláldozás volt, ahogy tizenkét ember legyőzte a profi görög hadsereget, hiszen előre nem tudhatták, hogy győzni fognak, teljesen esélytelennek tűntek, mégsem futamodtak meg. Ezzel az önfeláldozással sikerült visszaállítaniuk a szentélybeli szolgálatot. Hiszen a görögök fennhatósága alatt megszűnt a teljes zsidó hagyomány és vallásgyakorlat, nem szabadott szombatot tartani, Tórát tanulni, és nekik nem csak a Szentélyt, hanem még ezeket is sikerült visszaállítaniuk. Ezért kapcsolódik a második Szentélyhez szorosan a tóratanulás.
Úgy tanították nekünk, ahogy a Vilnai Gaon mondta, hogy az első és a második Szentély között az volt a különbség, hogy az első a Teremtő részéről működött, ott volt az i-teni jelenlét, a Sechina, nyilvánvaló csodák voltak, de a második Szentélyben bizony nem volt Sechina, nem voltak csodák. Eléggé el is voltak keseredve az öregek, akik még emlékeztek az első Szentélyre a 70 éves száműzetés előttről, amikor meglátták a második Szentélyt. Szomorúságukban sírtak is, mert összehasonlítva az elsővel a második sokkal-sokkal szerényebb, gyengébb volt.
Az első Szentélyben voltak próféták, közvetlen kapcsolat az Örökkévalóhoz, de a másodikban ez is hiányzott, ahogy a korábban említett Sechina is, amit így az embereknek maguknak kellett megteremteni. Az első Szentélyben is a végeredmény ugyanaz volt, hogy, minden egyes emberben lett Sechina, de ott ez kívülről jött. A másodikban ezt az embereknek magukból kellett megteremteniük, mégpedig a tóratanulás által.
Ennek alapján érthető, amit a midrás ír, hogy amikor kezdték építeni a második Szentélyt, az akkori szellemi vezetők ultimátumot adtak a Teremtőnek, hogy nem tesznek egy követ a másikra, vagyis neki sem látnak az építkezésnek, amíg nem ígéri meg nekik, hogy ha felépítik a Szentélyt, akkor kinyitja az összes bölcsesség kapuit előttük, elárulja nekik a Tóra összes titkát, és rengeteg ember fog Tórával foglalkozni. Hiszen csak ezáltal, a Tórával való foglakozás, a szóbeli Tan tanulása által teremtődhetett meg már csak a Sechina az emberekben, és ha ez nincs, akkor nincs is értelme a Szentélynek. Ekkor megjelent a Sechina, és azt mondta: megadom nektek mindezt.
Ennek az a jelentősége, hogy ha a zsidó nép a saját erejéből felemelkedik szellemileg, akkor velük lesz a Teremtő, de ha nem, akkor nincsenek ajándékok. Minden az emberek küzdelmén múlik. Ez az, amit korábban említettünk, hogy amikor a nép lazított, akkor a Teremtő is eltávolodott.
Erre teszi fel a kérdést a Levus: miért nincs micválakoma chanukakor, hiszen például purimkor van? A válasz: purimkor a zsidó nép teste volt veszélyben, és a testük menekült meg, ezért a testnek kell reagálni a köszönettel, ennek a formája pedig a micválakoma. Chanukakor az emberek teste nem volt veszélyben, ha szót fogadtak volna a görögöknek, semmi gondjuk sem lett volna, csak szellemileg voltunk bajban, mintha megszakadt volna a kapcsolat a zsidó nép és a Teremtő között. Azért vagyunk hálásak ebben az esetben, hogy a teremtő nem engedte el a kezünket, hanem visszahozott a szolgálatához.
Ezért is annyira aktuális számunkra a chanuka, hiszen ez a kezdete a mai időszaknak, amelyben lehetséges, hogy legyen Sehina a zsidó népnél, de nem ajándékként, hanem igyekvéssel, a szóbeli Tan tanulása által.
Hogyan valósítsuk ezt meg a gyakorlatban, mit tanácsol Ráv Keleti, mit tegyünk konkrétan a következő időszakban?
A szellemi fejlődésben a legfontosabb az állandóság. Ha valaki egy napi tíz perces tanulást fogad meg, de azt kitartóan folytatja, akkor hasonlatos lesz ahhoz az emberhez, akiről Salamon király is beszél, aki apró dolgokat gyűjt össze, a végén gazdag lesz. Általában úgy tanultuk rabbijainktól, hogy nem érdemes túl nagy dolgokat vállalni, jobb, ha valami kicsit, de azt stabilan csinálunk. Aki beszél angolul, olvashat, hiszen angolul már könyvtárnyi irodalom érhető el. Sok hanganyag, előadás is van az interneten. Ma már annyira sok a lehetőség, hogy mindenkinek csak azt kell megtalálnia, ami megtetszik neki. A fontos, hogy a tanulás, akármilyen kevés is, de állandó legyen. Lehet halacha, hitelvi ügyek, filozófia, mindenkinek más az érdeklődése, élethelyzete. Konkrét tanácsért forduljatok Sijéhez vagy hozzám, és segítünk megtalálni a releváns tanulnivalót az adott embernek az adott helyzetben.
az interjút készítette • Hámori Zoltán