Ünnepek

Purimi kisokos

Mit ünneplünk?

Purim egyike azon ünnepeknek, amikor – a chanukához és peszáchhoz hasonlóan – a zsidó népnek az elnyomatásból, veszélyből való megmenekülését ünnepeljük. E három ünnep mindegyikének megvan a maga különlegessége. Purimé az, hogy történetünk elején a népet a teljes pusztulás, a fizikai megsemmisülés veszélye fenyegette, mivel a Perzsiában uralkodó Áchásvéros király uralma alá tartozott a világon az összes ország, ahol akkoriban zsidók éltek. Végül ennek pontosan az ellenkezője történt: ahelyett hogy a zsidók pusztultak volna el, éppen azokat érte végzetes csapás, akik a kijelölt napon az életünkre akartak törni. Élükön Hámánnal, a király főminiszterével, aki a zsidóellenes rendeletet javasolta – ellene és 10 fia ellen halálos ítélet született.

A szóbeli Tóra elfogadása

„És a zsidók megtartották és magukra vették […]” (Eszter 9:27). A szöveg egyszerű olvasata szerint ez purim ünnepének szokásaira vonatkozik, amelyeket a kor rabbijai írtak elő, hogy emlékezzenek meg a csodáról. Bölcseink azonban úgy értelmezik ezt a mondatot, hogy a csoda és az isteni szeretet láttán a zsidó nép mintegy ismételten elfogadta a Tórát, úgy, ahogyan az Egyiptomból való kivonulás idején, a Szináj-hegynél. Akkoriban ugyanis félelemből fogadták el a Tórát, mivel látták Isten hatalmát, amellyel kiszabadította őket, és tudták, hogy nincsen más logikus választásuk. Ezt fogalmazza meg a hagyomány úgy, hogy az Örökkévaló rájuk borította a hegyet, és azt mondta, hogy „ha nem fogadjátok el, itt lesz a sírotok” (Sábát 88a). A Midrás ezt azzal egészíti ki, hogy erre a fenyegetésre a Szóbeli Tan (azaz a Talmud és a további magyarázatok) miatt volt szükség, mert az lényegesen nehezebb kötelezettséget ró az emberre (Midrás Tanchuma, Noách 3.). Eszerint a zsidó nép a purimi megmenekülés láttán szeretetből (és nem félelemből) magára vette, hogy a Szóbeli Tóra részleteivel is foglalkozni fog.

Mikor?

Ádár hónap 14-én van purim napja, amely idén március 4-én, szerdán este kezdődik és másnap este ér véget (mint minden zsidó ünnepnap, estétől estéig). Az azt megelőző napon napkeltétől napnyugtáig (4.33-5.58) böjtölünk annak emlékére, hogy azokban az időkben Eszter, a zsidó királyné 3 napos böjtöt rendelt el, hogy sikerrel járjon küldetése férjénél, a királynál a rendelet eltörlése érdekében. Jeruzsálemben a purim egy nappal később van (Susán Purim).

Binjomin Zeév

Purimi háláchák

1. Megiláolvasás

Megillat_Esther_(1)Minden ember köteles felolvasni a megilát ádár hónap 14. napján (Jeruzsálemben ádár hónap 15. napján), egyszer este, a nap bejövetelekor, és egyszer másnap. Ez érvényes férfiakra, nőkre egyaránt, hiszen ahogy a kiirtás rendelete mindenkire vonatkozott, a megmeneküléshez kötődő micvá is mindenkit érint. Nem köteles mindenki önmaga felolvasni a megilát, elég, ha egyvalaki olvassa, és a többi jelenlevő hallgatja. Az olvasás ideje este a csillagok feljövetelétől egészen hajnalig tart, a nappali, a napfelkeltétől estig. A nappali olvasás a lényeges, ezért ha valaki valami miatt nem tudta meghallgatni az esti olvasást, eleget tesz a nappalival. A leghelyesebb zsinagógában, nagy közösséggel együtt hallgatni a megilát, de ha valaki időskor, gyengeség, betegség stb. miatt nem tud elmenni a zsinagógába, otthon is vagy kórházban is meghallgathatja. Ezért külön micvá megiláolvasást szervezni a számukra. Az olvasás előtt, nappal is és este is három áldást mondunk: egyet magára a micvára: „ál mikrá megilá”, egyet a csodára: „seászá niszim”, a harmadik pedig a „sehechejánu”, amelyet többek között olyan micvákra mondunk, amelyek évente csak egyszer van­nak. Amikor nappal mondjuk a sehechejánu áldást, gon­dolni kell arra, hogy ez az áldás vonatkozzon a többi purimi micvára is. Elejétől végig kóser pergamenre írt me­gi­lából kell olvasni, és a hallgatónak, ahhoz, hogy eleget tegyen a kötelességének, elejétől a végéig kell hallania az olvasást, nem hiányozhat egy szó sem. A hallgatók Há­mán nevénél vagy kereplőkkel, vagy egyéb „zajkeltő” esz­közökkel szoktak zörögni. Az olvasás után a „háráv et rivénu” áldást mondjuk.

2. Mátánot l’evjonim – ajándékok szegényeknek

Minden ember, akár férfi, akár nő, köteles purimkor legalább két ajándékot adni két szegénynek, azaz mindegyiknek egyet-egyet. Az ajándék lehet pénz is és étel is, olyan dolog kell, hogy legyen, amely alkalmas arra, hogy élvezzék purim napján. Ki számít szegénynek? Akinek a bevétele nem fedezi a saját és a családja szükségleteit, az szegénynek számít. Aki pénzt ad a szegénynek, minimum annyit adjon neki, amiből képes magának egy étkezésre elegendő ételt vásárolni. Ha valaki többet ad ennél, az dicséretes. Így írja a Rámbám is: helyesebb inkább a szegényeknek adni többet, mint hogy a saját ünnepi lakomáját tegye díszesebbé, vagy több ajándékot küldjön az ismerőseinek, hiszen nincs nagyobb öröm, mint szegény, elesett emberek szívét megörvendeztetni. Az, aki olyan helyen lakik, ahol nincsenek szegények, vagy a nap végéig elfelejtett ajándékot adni, legalábbis különítsen el valamennyi pénzt erre a célra, amit majd purim után oda

fog adni szegényeknek, és így legalább részben teljesíti a micvát.

3. Misloách mánot – „adagok” küldése

800px-2_Mishloach_ManotA következő micvá, hogy küldjön legalább két „adagot” egy embernek. Minél többet küld valaki, annál szebben teljesíti a micvát. Csak étel vagy ital számít „adagnak”, azaz ami purim napján alkalmas a fogyasztásra, ezért még az étel kategórián belül is csak az felel meg, amit nem kell főzni, sütni stb., így hát pl. a nyers hús nem megfelelő. Fontos, hogy az, aki kapja a csomagot, megtisztelőnek érezze az ajándékot. Nem az anyagi érték a lényeg, hanem az odafigyelés és a szeretet. Purim nappal kell küldeni az „adagokat”. Van, aki azt mondja, helyes az ajándékok átadását küldött által végezni, hiszen ez fontosabbá teszi az ajándékot, de bizonyos esetekben jobb személyesen átadni a csomagot, hiszen fontos célja, hogy a szeretetet és a testvéries érzést erősítse, ez pedig jobban érvényesül a személyes átadásnál. Emiatt nagyon fontos, hogy még ha valaki küldi is az ajándékot, írja rá a nevét, hiszen ha a megajándékozott nem fogja tudni, hogy ki küldte neki, az egész ajándékozás nem éri el a célját.

4. Misté (Szeudá) – purimi lakoma

purimseudaMicvá purim napján szép lakomát rendezni, amelyen fontos ételeket fogyasztunk, mint például kenyér, hal, hús, bor stb. A purimi lakoma micvája nappal van ugyan, de az esti étkezést is tiszteljük meg jobban, mint egy hétköznapi vacsorát. Bizonyos szempontból helyes lenne már purim reggel megtartani a szeudát – purim micváját –, hiszen minden micvát igyekeznünk kell, amint lehetőségünk van rá megtenni, mégis délután szokás rendezni a lakomát. Ugyanis délelőtt a misloách mánot és a mátánot l’evjonim micvájával foglalkozunk, kora délután minchát imádkozunk, és utána rendezzük a lakomát. Mindenki igyekezzen összegyűjteni a családját, barátait a lakomára, együtt jobban tudnak örülni. Sokan szokták akár éjszakáig is húzni a szeudát, de figyelni kell, hogy a lényeges rész még nappal legyen. Szoktak gyertyákat is gyújtani a lakomához, hogy evvel is emeljék a hangulatát. Ezen a lakomán micvá a borfogyasztás, a talmudi törvény szerint igyunk addig, amíg már nem tudjuk a különbséget áldott Mordecháj és átkozott Hámán között. Ennek a mondásnak sok-sok értelmezése van, de háláchá szempontjából kétféleképpen lehet megtartani. Az egyik: szó szerint. A másik: igyunk valamivel többet, mint szoktunk, és utána menjünk kicsit aludni, és akkor máris nem fogjuk tudni a különbséget áldott Mordecháj és átkozott Hámán között. A mai rabbik általában nem javasolják az első megoldást, csak annak, aki képes ilyen helyzetben is megtartani emberi méltóságát, képes a nap emelkedettségét megőrizni és a még hátralévő micvákat is teljesíteni. A bor célja, hogy felemelje az embert, nem pedig, hogy lesüllyessze.

Purim Száméách!

Domán Sije