Zsidó mesék

Tórat Emet – az igaz Tóra

Élt egyszer egy király, aki tisztelte és szerette zsidó alattvalóit. Megengedte nekik, hogy szokásaikat tartsák, Tórát tanuljanak, és micvákat teljesítsenek. Mivel hálásak voltak a kegyességért, amelyet a király mutatott, a zsidó közösség igyekezett minden lehetséges módon kifejezni a király iránti hűségét és tiszteletét.

A fenséges úr évente meglátogatta alattvalóit, és ilyenkor a közösség apraja-nagyja kivonult az utcára, és éltette a királyt. A felvonulásra a rabbi még a tóratekercset is kihozta a zsinagógából, és azzal kezében üdvözölte az uralkodót. A király tudta, hogy ez az ő legdrágább tárgyuk, és értékelte is az így kimutatott ragaszkodást.

De éppúgy, mint Eszter és Mordecháj idejében, volt egy gonosz tanácsadója a királynak, aki nagyon nem szerette a zsidókat és minden erejével próbált ellenségeskedést szítani a zsidók és a király között. Egy gonosz tervvel állt elő. Volt egy zsidógyűlölő katonatiszt, Jivan, aki a zsidónegyedben szolgált, és jól ismerte a zsidókat. Őt használta fel terve megvalósításához. Jiván néhány nappal a király látogatása előtt megkereste a zsinagóga sameszát (templomszolgáját), és mézesmázos hangon ezt mondta neki: „Nagyon fontos dolgot szeretnék neked mondani. Nézlek benneteket minden évben, ahogy felvonultok a király tiszteletére. De nem értem, hogyan hozhatjátok ki a tóratekercset a zsinagógából egy földi király tiszteletére! Ez nem illendő a Tórával! Szerintem, ha rám hallgatsz, a király látogatásakor elég, ha a tóratekercs díszes dobozát és az ezüstdíszeket viszitek ki a felvonulásra. A király nem fogja látni a különbséget és így a királyt is és a Tórát is tiszteletben tarthatjátok.” A templomszolgának tetszett Jiván ötlete, és jóhiszeműen előkészítette a király látogatására a tóratekercs dobozát, vagyis kivette belőle a valódi tekercset.

A parádét megelőző éjszaka a rabbi nagyon furcsát álmodott. Ott állt a tóraszekrény mellett, amikor égi hang szólt hozzá: Tórat Emet – az igaz Tóra, Tórat Emet – az igazi Tóra! Jaj, de furcsa álom, gondolta és visszafeküdt. De újra ezt álmodta. Mikor már harmadszor riadt fel ugyanarra az álomra úgy döntött lemegy a zsinagógába, és benéz a tóraszekrénybe. Első látásra nem vett észre semmi rendkívülit, de amikor kinyitotta a tóratartó dobozt, meglepetten látta, hogy csak rongyok vannak a dobozban. Hamar megtalálta a valódi tekercset, és visszatette a helyére. Senkinek nem szólt az álmáról, még a templomszolgának sem.

Mindez idő alatt a király gonosz tanácsadója arról próbálta meggyőzni az uralkodót, hogy a zsidók nem őszintén tisztelik és szeretik őt. Bizonyítékként azt javasolta, hogy a király nézze meg, a felvonuláson nem is az igazi tóratekercset hozza ki a rabbi a zsinagógából, csak egy üres dobozt. A király nem akart hinni a tanácsadónak, de végül mégis izgatta, hogy a zsidók vajon őszintén szeretik-e őt, vagy csak színlelik. Ám figyelmeztette a tanácsadót, jaj neki, ha nem mond igazat!

A felvonuláson minden úgy történt, ahogy szokott, kivéve, hogy a király ez alkalommal megkérte a rabbit, mutassa meg neki a tóratekercset, hagy lássa azt is, ne csak a díszes dobozt. Gondolhatjátok a templomszolga rémületét, majd a tanácsadó döbbenetét, amikor a rabbi felnyitotta a dobozt. Ugyanúgy, mint Eszter és Mordecháj idején, az Örökkévaló egy csodával segítette meg a zsidókat, és a gonosz tanácsadó saját csapdájába esett. A zsidók és a király között helyreállt a bizalom, a gonosz tanácsadó pedig életével fizetett gonoszságáért.

Trendeli Bölcsőde – zsidó bölcsőde az Újlipótvárosban • www.trendeli.hu

Panyiné dr. Ábrahám Zita