Megérteni a Teremtő üzeneteit

A Talmudban ezt olvashatjuk Rabbi Chaninától: „Az ember még a lábujját sem vágja el itt a Földön anélkül, hogy az fentről elő ne lett volna írva a számára.” Még a legkisebb, látszólag jelentéktelen események is hasgacha pratit, egyéni isteni gondviselés eredményei. Mindent, ami egy ember életében történik, legyen az kicsi vagy nagy dolog, egyenesen a Teremtő okozott. A Teremtő pedig mindig azt teszi, ami a legjobb nekünk, még ha mi sokszor (nagyon sokszor) nem is ismerjük ezt fel. Ha elvisszük a gyerekünket beoltatni, ő tiltakozni fog, mert a maga szempontjából az történik, hogy beleszúrnak egy tűt. A szülő viszont tudja, hogy a gyerek érdekét tartja szem előtt, amikor egy ilyen látszólag rossz dolgot tesz vele.  Így vagyunk mi is az életünk kisebb-nagyobb nehézségeivel.

A Talmud feltesz egy másik kérdést is ezen a vonalon haladva: Meddig terjed az jiszurim – szenvedés – definíciója? Mely kisebb kényelmetlenségek tekinthetők még jiszurimnak, vagyis a Teremtő által okozott büntetésnek? (Kézenfekvő kérdés, hogy miért kapunk ilyen jiszurimokat, mi a célja velük a Teremtőnek. Ez a kérdés rendkívül összetett, többféle lehetséges válasz létezik rá és mi itt, ebben a 120 földi évünkben – próféták hiányában – nagyon ritkán látjuk világosan, hogy konkrétan mit miért tesz az Örökkévaló. A tulajdonságaink javítása, mint cél azonban nagyon sok esetben minden bizonnyal helytálló lehet, ha nem is mindig az egyetlen ok). A Talmud itt több rabbit idéz, akik mind különböző példákat hoznak arra, amikor még a legkisebb eseményeket is az Örökkévaló idézte elő. Rabbi Elázár azt mondja, hogy ha az ember rendelt egy új ruhát a szabótól, és az nem illik rá pontosan, akkor ez egy, a Teremtő által okozott bosszúság. Egy másik rabbi azt a példát hozza, hogy ha valaki forró vizet kért az italába, de véletlenül hideget  kapott. Egy harmadik rabbi azt a példát idézi, ha valaki reggel véletlenül fordítva veszi fel az ingét, és ezért le kell vennie és újból felvenni.  Rava azt mondja, hogy ha valaki belenyúl a zsebébe, hogy elővegyen három pénzérmét, de véletlenül csak kettőt húz ki, és ezért másodszor is bele kell nyúlnia  zsebébe, ezt a bosszúságot is a Teremtő küldte. 

A Talmud megjegyzi, hogy ezt az információt azért fontos tudnunk, mert ha eltelik negyven nap anélkül, hogy ilyesmi jiszurimokat tapasztalnánk, akkor elkezdhetünk aggódni, hogy talán már itt, ebben a világban megkapjuk az örök világban esedékes jutalmunkat. (Mondanunk sem kell, hogy azzal nem járnánk jól. A másik világon ránk váró legkisebb jutalom is sokkal nagyobb, mint az ebben a világban elképzelhető legnagyobb jutalom.)

Felmerülhet az a kérdés, hogy ha negyven napig nem tapasztalunk ilyesféle jiszurimokat, akkor az talán még nem biztos, hogy azt jelenti, hogy feléltük a másik világon ránk váró jutalmakat. Lehet, hogy csak nagyon jó a szabónk vagy a pincérünk, és mindig figyelünk öltözködés közben, vagy amikor kiveszünk valamit a zsebünkből. A válasz a következő: arra, hogy mi történik velünk, sem a szabónknak, sem a pincérünknek nincs döntő befolyása. Az Örökkévaló közvetlenül involválódik az öltönyünk készítésébe és az italunk töltésébe, de még a reggeli öltözködésünkbe, illetve abba is, amikor belenyúlunk a zsebünkbe.  Ilyen mértékig terjed a hasgacha pratit, a személyes isteni gondviselés.

Amikor megértjük, hogy az Örökkévaló itt van velünk napi 24 órán keresztül, életünk minden aspektusában, egészen a legkisebb és legjelentéktelenebb részletig, és hogy minden, amit tesz velünk, az nekünk jó, akkor azonnal könnyebbé válik, hogy a napi kisebb bosszúságokra derűsebben, kiegyensúlyozottabban reagáljunk. Dugó van az úton? A kétéves gyerekem leöntötte a csak vegytisztítható ruhámat? A kollégám hibája miatt bent kell maradnom még munkaidő után? Nincs tévedés az életünkben, most ott kell ülnünk a dugóban, tisztítóba kell vinni a ruhát, tovább kell bennmaradni, ezt mind pontosan így számolta ki a Teremtő nekünk. Ami a mi felelősségünk a dologban, az a reakciónk. Talán a türelmemen és a kontrollhoz való ragaszkodásomon kell dolgoznom.  Talán a  haragomon.  Talán azon, hogy egy szinttel feljebb tudjak tekinteni, és ne a többi sofőrt, a gyereket vagy a kollégát lássam az iszurim okának, hanem intellektuálisan és zsigerileg is felfogjam, és szeretettel elfogadjam, hogy a Teremtő, akitől csak jót kapunk, most ezeket az iszurimokat küldte nekem, szintén az én javamra (még ha az adott pillanatban ez nem is mindig világos).

Aki képes erre, aki képes minden irritáló és dühítő helyzetben feljebb tekinteni és nyugalommal fogadni, amit kap, az nemcsak megspórolja az idegeskedést és bosszankodást, hanem két nagy ajándékot is kap. A tulajdonságai, mint például a türelem, tartás, önuralom, bölcsesség fejlődni fognak (és ezt a környezete is észre fogja venni), illetve azért, mert szeretettel fogadja a látszólag rosszat is a Teremtő kezéből, érdemes lesz nagyobb sziátá dismájára, égi segítségre is az életében.

fordítás • D.Ch.

forrás • Rabbi David Ashear: Living Emunah (Artscroll)