Belenyugvás a hamis tudásba vagy erőfeszítés a célért.

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez: beszélj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd meg nekik: szentek legyetek, mert szent vagyok én, Örökkévaló Istenetek.” (3Mózes 19:1–2.)

„És összegyűltek Mózes és Áron ellen, és azt mondták nekik: elég belőletek, mert az egész közösség, mindannyian szentek, és köztük van az Örökkévaló. És miért emelitek magatokat az Örökkévaló gyülekezete fölé?” (4Mózes 16:3.)

A fenti két idézet közös pontja az, hogy bárki lehet szent. Míg azonban az első egy isteni parancs az állandó törekvésre, addig a második a Mózes ellen fellázadó Korách megtévesztő kommunikációs kampánya. Szembeötlő a különbség, hogy az első egy célt fogalmaz meg, míg a második azt mondja a népnek, amit hallani akar: hogy már most mindenki magas szinten van, nem kell új erőfeszítést tenniük ezért. Az elsőben is az áll, hogy az „egész gyülekezethez” szól ez a tanítás, és mivel mindenkinek egyformán Isten a Teremtője, ezért senki nem mondhatja azt, hogy ő középszerűnek született, és elég neki, ha marad olyan, amilyen.

Van ebben a gondolatban valami forradalmi. Min­denkinek szentnek kell lennie. Tehát nem jó az, ha csak néhányan szentek, a szellemi elit legkiemelkedőbb tagjai, mások pedig beérik azzal, hogy ők a nép egyszerű, jóravaló tagjai. Így áll az Álsich nevű kommentátor magyarázatában. Pedig a gyakorlatban ezt látjuk megvalósulni a társadalom minden egyes részletében: egy szűk réteg van felül, és egy széles, kevésbé kiemelkedő néptömeg lejjebb. Látszólag nem jelent kivételt ez alól a vallásos zsidó társadalom sem.

Mégis a zsidóságon belül van egy állandó törekvés a kiemelkedőségre. Szeretnénk, ha a gyerekeink lehető legmagasabb minőségű oktatást kaphatnák, ha a lehető legkiválóbb módon tanulnának és viselkednének. Nagy nehézség ezzel kapcsolatban, hogy a magas elvárások nem feltétlenül felelnek meg minden embertípusnak. Ha az Isten valakit úgy teremtett, hogy nem vág olyan gyorsan az esze, mint másoknak, akkor könnyen lemaradhat, leszakadhat. Olyan csalódás érheti, amely az egész rendszer otthagyására készteti.

Amikor a haszidizmus mint mozgalom ezelőtt kb. 300 évvel megszületett, ez volt az egyik fő kihívás, amelyre választ keresett. Fő üzenete, hogy mindenki lehet szent, mindenki szolgálhatja Istent a maga módján. Sohasem szabad az embernek elkeseredést éreznie, hiszen Te­rem­tője nagyon jól ismeri az ő erős és gyenge oldalait, és éppen olyan képességekkel ruházta fel, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy helytálljon minden próbatételben, amit ezen a világon kap.

Ugyanebben az időszakban írta meg Rámchál (Rabbi Mose Cháim Luzzato) híres könyvét, a Meszilát Jesá­ri­mot, melynek témája szintén a chászidut (szó szerint jámborság), ő azonban kicsit más módon fogalmazza meg ennek a fogalomnak a mibenlétét. Könyvét ezekkel a gondolatokkal zárja: „a chásziduthoz vezető út, amely az egész nap Tórát tanuló emberhez illik, nem olyan, mint az a chásziduthoz vezető út, amely a napi béréért dolgozó emberhez illik, és sem ez, sem az nem olyan, mint az a chásziduthoz vezető út, amely a saját üzletével foglalkozó emberhez illik. Ugyanígy, bármi mással is foglalkozzon az ember a világban, minden emberhez a hozzá illő módon valók a chászidut útjai. […] Lehet az ember tökéletes chászid (jámbor) akkor is, ha egy pillanatra sem hagyja abba a Tóra tanulását, ugyanúgy, mint az, aki a szükség miatt alacsonyabb szintű munkát végez.”

Ez a megközelítés megmagyarázza, hogyan lehet a zsidó népben mindenki szent. Még akkor is, ha a népen belül csak egy szűk rétegé a szellemi vezetés (akik egész nap a Tórát tanulják) és egy másik szűk rétegé a világi hatalom (akik a saját üzletükkel foglalkoznak). Nálunk azok is lehetnek szentek, akiknek a megélhetésük miatt egyáltalán nem előkelő munkát kell végezniük. A Tórában nekik is van részük. Ismerik, betartják, megélhetik a törvényeinket, tanulmányozhatják a legmélyebb gondolatokat szabadidejükben. Ez alapján a szentség mindenki számára elérhető, és nem a külsőségekben kell keresni, mert a felszínen látható dolgokból még nem tudjuk eldönteni, hogy szent-e valaki vagy sem.