Pihenés és tanulás együtt – a zsidó zarándoklat.
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. június
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. június
Tavaly ilyenkor cikket írtam Nyári pihenés címmel. Arra a dilemmára próbáltam zsidó választ adni, hogy a hosszú nyári szünet a gyerekeknek valójában nem elvesztegetése-e a drága időnek? Különbözik-e az idő értéke, minősége, megítélése nyáron?
Időközben a gyermekeim nőttek egy évet, és a dilemma velük együtt csak nagyobb lett. Hogyan töltsük el úgy a nyarat, hogy az jó élmény legyen, aktív pihenéssel teljen, ugyanakkor fejlődjünk, tanuljunk is (tanuláson nem feltétlenül lexikai tudást értek). Ráadásul, ahogy nőnek egyre inkább érzem, csak néhány nyaram maradt arra, hogy „meghatározhassam” az időtöltésüket. Egyre önállóbbak, és egyre határozottabb elképzelésük van a szabad idejük eltöltéséről.
Most a tavalyi gondolataimhoz szeretnék még egy kis gondolatot fűzni.
„a múltunkhoz való ilyen mértékű ragaszkodás egyben a jövőnk záloga”
Ahogy változunk, öregszünk, remélhetőleg bölcsebbé válunk, értékeink kikristályosodnak, úgy változnak nyaralási szokásaink is. Lehet nyaralni a tengerparton, fehér homokos parton koktélt iszogatva, és lehet egészen másképp is.
Például úgy, hogy a célunk egy távoli – akár külföldi – zsidó közösség megismerése vagy egy régi zsidó történelmi emlék meglátogatása vagy egy rabbival eltölteni egy szombatot.
Chászidok között szokás nagy rabbik halálozási évfordulója idején elmenni a rabbi sírjához és imádkozni, zsoltárokat mondani ott. Zsidó zarándoklatnak nevezik az ilyen eseményeket. Jeles rabbik ilyen évfordulóján több ezer „híve” teszi tiszteletét, néha több ezer kilométert utazva csak ezért. A sírlátogatáson túl közös étkezések, a csodarabbik élettörténeteinek mesélése a megszokott forgatókönyv. Aki még nem volt ilyen eseményen, és alkalma nyílik rá, érdemes egyszer kipróbálnia. Magyarországon is több híres rabbi sírját lehet meglátogatni. A hitközségi naptárban a leghíresebb jorcájtok fel vannak sorolva: úgymint a híres Sájele, bodrogkeresztúri rebbe (ijár hónap 3. napja), Eizik Taub, a kálói rebbe halálozási évfordulója (ádár hónap 7. napja), a sátoraljaújhelyi Teitelbaum Mózes rabbi jorcájtja (támuz hónap 28. napja), hogy csak a leghíresebbeket soroljam. Érdemes megtudni minél többet a híres rabbik életéről és magáról a zarándoklat hagyományiról. A jorcájtok különleges hangulatúak, de az évfordulótól függetlenül is fel lehet keresni ezeket a sírokat.
Szintén a zsidó turizmus egy válfaja, amikor messziről csak azért érkezik valaki például hazánkba, hogy őseinek sírjait meglátogassa, esetleg intézkedjen a sírkövek rendberakása felől. A személyesen akár már nem is ismert ősök emlékének tiszteletben tartása, sírjának gondozása nagy micvá. Érettség kell annak megértéséhez, hogy a múltunkhoz való ilyen mértékű ragaszkodás egyben a jövőnk záloga is. Ha nem tudjuk, hol vannak őseink eltemetve, érdemes időt szánni rá és utánajárni. Sok vidéki zsidó temetőt újítottak és térképeztek fel az elmúlt évtizedekben.
Régi zsinagógák, emléktáblák meglátogatása szintén ajánlott, bárhova is vet bennünket az élet.
A gyerekek gyakran unalmasnak tartják az ilyen programokat. Ezért próbáljuk koruknak megfelelően izgalmasabbá tenni. A 6-7 éves lányaim még imádják a csodarabbikról szóló meséket, a nagyobb már gyakorolja az épület lerajzolását, és ha odaadom nekik az okos telefonomat, hogy fotózhassák a régi zsinagógákat, akkor azonnal élménynek tekintik a látogatást. Az ilyen programok közvetítik gyermekeinknek, hogy egy hagyomány láncolatának vagyunk a tagjai, egy olyan láncé, amelyet ők visznek majd tovább.