Peszách környékén gyakran hallunk „chámecellenes” beszédeket. Ezek egy olyan hasonlaton alapulnak, amelyet már Cházáltól (mozaikszó: Chácháménu zichronám livráchá – Bölcseink, emlékük legyen áldásra – a Talmud idejének rabbijai) tudunk: a chámec, a kovász a jécer hárá (rossz ösztön) szimbóluma. A kovász megemeli a tésztát, ezzel az arroganciához hasonlítjuk, az arrogancia pedig (leegyszerűsítve) az összes bűn mögött megtalálható. Továbbá azt is ki szoktuk emelni, hogy a különbség a macesz és a chámec között lehelletvékony: abban a pillanatban, hogy a tészta 18 perces lesz, azonnal chámeccé válik, vagyis peszáchra alkalmatlan. Erre már a két héber szó írásmódja is utal: A két szó (ץמח chomec és הצמ maca) három betűje közül kettő (mem és cádi) megegyezik, a harmadik pedig az egyik esetben ה (hé), a másikban ח (chet). A hé és a chet betűk pedig nagyon hasonlítanak egymásra. Az egész különbség csak egy apró vonal, amely összeköti a hé „lábát” a tetejével (ה–ח). Ez utal arra, hogy a különbség jó és rossz között akár egészen apró is lehet.
Ezek a drásák (magyarázatok) peszáchkor időszerűek, amikor a chámec „be van tiltva”, és a macesz értelmét próbáljuk megérteni. Ugyanakkor, amint a peszáchnak vége, visszatérünk a chámec evéséhez – ami nem csak megengedett, de kifejezetten micva. Ha a chámec egyszerűen csak megengedett lenne, azt gondolhatnánk, hogy ez egy „szabad, de problémás” kategóriába esik, ami rossz a személyiségünknek, ezért talán egész évben csak a „magasabb spirituális szinten álló” maceszt ennénk. Ez tévedés lenne, ugyanis sok esetben kifejezetten micva a chámec evése. A stéi hálechem, a sávuot idején a jeruzsálemi Templomban hozott kenyéráldozat chámecból készült. Tehát ilyenkor peszácchal ellentétben egy „chámecpárti” drását kell keresnünk, hiszen, ha a chámecevés ekkor micva, akkor muszáj, hogy legyen valami pozitív spirituális jelentése. Hagaon Rav Slomó Fischer Jeruzsálemből egyszer a következőt mondta (lerövidítve idézzük):
Ajándékot kapni és megköszönni
Amikor valakitől ajándékot kapunk, a helyes reakció az, hogy megköszönjük. Azonnal adni egy viszontajándékot, nem tűnik túl udvarias válasznak. Ezzel az illető ajándékát valamiféle csereáruvá degradálnánk. Az ajándék kapásának idejében a helyes viselkedés az, ha elismerjük, hogy mi vagyunk a fogadó fél, és egyszerűen csak értékeljük, amit a másik tett velünk. Ez komoly munkát igényel azoktól, akik szeretik magukat adóként, támogatóként látni.
Később viszont helyes dolog viszonozni. Amikor megkaptuk az ajándékot, elraktározzuk magunkban az eseményt, majd kivárjuk a megfelelő alkalmat arra, hogy viszonozzuk egy hasonló ajándékkal. Például amikor a szomszédunk megjavítja a fűnyírónkat, akkor csak szépen megköszönjük, de két héttel később felájánljuk, hogy vigyázunk a gyerekre, amikor neki valami fontos dolga akad.
Macesz és chámec
A macesz az önmagunk háttérbe vonását szimbolizálja Isten előtt. Lapos, mutatja, hogy Őnélküle senkik sem vagyunk. A chámec ezzel szemben a független hozzájárulásunk jelképe. Annak, amikor Isten azt akarja, hogy a szabad akaratunkon keresztül tegyünk hozzá valamit a világához, ezáltal az Ő jelenlétét növeljük. Ugyanakkor a chámec kicsúszhat az ellenőrzésünk alól, és arroganciává válhat, ha az illető elfelejti, hogy a függetlensége valójában honnan származik, és mihez kell kezdenie vele. A függetlenség tehát nagyon fontos eleme a vallásos életünknek, de tudnunk kell felelősen bánni vele.
Peszách és sávuot
Peszáchkor Isten felfedi magát a kegyelmével, és kiment bennünket Egyiptomból. A reakciónk: macesz. Eltöröljük az egónkat Előtte, és csak megköszönjük, amit értünk tett. Teljesen fogadó állapotban vagyunk. Az egyetlen megfelelő viselkedés az, ha egyszerüen megköszönjük és felismerjük, hogy mennyire gyengék vagyunk nélküle. Ugyanakkor várjuk már a megfelelő pillanatot, amikor (ha szabad így mondani) viszonzásként mi is tehetünk valamit Érte. Ez a pillanat sávuotkor jön el, amikor meghozzuk a chámecből készült áldozatot, a stéi hálechemet. Ez a mi hozzájárulásunk jelképe Isten világához: a (nem túlságosan) megkelt chámec. Felismerjük és elismerjük, hogy minden, amit mi fel tudunk ajánlani, az Tőle ered, Neki kell megköszönni az Ő Tórája szerint (amelyet sávuotkor adott nekünk). Így fejezzük ki a hálánkat.
fordítás, eredeti cikk linkje: