Háázinu

Ügyfélfogadás minden időben

Maga az ima fontosabb, mint amiért imádkozunk.

Szerző: Rabbi Naftali Reich
Forrás: Torah.org
Fordította: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

Szerző: Rabbi Naftali Reich
Forrás: Torah.org
Fordította: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

Hetiszakasz: Háázinu

A Tórának ezek a szavai nagyon felkavarók. Egy versben Mózes az eget és a földet hívja, hogy tanúskodjanak az Örökkévaló döbbenetes nagysága és a zsidó néppel való különleges kapcsolata mellett. Mózes éneke, amelyet ebben a hetiszakaszban olvasunk, lenyűgöző hálaének, amelyet éles dorgálás és remény is jellemez.

Az ének eleje felé Mózes egy titokzatos utalást tesz a zsidó nép számára: „Mert az Örökkévaló nevét szólítom, adjatok dicsőséget Istenünknek!” Ezek nagyon furcsa sorok. Miután az ének végig az Örökkévaló nagyságáról szól, pontosan mi az, amit Mózes kér a néptől? Továbbá miért kell Mózesnek az Örökkévaló nevét szólítania ahhoz, hogy a zsidók dicsőséget adjanak neki?

Nézzük meg egy pillanatra a Tóra első szakaszát, amelyet pár hét múlva fogunk olvasni. Miután a kígyó a rosszba viszi Ádámot és Évát, aminek eredményeképpen kiűzik őket az Édenkertből, az Örökkévaló megátkozza őt: „Port egyél életed minden napján.”

„a szükségletei adják meg neki az Örökké- valóval való kapcsolat magasztosabb jutalmát”

A tóramagyarázók itt azon gondolkoznak, hogy milyen súlyos is lehet ez az átok, ha épp ez gondoskodik arról, hogy a kígyónak mindig akármennyi étel jusson. Pontosan ebben rejlik az átok, magyarázzák bölcseink. Az ember, akinek muszáj küzdenie azért, hogy eltartsa magát, mindig segítséget és támogatást kér a Teremtőtől, és ezért pont a szükségletei adják meg neki az Örökkévalóval való kapcsolat magasztosabb jutalmát. A kígyó ezzel szemben mindent megkapott, amire szüksége lehet, de minden lehetőségét kizárva annak, hogy élvezhesse a szellemi kapcsolatot az Örökkévalóval.

Ez volt az, amit Mózes mondott a zsidó népnek. Akkor kell az Örökkévalónak dicsőséget adniuk, mikor hallják, hogy az Ő nevét szólítja. Akkor fognak rájönni, hogy a helyzetük milyen kiváltságos, amiért bármikor szólíthatják az Örökkévalót, és azáltal szellemileg fölemelkedhetnek. Hiszen biztosan a halandó ember és az Isten közötti kötelék lehetősége az egyik legértékesebb ajándék, amit valaha az ember kaphatott.

Egy király nagyon elégedetlen volt az egyik fiának a viselkedésével. Hiába figyelmeztette többször, a fiatal herceg folytatta a kicsapongásait, és a király ezt nem tűrhette tovább. Nehéz szívvel ugyan, de száműzte a herceget egy távoli provinciába, és elrendelte, hogy minden királyi kiváltság nélkül kell élnie, úgy, mint egy egyszerű közembernek.

Aznap, mikor a hercegnek el kellett hagynia a palotát, a király bejött a szobájába, és adott neki egy kis lezárt dobozkát.

– Vedd ezt el fiam – mondta. – Bár a palotából száműzlek, ez a dobozka segíthet neked a legnagyobb szükségben.

Teltek az évek. A herceg tudott boldogulni a kiváltsá­gok védelmező burka nélkül is, tudta ugyanis, hogy a legnehezebb időkben, mikor már minden más kudarcot vallott, kinyithatja a lezárt dobozkát, és felhasználhatja a kincseket, amiket rejt.

Egy alkalommal olyan kilátástalan helyzetben volt, hogy nem volt más választása, mint kinyitni a dobozkát. Azt hitte, gyémántokkal lesz majd megtöltve, de meglepetésére csak egy összehajtott papírlapot talált benne.

Remegő kézzel széthajtotta a papírlapot, elolvasta, majd sírva fakadt. Egy levél volt a királytól, amelyben az engedélyt adott, hogy a herceg bemehessen a palotába, és bármilyen kívánságával egyenesen a királyhoz forduljon. A herceg rádöbbent, hogy ez a levél értékesebb ajándék volt egy doboz drágakőnél.

A saját életünkben, mikor az Örökkévaló előtt ál­lunk, az imában kiöntjük a szívünket, fontos, hogy rájöj­jünk, hogy maga az ima önmaga jutalma, és sokkal fon­to­sabb a kapcsolat, amely kialakul az Örökkévalóval a szellemi kommunikáció útján, mint sok dolog, amely miatt imádkozunk. Remélhetőleg a remény és imád­ság ezen időszakában az Örökkévaló hosszú életet, egészséget, gazdagságot és örömet ad nekünk. De még mielőtt részesülnénk mindezekben az áldásokban, már gazdagabbak vagyunk azzal, hogy egyáltalán imád­koz­hatunk.

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás