Arcképcsarnok

Szerénység és szorgalom – Rabbi Ávrohom Ábele hálevi Gombiner élete

Egy világító elme.

Szerző: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. december-január

Szerző: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. december-január

XVII. század egyik legnagyobb tóratudósa, rabbi Ávrohom Ábele hálevi Gombiner a lengyelországi Gombinban született 1637-ben. Erre utal nevében a Gombiner szó. Mogen Ávrohomként vált ismertté a Sulchán Áruch, Orách Cháim részéhez írt könyve alapján.

Gyenge, betegeskedő gyermek volt. Édesanyja, aki már korán felismerte különleges tehetségét, nagyon aggódott az egészségéért. A zsinagógában minden reggel egy rövid imát mondott: „Örökkévaló, nem tudok sokáig maradni, haza kell mennem reggelit készíteni Ávremelének, hogy legyen ereje tanulni a szent Tórát.”

Miután apja a Chmielnicki-féle pogrom áldozatául esett, a család rokonokhoz Lissába, majd Kalishba költözött. Ávrohom itt megtalálta a neki megfelelő életet. Éjjel-nappal Tórát tanult, és szorgalmáról vált híressé. Tanítóként dolgozott, szerényen, nehéz körülmények között élt. A kalishi emberek mutogatták a barlangot, ahol a falra írta kommentárjait egy darab faszénnel, mivel nem volt sem papírja, sem ceruzája. Azt is beszélték róla, hogy időről időre gyalog ment Poznába, hogy új könyveket is elolvashasson.

Néhány évvel később egy véletlen során ismerték fel az emberek, hogy Rabbi Avrohom milyen jártas a Tórában és a törvényekben. Egy nap a gaon Sabtai Kohen (a Sách szerzője) Kalishba utazott a lánya esküvőjére. Ahogy akkoriban szokás volt, a közösség vezetői megkérték, hogy tartson egy beszédet a helyi zsinagógában. A város bölcseinek tartott előadásában a Sách felvetett egy nagyon nehéz kérdést, amelyre senki sem tudta a választ. A hallgatók között volt egy fiatalember, aki rabbi Ávrohommal szokott tanulni, és ő elmondta a kérdést neki. Rabbi Ávrohom megfelelő választ talált a kérdésre. Mikor Sách ezt meghallotta, azonnal hivatta őt, és sokáig tanult vele. Ez az eset hozott hírnevet neki, és Kalishban hamarosan kinevezték dájánnak (bírónak).

Még nem volt 30 éves, mikor befejezte gigantikus munkáját, a Sulchán Áruch, Orách Cháimhoz írt kom­men­tárját, melynek címe Mogen Ávro­hom. Ez felöleli minden zsidó életét a reggeli felkeléstől az esti elalvá­sig egész héten, ünnepekkor és sábeszkor. Rabbi Gombiner újítása az volt, hogy a Sulchán Áruchba befoglalta a Cfáti kabbalista szokásokat, valamint a korabeli Lengyelországi hagyományokat, melyek megtartására különösen nagy hangsúlyt fektetett. Olyan szerény volt, hogy munkáját nem akarta életében kiadni. A halála után fia publikálta együtt egy másik, az Orách Cháimhoz készült kommentárral, melyet a Táz (Rabbi Dovid Hálevi, a Turé Záháv szerzője) írt Mogen Dovid címmel. Azóta a két kommentárt többször is kiadták együtt Moginei Eretz címmel. Szokás a Talmudhoz hasonlóan kiadni: középen Joszef Káro szövegével, jobboldalon a Mogen Dovid, balodalon a Mogen Ávrohom olvasható. Rabbi Ávrohom eredetileg nem akarta, hogy saját neve szerepeljen a könyv címében, ezért a Nér Jiszroel (Izrael lámpása) címet adta neki. A könyv nagyon tömör és nehéz, a Talmud és a rabbinikus irodalom mély ismerete szükséges a megértéséhez. Későbbi kommentátorok – a Pri Megádim és a Máchácis hásekel – magyarázatai segítenek ebben.

További művei közül még kiemelkedik a Zájit Ráánon, mely a Jálkut Simonihoz (Midrásgyűjtemény) írt kommentár, és a Semen Sászon, mely a hetiszakaszokhoz fűződő magyarázatokat tartalmaz, de csak az első néhány maradt fenn és lett kiadva.

Egy történet szól arról, hogy a Koznici Maggid fiatal korában egy barátjával Mogen Ávrohomot tanult minden reggel. Az első tanulás után a szívük még jobban lángolt, mint általában, mikor az Örökkévalót szolgálták. A Maggid elhatározta, hogy elmegy a Nikolsburgi Rabbi Smelkéhez, és megkérdezi, hogy honnan jött ez a nagy világosság. Mikor átlépte a rabbi házának küszöbét, Rabbi Smelke azt mondta: „Látom az arcodon, hogy Mogen Ávrohomot tanultál. A könyv nagy fényességet gyújt a bölcs ember szívében.”

Rabbi Ávrohom sokat betegeskedett, nem élt hosszú életet, de ez alatt a rövid idő alatt is kiemelkedő helyet szerzett a zsidóság nagyságai között. Szerénysége nem engedte, hogy sírjára magasztaló szavakat írhassanak. Végső akarata szerint csak a könyveinek címe és a neve került a kőre: „Itt nyugszik Rabbi Ávrohom Ábele Halevi, a Mogen Ávrohom és a Zájit Ráánon szerzője. Legyen a lelke bekötve az élet kötelékébe.” Sírja nagy becsben van tartva, sokan mennek oda imádkozni az Örökkévalóhoz és kérni tőle a nehéz időkben.



vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás