Újabb kutatások és bizonyítások az evolúció ellen
Egy fizikus egyedülálló megközelítéssel áll elő, mely szembeszáll az evolúció eddigi elméletével
Dr. Spetner könyve, a Nem véletlenül nagy port kavart a biológusok és a genetikusok között. Benne az evolúció egy új megközelítéséről ír, amelyet a Purdue Egyetem jeles genetikusa úgy jellemzett, mint „az evolúció elleni legésszerűbb támadás, mely túlmutat minden eddig olvasott írásnál”.
Dr. Spetner bemutatja, hogy az újdarwinista evolúciós elmélet nem képes arra, hogy azt a célt szolgálja, mint amire hivatott: nem tud számot adni az élet kialakulásáról egészen az alapoktól kiindulva. Egyszerűen nem lehet azzal magyarázni az ennyire sokrétű evolúciót.
A következőkben összegezzük a könyvben található egyes állításokat.
Áttekintés
Amikor elismert biológusok kijelentik, hogy „az evolúció tény”, akkor ezzel féligazságot állítanak, mely sokkal kevesebbet magyaráz meg annál, mint amennyiről azt akarnák, hogy az emberek higgyenek. Az evolúció elmélete – és igen, az elméleten van a hangsúly – azt állítja, hogy az élet kifejlődése tisztán természetes folyamat, melyet ismert mechanizmusok vezérelnek. Ez azonban egyszerűen nem igaz. Nincsen arra bizonyíték, hogy az élet pusztán természetes folyamatok révén fejlődött és fejlődik ki.
Az újdarwinista elmélet szerint a folyamat, mely felelős minden élőlény evolúciójáért, nem más, mint véletlenszerű mutációk sora, melyet a természetes kiválasztódás formált tovább. Ez a fajta elmélet azt mondja, hogy az evolúció sok lépcsőből álló sorozatok együttese. Minden lépcsőfokon sok véletlenszerű változás jelenik meg az élőlények örökítő alapinformáció-készletében. Ha ezen véletlen változások azt okozzák, hogy az élőlény jobban tud alkalmazkodni az adott környezethez, akkor ennek hatására természetes kiválasztódás fog végbemenni a populáción belül. Ezen változások kicsik is lehetnek, de a hosszabb sorozatok folyamán már számottevők lesznek. Erről a folyamatról úgy tartották, hogy működőképes, aminek alapját az képezi, hogy az evolúció az, ami felelős minden élő kifejlődéséért.
Megfelelő feltételek mellett különböző kísérleteket végeztek annak érdekében, megmutassák, hogy a kiválasztódás valóban működik. Adott körülmények között megfigyelték a véletlen mutációkat, melyek növelték az élőlény alkalmazkodóképességét. Ezen megfigyelések által, az evolucionisták (visszaigazolás nélkül, de) levonták a következtetést, hogy a véletlen mutációk és a természetes kiválasztódás eredményezheti az élet kialakulását.
Az evolúciós elmélet „szépséghibája”
Bárhogyan is, elméleti és kísérleti alapon az evolúció sokfelé ágazásának nem lehet az alapja véletlen mutáció. Elméleti alapokra helyezve: a véletlen mutációnak nagyon kicsiny a valószínűsége – még akkor is, ha belevesszük a természetes kiválasztódást – ahhoz, hogy az új fajok megjelenéséhez vezessen.
Kísérletekre támaszkodva, nincsen ismert véletlenszerű mutáció, mely genetikai információ hozzácsatolását okozta volna az adott élőlény genetikai információkészletéhez. Ez először meglepőnek tűnhet, de az evolucionisták legjobb példái, amelyeket fel tudtak hozni a mutációkra, azt mutatják, hogy mindegyikük veszít inkább a genetikai információkészletéből mintsem hogy hozzáadódna.
Az a példa, amelyben az információ elvész, és amellyel az evolucionisták leginkább szeretnek előhozakodni, hogy meggyőzzék a közönséget az evolúció igazára, a bakteriális ellenálló-képesség az antibiotikumokra.
Ha véletlen mutációk okozhatják az élet evolúcióját, akkor ezek a mutációk nagymértékben hozzá kellene, hogy adódjanak a genetikai kódhoz. A legegyszerűbb organizmustól számítva egészen a ma ismert összes élőlényig. Genetikai változások milliói kellenének, hogy megtalálhatók legyenek, amiket a természetes kiválasztódás és mutációk hoztak létre. Ez azzal járna, hogy ezen mutációk plusz információt tároltak volna a génállományban. Mégis mindazon molekuláris tanulmányok közül, melyek kiterjedtek a mutálódás megismerésére, egyetlenegy sem tudta bizonyítani, hogy azok növelnék a génkészlet információkészletét, sőt, mi több, az összes az információ vesztését idézte elő.
A nem véletlenszerű evolúció
Van azonban direkt és indirekt bizonyíték arra, hogy valamiféle evolúció megjelent. Hogy is jelent meg?
Úgy néz ki, hogy bár jelentős evolúció nem jelenhet meg véletlen mutációk által, azonban nem véletlenek által igen. A nem véletlen azt jelenti, hogy maga a környezet befolyásolja, milyen mutációk jelenhetnek meg. Létezik egy átfogó bizonyíték a nem véletlenszerű mutációk általi evolúcióra, egy bizonyíték, mely kiterjeszti az életformák sokszínűségét a baktériumoktól egészen a gerincesekig.
Senki sem volt még, aki hibásnak vélte volna ezt az alapelgondolást, vagy aki megcáfolta volna ezt a következtetést.
Amíg az újdarwinista elméletek úgy hivatkoznak a mutációkra, mint amelyek lényegében hibák a DNS-ben vannak azonban olyan mutációk, melyek nem hibák.
A genetikai újraszerveződések összetett genetikai változások. Nagy precizitással mennek végbe, és sejtszintű mechanizmusok működetik. Ezek a mutációk a környezet által lesznek aktiválva, és nem úgy tűnnek, mint pusztán csak valami véletlenszerűség eredménye.
Ezen genetikai újraszerveződések egy beépített mechanizmus részei lehetnek, mely megengedi egy sor élőlénynek, hogy alkalmazkodjon egy új környezethez. Az élőlény genetikai „programjának” részeként úgy tűnik, hogy vannak genetikai kapcsolók, melyeket a környezet képes aktiválni. Ezek megengednek egy örökíthető kapcsolót az élőlényen belül az egyik, véges számú alternatív formára. Az egyik érdekes tulajdonsága ennek a mechanizmusnak, hogy kiválthatja egy populáció gyors alkalmazkodását is a környezetéhez.
Amióta a Nem véletlenül megjelent, biológusok kezdik tudomásul venni a fontosságát ezen nem véletlenszerű mutációkat az evolúcióban. Ezek a beépített mechanizmusok maguktól jötte létre? Lehetséges ez?
Ezen kérdések megismerésére a könyv ad választ.
Rabbi Shmuel Silinsky
fordítás · Azriel Schwartcz
forrás · aish.com