Berésit

Vissza a Paradicsomba

A kedvvel végzett hasznos munka az út…

„Az összes vad cserje még nem létezett a földön, és az összes vad növény még nem nőtt ki. Ez azért volt, mert Isten nem hozott vizet  a földre, és nem volt ember, aki a földet művelte volna… Isten az embert a föld porából alakította, és az élet lehelletét lehelte az orrlyukaiba. Így az ember élő lény lett… Isten fogta az embert, és az Édenkertbe helyezte, hogy művelje azt és megvédje azt.” (1Mózes 2:5., 7., 15.)

A Tóra az emberi lét idealizált formáját mutatja be nekünk. Isten pontosan azért nem hozott esőt a földre, amíg az ember nem élt, mert a világ földjeinek megművelése kizárólag az emberek dolga: mint ahogy ezt látjuk a „hogy művelje azt és megvédje azt” versszakból.

A Talmud azt kérdezi: miért teremtették Ádámot egyedül, és miért nem Évával együtt? Azért, hogy minden ember elmondhassa: csakis miattam lett teremtve a világ.

Ez a mi világunk. Ez egyszerre nagyszerű megtiszteltetés, és hatalmas felelősség.

A következő kérdés az, hogy mit takar az Édenkert megművelése? Képzeljük el Ádám és Éva hétköznapjait. Milyen „munkát” végeztek a Pa­ra­dicsomban?

Egy midrásban találunk erre választ:

Az Édenkertben a föld kész péktermékeket adott. Ha fát ültettél, aznap nőtt rajta gyümölcs. A gyerekek ugyan­azon a napon fogantak és születtek. Úgy születtek, hogy tudtak járni és beszélni. Az időjárás egész évben eny­he és tavaszias volt.

Milyen munka volt a Kertben, amelyről a versszaknak az kéne mondania, hogy „művelje azt és megvédje azt”? Talán azt mondanád: megmetszeni a szőlőtőkét, felszántani a földeket, és megrakni a bálákat. De hát nem nőttek a fák maguktól? Talán azt mondhatnád: volt más munka, például a Kertet kellett öntözni. De hát nem folyt a Kerten keresztül, és öntözte azt egy folyó?

Akkor mit jelent a „hogy művelje azt és megvédje azt”? Hogy tovább fejlessze a tevőleges parancsolatok által, és megvédje a tilalmakkal. (Pirké D’Rebbe Eliezer 12, Rabbeinu Bachya.)

A tevőleges micvák által Isten a világért és az emberiségért való felelősség felé irányítja gondolatainkat és cselekedeteinket. A tilalmak pedig azt gátolják meg, hogy megsemmisítsük a világot.

Samson Rafael Hirsch rabbi szavaival élve:

A „hogy művelje azt és megvédje azt” mondat az ember egész erkölcsi viselkedését jelöli – a lelkiismereti vállalkozást arra, hogy azt tegye, amit elvárnak tőle, és mellőzze, ami tilos. Hiszen csupán az ember erkölcsös viselkedése által állhatnak fent a természet túléléséhez szükséges feltételek”.

Hogyan teljesített Ádám és Éva? A Tóra szerint:

Isten azt mondta Ádámnak: „Mert hallgattál a feleségedre és ettél a fából (amiről én kifejezetten azt mondtam »ne egyél belőle«) ezért a föld átkozott lesz miattad. Javad belőle szenvedésből lesz életed összes napjában… Az arcod verítékével fogsz kenyeret enni. Végül: visszatérsz a földbe, mert a [földből] lettél kivéve. Por vagy, és porrá leszel. (1Mózes 3:17., 19.)

Ádám és Éva esznek a gyümölcsből, és ezért kitiltják őket a Kertből. Isten azt mondja Ádámnak, hogy miatta egy átok ül majd az emberiségen. Míg az Édenkertben minden szükségletük biztosítva volt, most már dolgozni kell. És most a Tóra azt mondja, hogy dolgozni a megélhetésért átok?

A nyugati társadalomnak nagyon tóraellenes nézőpontja van a karrierekről. Valamiért azt gondoljuk, hogy a karrierünk az egész létünk lényege, mintha az egésznek a végén a mennyországban dicsekedhetnénk, hogy vezérigazgató-helyettes lett belőlünk. Nagy valószínűséggel Is­tent ez nem fogja annyira elkápráztatni.

A megélhetés kényszere átok. Mégis ma mindenki magától rohan utána! Képzeljük el a következő for­­gatókönyvet:

Adok neked évi 20 millió forintot. Ezért ott kell hagynod a munkahelyedet, és egy gyártósoron kell egyetlenegy alkatrészt becsavaroznod. Mit mondasz? Túl unalmas? Rendben, adok neked 30 milliót.

Most képzeld el, hogy elvállalod ezt a munkát. Nem a legizgalmasabb munka, de a pénz jó, és elvagy vele, és a hétvégéket élvezed. Pár hónap múlva megdöbbenéssel értesülsz róla, hogy valakinek a szalag végén meg az a dolga, hogy az általad becsavarozott alkatrészt kicsavarozza.

Panaszkodsz a vezetőségnek, hogy ez abszurd módja az időd pazarlásának. Szóval megállapodnak, hogy mostantól autókat fognak gyártani. Elégedetten visszamész dolgozni. Pár hónap múlva kiderül, hogy az autókat csak arra használják, hogy több alaktrészt hozzanak a gyárba. Az egész egy bizarr körforgás!

Ismét panaszkodsz, és a vezetőség beleegyezik, hogy az autókat a dolgozók megkapják, hogy könnyebben jöhessenek dolgozni. Ez még mindig furán hangzik, ezért beleegyeznek, hogy az olajcégek dolgozóinak adják őket, hogy ők be tudjanak járni dolgozni, hogy ők benzint tudjanak előállítani, hogy mi be tudjunk járni dolgozni több autót gyártani.

Ez a modern gazdaság ördögi köre. Nem emberek vagyunk, hanem felhasználók. Természetesen semmi gond nincsen a piacgazdasággal. De kell, hogy legyen az egész mögött valami lényeg a puszta termelésen és felhasználáson kívül.

A Paradicsomba való visszatérés tehát a halhatatlanságunk eredetének felfedezését jelenti. Mindenki halhatatlan akar lenni, de hogyan érjük ezt el? Új világrekordot állítunk százméteres sprintelésben? Megépítjük a legnagyobb manhattani felhőkarcolót?

Persze, hogy nem.

Nemrég olvastam egy cikket Dean Ornish-tól, aki híres orvos. Azt írta, hogy új élvezetet talált a munkájában, mert a motivációja megváltozott.

– Megtanultam, hogy amikor a munkámat az egó vezérli, akkor magányos vagyok. Amikor a szolgálat szellemében közelítem meg, akkor sokkal boldogabb vagyok – mondta. (Newsweek, 1998. március 16.)

Ezt kell alkalmaznunk a saját életünkben, mert egyébként egy átok miatt törjük magunkat, és sohasem térünk majd vissza a Paradicsomba.

A lelkünk mélyén mindenki vissza akar térni az Éden­kertbe. Az első lépés az, hogy észrevegyük, hogy az anya­gi javakkal való szükségtelen foglalatosság egy átok. A célunk az életben az, hogy tovább építsük a világot, hogy műveljük azt, és megvédjük azt.

Kezdésnek képzeljük el, hogy valaki jelölt téged a Nobel-díjra az emberiség szolgálatában elért eredményeid miatt. A díj 250 millió forint, csak el kell menni egy bizottság elé, ahol elmondod, mit fogsz azzal a pénzzel csinálni. Mit mondanál nekik?

Az Édenkert nem is annyira egy hely, mint inkább egy valóság. Olyan környezet, amelyben nincsen fájdalom, betegség, vita, féltékenység. Zsidó kifejezéseket használva ez maga a messianisztikus kor definíciója: amikor minden visszatér az eredeti, édenkerti állapotába.

Jöjjön el minél hamarabb – még napjainkban.

Rabbi Shraga Simmons

fordítás · Horváth Árje

forrás · aish.com

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás