Bízni az Örökkévaló védelmében – minden nemzedékben
A széderestén olvasott Hággádá egyik bekezdését együtt szokta énekelni az asztaltársaság. Héberül így kezdődik: Vehi seámdá… a magyar fordítás pedig így szól:
„Ez az isteni ígéret vigyázta őseinket, és ez vigyáz bennünket is. Mert nem csupán egyetlen ellenség készült elpusztítatni minket, hanem minden egyes nemzedékben támadnak olyanok, akik a vesztünkre törnek, de a Szent, áldott legyen Ő, kiment bennünket a karmaik közül.”
A klasszikus vicc juthat eszünkbe, ami a zsidó ünnepek lényegét foglalja össze: meg akartak ölni bennünket, Isten megmentett, most hát együnk! De nemcsak a zsidó ünnepek forognak e téma körül, hanem a zsidó mesék, nagy rabbikról, igaz emberekről szóló történetek is. Első gyermekem születésekor egy ideig próbáltam ezeket a meséket elkerülni. Miért kell ezt a nemzeti üldözési mániát átadni a gyereknek? – gondoltam. Aztán olvastam (sajnos nem tudtam visszakeresni, hogy pontosan hol), hogy a világháborúk előtt a német zsidóság egyes köreiben felmerült, hogy ezt a bekezdést ki kellene hagyni a Hággádából, nagyjából az én érvelésemmel egyező okok miatt. Ez csak a múlt, ma már el fogadnak bennünket, nem kell félnünk. Mindenki tudja, ezek után mi következett.
Purim ünnepe után jön peszách. A két nagy megmeneküléstörténet. S bár a valóságban az egyiptomi kivonulás volt hamarabb, a mai naptárban purim esik peszách elé. Természetesen ha a zsidó éveket nem összefolyó időáradatnak tekintjük, akkor niszán az első hónap, és ádár az utolsó. Ám a mi kis életünkben egyik nap a másik után haladva mégis úgy éljük meg, hogy amint elmúlik purim, kezdjük a készülődést peszáchra. És a fent idézett gondolatra való felkészülésre nem is lehetne jobb lecke, mint purim. Többről van itt szó, mint a folyamatos üldöztetésünknek a hangsúlyozása.
1. Isteni ígéret vigyáz bennünket –
2. minden generációban van, aki a vesztünkre tör –
3. de a Szent kiment bennünket a karmai közül.
A zsidó népnek feladata van a teremtésben. A zsidó népnek kell megmutatnia a népeknek Isten létezését, az ember feladatát. A szabad akaratot a jó választásával gyakorolni és így szolgálni Istent. Mivel a teremtésnek célja van, benne a zsidó népnek, ezért sohasem fog eltűnni, Isten vigyáz bennünket. Amikor a zsidó történelemből vagy mesevilágból történeteket mesélünk a gyermekünknek, erre kell felkészítenünk. Tudnia kell, hogy feladatunk van (isteni ígéret vigyáz bennünket) és akinek fontos célja van, annak mindig akad ellensége, aki meg akarja akadályozni ebben. De mi tudjuk, hogy vigyáznak ránk, és ha az egyes embert vagy akár egyes generációkból sokakat meg is tudnak ölni, a zsidóságot és a célját nem. Minél inkább a célon tartod a tekinteted, és erősíted a hitedet, bizalmadat az Örökkévalóban, annál inkább készen állsz arra, hogy megbirkózz bármilyen kihívással, ami az életben érhet. Természetesen ma már nem kerülöm az ilyen meséket, de a hangsúlyt az isteni ígéretre, feladatra és a arra helyezem, hogy mindig számíthatsz a megmenekülésre.
Gary Bembridge – flickr.com
Trendeli Bölcsőde– zsidó bölcsőde az Újlipótvárosban