Nicávim

Spirituális entrópia

Válasszuk az életet! – Tegyünk erőfeszítést a spirituális ébrenlétért!

Szerző: Rabbi Mordechai Kamenetzky
Forrás: Torah.org
Fordította: Szántó-Várnagy Ádám
Megjelent: Forrás – 2011. szeptember

Szerző: Rabbi Mordechai Kamenetzky
Forrás: Torah.org
Fordította: Szántó-Várnagy Ádám
Megjelent: Forrás – 2011. szeptember

Hetiszakasz: Nicávim

Minden dolognak, amit a fizikai világban érzékelünk, megtalálhatjuk a tükörképét a spirituális világban is. Az entrópiáról például a termodinamika második főtétele szól: minden magára hagyott rendszer hőmérsékleti különbségei kiegyenlítődnek – ezt nevezzük úgy, hogy az entrópia növekszik. Minden rendezett, különválasztott dolog összekeveredik, ha magára hagyják, a világ önmagától, külső beavatkozás nélkül a rendezetlenség, a káosz felé halad.

Ezek alapján csak idő kérdése, hogy végül minden magára hagyott dolog előbb-utóbb darabjaira essen, és így megszűnjön létezni. A létezés csak addig tart, amíg van valami erő, ami létezésben tartja.

Már maga a tény is, hogy élünk, meglehetősen rendellenes. A természetben megtalálható állandó, nyugalomban lévő dolgok (kövek, hegyek) nem élnek. Mi, emberek sem élnénk, ha nem jutnánk oxigénhez. Minden pillanatban lélegeznünk kell, azaz beleavatkozni a rendbe, ha életben akarunk maradni. Táplálékra és anyagcserére van szükségünk a folyamatos létfenntartáshoz. Testünket a gravitáció a Föld felé vonzza – a mi erőnkre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán egyhelyben állni vagy akár csak ülni tudjunk. Folyamatosan, minden pillanatban élettel töltjük meg azt a milliárdnyi élettelen részecskét, amit a testünknek nevezünk.

A mi életünk nem a puszta létezésről szól. Testünk, lelkünk úgy dönt, azt választja, hogy élni akar. Az élet: választás. Ahogyan a hetiszakaszunkban olvassuk: „válaszd az életet azért, hogy élhess” (Dvárim 30,19).

Az emberi elme egy kerthez hasonlítható. A kertben csak olyan növény terem meg, amilyen magot elültettek benne. Ha viszont egyáltalán nem vetik be, akkor a gaz fogja ellepni. Ugyanígy működik az ember: pozitív, építő gondolatok nélkül a negatív gondolkodás felé húzza a természete – a „passzív középút” nem létezik.

Nekünk, embereknek nem természetes állapot a spirituális ébrenlét. Magunknak kell megtenni az erőfeszítést. Választanunk kell az életet. Erről szól a Ros Hásáná időszaka. Legtöbbünk egész évben aludt. A sófár hangja számunkra egy ébresztőóra, ami az életre, a cselekvésre hív, ösztönöz – hogy valójában élhessünk.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás