Elul
Az év utolsó hónapja, amely megelőzi ros hásánát, az újévet. Hagyományosan az újévre való felkészüléssel töltjük ezt a 29 napot. A zsinagógában az ima után minden reggel megfújják a sófárt, emlékeztetve minket a nagy napra, ros hásánára, felébresztve minket a spirituális dermedtségünkből. Elul hív minket, hogy kezdjük meg a spirituális számvetését és őszinte értékelését saját magunknak, hiszen a hónap végeztével, tisri hónap elsején mindannyiunknak (zsidónak és nem zsidónak egyaránt) az év legkomolyabb megmérettetésén kell helytállnunk: a sorsunkat eldöntő égi bírósági tárgyaláson. Elul egy teljes hónapot biztosít nekünk a felkészülésre, számadásra és javításra, hogy az újévre a legjobb formánkat tudjuk hozni.
Szlichot (bűnbánó imák)
A ros hásáná előtti időszakban elmondott imák gyűjtőneve. Hagyományosan éjjel vagy hajnalban elmondott imák, melyeket elul hónap végén mondunk, készülve ros hásánára, az Ítélkezés napjára és jom kipurra, az Engesztelés Napjára. A könyörgések és bűnbánó imák mellett számos pijuttal (középkori vagy még korábbra datálható költeményekkel) találkozunk a szlichotokban. A szlichotok mint imák különösen fontosak ebben az időszakban, azonban csak még két másik komponenssel ötvözve érik el az optimális hatást: a tesuvával és a cedákával. Ahogy ros hásánákor mondjuk: tefilá (ima), tesuvá (visszatérés az Örökkévalóhoz) és cedáká (adományok) elhárítják az égben hozott szigorú ítéletet.
Ros hásáná (szó szerint: az év feje)
Az újév ünnepe a zsidó naptárban, ami az év első két napjára (tisri hónap elsejére és másodikára) esik. Tisri elseje az első ember, Ádám születésének évfordulója is. Az ünnep legismertebb neve ros háhná, azonban más nevekkel is találkozunk, melyek a nap különböző spirituális aspektusait emelik ki. Ezek: jom teruá (a sófárfúvás napja), jom házikáron (az emlékezés napja) és jom hádin (az ítélkezés napja). Az utóbbi név egy bírósági eljárás képét vetíti elénk, bíróval, ügyvédekkel, vádlottal és vádlóval – és valójában tényleg ez történik ros hásánákor. Mindannyiunknak van egy bírósági ügye. A per tárgya, hogy sikerült-e fejlődnünk emberként, zsidóként, az Örökkévaló szolgájaként, férjként, feleségként, apaként, anyaként, gyermekként. Ott állunk a bíró előtt egyenként, segítség nélkül, spirituálisan meztelenül, és őszintén számot kell adnunk arról, hogy mit értünk el az elmúlt évben, és mi az, ami javítandó maradt.
Ászeret jemé tesuvá (a tíz bűnbánó nap, a visszatérés tíz napja)
A ros hásáná és jom kipur közötti tíz nap elnevezése. A tíz nap központi témája a megtérés, visszatérés, a tesuvá. Ebben a tíz napban visszatekintünk az elmúlt évre vagy akár még távolabb is. Átgondoljuk, hogy melyek azok a területek az életünkben, ahol változtatnunk és javítanunk kell, akár az Örökkévalóval, akár más emberekkel való kapcsolatainkat illetően. Kitűnő időszak ez Rambam Misne Tórájának a tesuváról szóló fejezetei tanulmányozására, ez éppen tíz fejezet– minden napra jut egy olvasni, tanulni, átgondolni és magunkévá tenni.
Com Gedáljá (Gedáljá böjtje)
Tisri hónap harmadik napjára eső böjt. Júda leigázása és az első Templom lerombolása után az országban maradt zsidó népesség fölé a babilóniaiak az igaz Gedálját rendelik kormányzónak. Gedáljá kormányzása alatt Júda kezdi visszanyerni gazdasági erejét. Vannak azonban olyanok, akik a babilóniaiakkal kötött paktumot nem nézik jó szemmel. Jeremiás könyvében olvassuk, hogy az ellenzők táborából Ishmael ben Netaniah az, aki megöli Gedálját. A Talmud felteszi a kérdést, hogy miért van kiválasztva Gedáljá arra, hogy megemlékezzünk róla évről évre? Gedáljá egy cádik volt, de miért pont az ő halálakor böjtölünk? Nem böjtölünk Mózes halálakor, sem Áron halálakor. A bölcseink felhívják a figyelmünket a történelmi kontextusra: Gedáljá megölése a Templom lerombolása és Jeruzsálem elpusztítása után közvetlenül történik. Ebben az időszakban a nép helyes válasza a történtekre az óriási erejű össznépi tesuvá lett volna. Ehhez képest ennek az ellentéte történik: egy zsidó megöl egy másik zsidót. Nem véletlen, hogy Gedalia böjtje a tíz bűnbánó nap egyikére esik. A böjt emlékeztet minket, hogy megkérdezzük magunktól és másoktól, hogy vajon az, amit teszünk, tettünk vagy tenni készülünk, egyezik-e azzal, amit az Örökkévaló elvár tőlünk.
Jom kipur (az Engesztelés Napja)
Mindig tisri hónap tizedik napjára esik. Az év legszigorúbb böjtje kötődik hozzá, összesen huszonöt órán keresztül böjtölünk. Az év egyetlen napja, amikor öt alkalommal imádkozunk (sorrendben: mááriv, sáchárit, muszáf, minchá és neilá). Jom kipur egy speciális imával kezdődik napnyugta után, melynek neve kol nidré, minden fogadalom eltörlése, napközben pedig felidézzük a nap különleges eseményét, a Kohen Gadol (főpap) szolgálatát a Szentek Szentjében. Imáinkban teljes megbocsátást kérünk saját magunknak és minden zsidónak, amikor többször elmondjuk a viduj (beismerés) imát, továbbá kérjük az Örökkévalót, hogy bocsásson meg nekünk, amikor a nap folyamán többször is azt mondjuk, hogy szelách lánu, mechál lánu, káper lánu. Jom kipurkor különösen figyeljünk arra, hogy a bocsánatot kérő ima többes számban van megfogalmazva, ugyanis megbocsátást (és minden mást is) legtöbbször nem saját magunk érdemeiért kapunk, hanem azért, mert valaki más imádkozott értünk. Ugyanilyen módon nekünk is felelősségünk másokért mondani imát, annak érdekében, hogy minden zsidó testvérünk teljes megbocsátást nyerjen.
Szukot (szó szerint: sátrak)
Tisri hónap 15-én ránk köszöntő ünnep. Szukot napjai alatt az ünnepi sátorban étkezünk, tanulunk Tórát, alszunk, egyszóval a sátor lesz a lakásunk. Az egyik oka a költözésnek, hogy emlékezzünk rá, hogy mindenünk, amit hajlamosak vagyunk biztosnak és sziklaszilárdnak venni (lakásunk, munkánk, pénzünk stb.) egyáltalán nem biztosak, csupán átmenetileg vannak nálunk, abból a célból, hogy használjuk őket az Örökkévaló helyes szolgálatára. A „biztos” dolgainkat ugyanolyan gyorsan el tudja fújni az első „őszi szellő”, mint az ünnepi sátrak falát vagy tetejét. Az ünnep másik micvája a sátor mellett az árbáát háminim, a négyfajta növény, melyeket mindennap lengetünk szukotkor. Bölcseink kérdezik, hogy vajon melyik micva fontosabb, a sátor vagy a négyfajta növény. Az egyik vélemény az, hogy a négy növény, mert ahogy a hosszú lulávval büszkén állunk az Örökkévaló előtt, jelezzük, hogy a néhány napja véget ért ros hásánái bírósági tárgyalást megnyertük. Ellenfelünk pedig, aki a bűneinkkel vádolt minket az Örökkévaló előtt, vesztett, és mi pedig nyertünk egy újabb évet és megbocsátást.
Smini áceret (a gyülekezés nyolcadik napja)
Tisri hónap 22-re eső ünnepnap, közvetlenül szukot után. Bölcseink tanítják, hogy az Örökkévaló nehezen válik meg a legkedvesebb gyermekeinek társaságától, és ezért egy „búcsúnapra” invitál minket, mielőtt befejeződne a nagyünnepi időszak. Az áceret szó gyülekezést, összejövetelt jelent, de a gyöke, az ácár, azt jelenti, hogy megállni. Ez a nap kitűnő alkalom arra, hogy egy spirituálisan és emocionálisan is intenzív időszak után (ros hásáná, ászeret jemé tesuvá, jom kipur, szukot) megálljunk egy percre, és megkérdezzük magunktól, hogy mit tanultunk a nagyünnepek alatt magunkról, feladatunkról, a felelősségről magunk, mások és az Örökkévaló iránt. Smini áceret kéri tőlünk, hogy az ünnepek végeztével álljunk meg, és vizsgáljuk meg, hogy tisztán látjuk-e, mi a fontos az életben, látjuk-e, mi a feladatunk ebben a világban, és hogyan tudjuk teljesíteni az Örökkévaló által nekünk adott feladatot az új évben.
Szimchát Tóráv (a Tóra örömünnepe)
A nagyünnepeket lezáró ünnep, amikor befejezzük a Tóra olvasásának évi ciklusát az utolsó hetiszakkasszal (Vezot háberáchá), és rögtön újra is kezdjük az első hetiszakasz olvasásával (Berésit). A zsinagógákban, tanházakban, de nagyobb zsidó közösségekben az utcán is zajlik a tánc a tóratekercsekkel. A zsinagógában minden férfit felhívnak a Tórához, és hagyományosan a gyerekek is kapnak egy aliját. Egy nagy taliszt feszítenek a bima fölé, és minden gyereket felhívnak, hogy egyszerre lépjenek a kinyitott Tóratekercs elé. Szülőként, illetve leendő szülőként fantasztikus alkalom ez arra, hogy imádkozzunk a gyermekeinkért, illetve leendő gyermekeinkért, unokáinkért, valamint azért, hogy szülőként méltók legyünk arra, hogy a Tórát a lehető legjobb módon képviseljük a gyermekeink nevelésében
Goldman Elior