Eltanulni a Teremtőtől a tökéletes szülői hozzáállást
Jom kipurnak és a Megtérés Tíz Napjának rengeteg üzenete van. És a Tóra általános elvei szinte mindig átültethetők életünk külünböző területeire, a munka világára, a párkapcsolatunkra vagy éppen a gyermeknevelés kérdéskörére. Ez a kiterjesztés nem idegen a Tóra világától, sőt nagyon is hozzátartozik a bölcseink gondolatvilágához!
Jom kipurkor különösen, de már az azt megelőző tíz napban (sőt akár egész elul hónappal kezdődően) a vallásos emberek gondolatai gyakran forognak az önvizsgálaton, az előző év eseményeinek újraértékelésén, a lelki fejlődés lehetőségein. Ennek keretén belül próbálunk kisebb-nagyobb fogadalmat tenni, mit hogyan fogunk jobban csinálni a jövő évben.
Ám eltelhetnek úgy az évek, hogy ha igazán őszinték vagyunk magunkhoz, be kell lássuk, a fogadalmunkat nem tudtuk betartani, és semmivel sem vagyunk jobbak ma, mint egy éve. Mégis imádkozunk, hogy kapjunk még egy esélyt, még egy évet, és őszintén bízunk benne, hogy talán ebben az évben sikerül. De tulajdonképpen miért is érdemlünk újabb és újabb esélyt annyi sikertelen év után? Mert az Örökkévaló kegyelme végtelen. És Őt nem csak az eredmény érdekli. Ha látja, hogy őszintén próbáljuk, és tiszta szívvel akarjuk a spirituális változást, ez neki elég! Persze ez nem azt jelenti hogy ne próbálj meg jobb módszereket találni az eredmény érdekében, de azt igen, hogy az eddigi sikertelenség nem ok a csüggedésre, vagy a reményvesztésre. Az Örökkévaló soha nem ad fel egyetlen zsidó lelket sem! Mindenki megtérését várja az utolsó pillanatig, mindanyiunkat tárt karokkal fogad, ha közeledünk Hozzá!
A másik érdekes tanulsága jom kipurnak, hogy a spirituális világban az elvárás szintje nem változik. Szemben a világi törvényekkel, amelyek elég gyorsan módosulnak, a zsidó vallásban a bűnök lajstoma állandó. Ha valaki lopott, csalt, pletykált, szavakkal bántotta felebarátját, nem adott a szegényebbnek, az nem kisebb bűn az idén, mint az elmúlt évben. Csak a mi helyünk a spirituális létrán az, ami változhat. Lehet, hogy ami tavaly még kihívás volt, az idén már nem, vagy i-ten ments fordítva.Vagy tudásunk szintje változik: amiről tavaly még nem is tudtunk, az idén már tudjuk, és minden évben egyre mélyülhet a tudásunk és az elvárásunk szintje magunkkal szemben.
Mindezek a gyermeknevelésre is igazak. Ahogy az Örökkévaló nem mond le rólunk, mi sem adhatjuk soha fel! Vannak nehezebb gyermekek, akik több türelmet, több leleményességet igényelnek a szülőktől. De ha úgy érezzük is néha, hogy reménytelenek, sohasem adhatjuk fel sem a gyermekünbe, sem a saját magunkba vetett hitet, hogy a lehető legjobb szülővé váljunk! Talán ebben az évben néha türelmetlen voltál a gyermekeddel, nem töltöttél elég időt vele, nem tanítottad eleget. Talán sokszor volt szemtelen és neveletlen. De jövőre jobb lesz! Tégy meg mindent, hogy jövőre jobb szülővé válj, és bízz a gyermekben! Másrészt nem adhatod lejjebb a gyermeknevelés szintjét csupán azért, mert nehéz! A feladat nem csökken: boldog, kiegyensúlyozott, istenfélő zsidót nevelni a gyermekből. Vállald a felelősséget! Kérd az Örökkévaló segítségét! És soha ne add fel!
Trendeli Bölcsőde– zsidó bölcsőde az Újlipótvárosban
Panyiné dr. Ábrahám Zita