Híreink

Rut könyve – Mit üzennek a nevek?

A Tanachban a nevek szerves részét képzik a történetnek. Funkciójuk azonban nem mindig azonos. Szá­mos esetben, amikor egy gyerek megszületik, a neve utal a jövőjére vagy a körülményekre, amelyek közé születik. Az egyik legszembeötlőbb példa erre Jákob fiainak nevei, me­lyek tükrözik Lea és Ráchel küzdelmét Jákob szerete­té­ért. Más esetekben a név nem más, mint jellemábrázo­lás. Avigail például a következőképpen nyilatkozik a fér­jé­ről, Navalról: „Ne hallgasson, uram, erre az alávaló emberre, mert amilyen a neve, olyan ő maga, Naval a ne­ve és ő egy gazember.” (1Sámuel 25:25.)

Más esetekben a szereplők tettei határozzák meg a nevüket. Jákob azért kapta a nevét, mert a testvére sarkát fog­ta, amikor megszületett (1Mózes 25:26). Miután Jákob megszerzi az elsőszülöttségi jogot, amit Ézsau becsapásnak értelmez, a Jákob név az eredetitől eltérő értelmezéséről olvasunk: „És (Észáv) mondta: azért nevezték el Jákobnak, mert becsapott engem kétszer is (vájáákvéni ze páámájim), elsőszülöttségi jogomat elvette, és most az áldásomat is.” (1Mózes 27:36.)

Látható, hogy a tanachi szereplők neveiből már rengeteget megtudhatunk róluk, körülményeikről, jellemvonásaikról vagy tetteikről. Ennél azonban még többet találunk, ha mélyebbre ásunk, és megnézzük, hogyan értelmezik a neveket bölcseink a midrásban és a Talmudban. A következők során megvizsgáljuk a Megilát Rutban (Rut könyvében) szereplő néhány név etimológiáját, ahogyan azt a bölcseink tanítják nekünk.

Elimelech

„A férfi neve Elimelech volt, mert azt mondta: hozzám jöjjön a királyság” (Rut Rabbah 2:5).

A midrás kreatív értelmezését adja Elimelech nevének. Szó szerint a név azt jelenti, hogy „az én I-tenem a király”. Ez ideális név egy olyan gyereknek, aki a Bírák korában születik. A Bírák könyve több helyen jelzi, hogy kaotikus időszakról van szó. Törvénytelenség és a társadalmi lazaság jellemző a király hiánya miatt (Bírák 17:6, 18:1, 19:1, 21:25; „azokban az időkben nem volt király Izraelben, mindenki tette, ami helyes volt a saját szemében”). Elimelech neve azt jelzi, hogy a király hiánya nem lehet probléma Izrael népének: ha az Örökkévaló a király, ennek önmagában elégnek kell lennie ahhoz, hogy megoldódjanak a társadalmi problémák. Elimelech neve a hithez való kötődést jelzi, ellentételezi a kor szellemi hanyatlását, és utat mutat egy egészségesebb társadalmi struktúra létrehozása felé.

A Rut Rabbah eltorzítja a név eredeti jelentését. Ahelyett hogy úgy olvasná, hogy „Eli” (Istenem), a mid­rás áthelyezi a magánhangzókat és „éláj”-t csinál belőle, melynek jelentése ’számomra’ vagy ’nekem’. Miért teszik ezt bölcseink, mit akarnak ezzel tanítani?

Elimelechnek megvolt a lehetősége, hogy pozitív példa legyen és olyan szellemi vezető váljon belőle, aki megfelelő irányba billenti a negatív tendenciákat. Ehelyett, ahogy a kommentátorok mondják, két nagy hibát követett el. Az egyik, hogy az ajtaján kopogtató pénzkérőket visszautasította. A másik, hogy elhagyta Izrael földjét. A Talmud mindkét bűnt a bálványimádáshoz hasonlítja (Ketuvot 68a, 110b). Az e két bűnt elkövető bűnös viselkedése az antitézise annak, amit az Örökkévaló várt volna a kor elsőszámú szellemi vezetőjétől. Elimelech viselkedése azt tükrözi, hogy számára a királyság nem felelősség, hanem jog: azáltal hogy beleszületett a királyi családba, joga van kihasználni a születési jogait, hogy előnyöket szerezzen magának, akár mások kárán is.

A szöveg maga alátámasztja a kreatív midrási interpretációt. A harmadik fejezetben két érdekességet találunk a szövegben. Mindkét esetben Rut beszél Náomihoz, és mindkét esetben hozzáolvassuk a szöveghez az éláj szót, annak ellenére, hogy a szó nem szerepel ott:

„És (Rut) mondta (Náominak): Minden, amit mondasz (nekem, éláj), megteszem” (Rut 3:5). 

„És (Rut) mondta: Ezt a hat mérő árpát adta nekem, mert mondta (nekem, éláj), ne menj üres kézzel az anyósodhoz” (Rut 3:17).

Ez a ritka szövegbeli változtatás egymás mellé helyezi Elimechet és Rutot. Amíg az előbbi kapcsán az éláj szó negatív konnotációban jelenik meg, addig az utóbbinál az éláj hiánya utal Rut önzetlenségére: hajlandó magát „kivenni” a szövegből, és másokat előtérbe helyezni. Rut önzetlensége és segíteni akarása ideális jellemmé tette őt. Elimelech a tökéletes ellentéte Rutnak, és mint ilyen alkalmatlan arra, aminek született: vezetőnek és a zsidó nép királyának. Egyazon kritérium – és egyazon szó – tanítja ezt nekünk mind Elimelech, mind Rut esetében.

Máchlon és Kiljon

„A két fiú neve Máchlon és Kiljon volt. Máchlon, mivel eltörlődtek (nimchu) a világból, és Kiljon, mivel kiirtattak (chálu) a világból” (Rut Rabba 2:5).

A midrás negatív értelmet tulajdonít Elimelech két fia nevének. Ez az értelmezés nem csupán Máchlon és Kil­jon halálát vetíti előre, hanem a következő generációkét is: mindketten gyermek nélkül halnak meg. A két név a be nem teljesített lehetőséget jelzi nekünk.

Miért kapta Máchlon és Kiljon ezt a szigorú büntetést? Miért kaptak egyáltalán ennyire negatív neveket? A Talmud két bűnnel kapcsolja össze neveiket: „miért volt az a nevük, hogy Máchlon és Kiljon? Máchlon, mert megszentségtelenítették a testüket (ászu guféhen chulin), és Kiljon, mert isteni halálbüntetést kaptak (nitchájevu chelijá lá-Mákom)” (Bava Batra 91b).

Míg az első midrás a nevek nyelvi elemzéséből indult ki, a Talmud egészen máshová teszi a hangsúlyt. A közös gyök itt is szerepet játszik (a Máchlon – chulin, valamint a Kiljon – chelijá szópároknál), de megtudjuk azt is, hogy mivel érdemelték ki a büntetést: a „megszentségtelenítették a testüket” a moavita nőkkel való kapcsolatukra utal.

Ez kérdéseket vet fel. Bár a nem zsidóval való kapcsolat egy tiltó parancsba ütközik, de nem találjuk, hogy halálbüntetéssel járna. Azonban ők nem csupán meghaltak, hanem velük véget is ért a királyi vérvonal: gyermek nélkül haltak meg. A kérdés az, hogy miért kapott Máchlon és Kiljon ilyen nagy büntetést? A Targum rámutat, hogy az Örökkévaló mást vár el különböző szintű és képességű emberektől. Máchlon és Kiljon a lehetséges vezetői voltak a zsidó népnek, és kimagasló tóratudásra tettek szert életük során. Olyan korszakban, mikor a magas kaliberű emberektől elvárták, hogy vezessék a népet, és ne fordítsanak neki hátat, mások a standardok is: az Örökkévaló szigorúbban ítéli meg azokat, akiknek lehetőségük lett volna a helyzet megoldására, de mégsem tettek semmit.

Rut

Bölcseink számos értelmezést kínálnak Rut nevének megértéséhez. A különböző vélemények segítenek pontos képet vázolni Rut jelleméről.

A Beráchot traktátusban a következőt tanuljuk: „Miért volt Rut a neve? R. Jochánán azt mondta: mert érdemes volt arra, hogy tőle származzon Dávid, aki eltelítette (riváhu) az Örökkévalót, Neve legyen áldott, dalokkal és dicshimnuszokkal” (Beráchot 7b).

 A talmudi értelmezés a szó gyökéből indul ki. A ráváh gyök betűi megtalálható Rut nevében, ez adja az alapot R. Jochánánnak a párhuzam felállítására. Az ő magyarázata nem Rut jellemének pozitív vonásaira, hanem a szerepére helyezi a hangsúlyt a dávidi dinasztia megalapításában. Dávid eltelítette az Örökkévalót a számtalan dallal és dicshimnusszal, elég, ha csupán a százötven zsoltárra gondolunk. Azt, hogy Dávid ilyen különleges intenzitással tudjon az Örökkévalóhoz fordulni, előrejelzi nekünk a szöveg: Rut nevében már szerepel Dávid későbbi költői tehetsége.

Egy másik midrás egy egészen más dolgot világít meg nekünk: „A neve Rut volt, mert látta (ráátá) a szavait Náominak” (Rut Rabba 9:4; Tanchuma Behar 3).

Ez a midrás nagyon fontos adalékkal szolgál Rut jellemének a megismeréséhez. Rut különleges kapcsolatban állt Náomival. A midrás szó szerinti értelmezése azt sugallja, hogy Rut neve a látással, megértéssel áll kapcsolatban: Rut felfogta, teljes mértékben megértette Náomi szavait. Bár Náomi számos esetben kifejezi a kívánságát, hogy Rut ne kövesse őt, Rut képes arra, hogy értelmezze Náomi szavainak valódi értelmét, és lássa, hogy Náomi csupán Rut szándékainak a komolyságát igyekszik próbára tenni.

Más midrások Rut és az Örökkévaló kapcsolatát hangsúlyozzák: „A neve Rut volt, mert forrt benne az akarat (merátáchát), hogy ellenálljon a bűnöknek, és teljesítse a Mindenható akaratát” (Rut Zuta 1:4). Valamint: „A neve Rut volt, mert reszketett (merátetet) a bűntől való félelmében” (Jalkut Simoni 600:2).

A szöveg egyszerű jelentése alapján azt gondolnánk, hogy Rut betérni vágyása mögött Náomi iránti szeretete áll. A midrások jelzik nekünk, hogy erről szó sincs: a valódi ok Rut istenfélelme. Nem érdekből csatlakozott a zsidó néphez, hanem azért, hogy az Örökkévalót szolgálhassa. Rut, jelzik a midrások, a tökéletes példája egy gér cedeknek, egy igaz betértnek. A három midrási értelmezés három különböző aspektusát mutatja Rut jellemének: Rut, a dávidi dinasztia ősanyja; Rut, a mások problémái iránt érzékeny társ, és Rut, az istenfélő igaz betért.

A szöveg Yael Zeigler Rut, What’s in a Name? siurjának fordított,

szerkesztett és kiegészített verziója.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás