Ahol elfogták Eichmannt
Napjainkban körülbelül 181 000 zsidó él Argentínában, az 1960-as években ez a szám még meghaladta a 300 000-et.
Az első zsidók a spanyol inkvizíció idején vándoroltak a dél-amerikai államba, ahol nagy többségük teljesen asszimilálódott. A zsidók érkezésének második nagy hulláma a 19. század közepén, végén következett be. A legtöbben ekkor Nyugat-Európából (leginkább Franciaországból), valamint az Orosz Birodalomból érkeztek. Az orosz zsidókat „rusos”-nak (oroszok) nevezték a helyiek.
1906 és 1912 között évente körülbelül 13 000 izraelita költözött az országba, ekkor főleg Európa egyes országaiból (még ekkor is leginkább oroszok érkeztek), valamint Marokkóból érkeztek az államba. Az argentin társadalomba elég könnyen beilleszkedtek a zsidók, habár jelentős mértékű volt az antiszemitizmus és a xenofóbia a helyi lakosság körében. 1920-ban már 150 000 zsidó élt Argentínában. Jelentős jiddis kultúra jellemezte ekkoriban az Argentínában élő zsidóságot; jiddis színház és újság is működött Buenos Airesben.
A világ 9. legnagyobb állama egészen 1938-ig a nyitott kapuk politikáját folytatta, azaz befogadta a menedékkérőket. A nácizmus megerősödésekor azonban a helyi vezetés lezárta az ország határait. 1946-ban a világhírű politikus, Juan Domingo Perón került hatalomra. A zsidók egyáltalán nem örültek neki, számos viselt dolga miatt. Bevezette a katolikus oktatást az állami iskolákban, valamint lehetővé tette, hogy náci bűnösök bujkáljanak az országban. Azonban pozitív lépéseket is tett. Már 1949-ben diplomáciai kapcsolatot épített ki Izraellel, Argentínában pedig az ő kormánya engedélyezte elsőként, hogy zsidók dolgozhassanak a hivatalokban.
Adolf Eichmann Buenos Airesben bujkált egészen 1960-ig. Ekkor izraeli titkos ügynökök elkapták, 1961-ben sikerült Jeruzsálemben bíróság elé állítani, majd 1962 májusában felakasztották emberiség ellen elkövetett bűncselekmények miatt. Eichmann leleplezéséről számos film készült, melyek bemutatják, egyáltalán nem volt könnyű elérni azt, hogy bíróság elé tudjanak vinni a Moszad emberei egy tömeggyilkost.
1955-ben Perón hatalmát megdöntötték. Innentől kezdve megnövekedett a nyílt antiszemita incidensek száma az országban. Zsidó temetőket és zsinagógákat rongáltak meg, utcán támadtak meg zsidókat. Az erőszakos cselekedeteknek az lett az eredménye, hogy több tízezer zsidó költözött Izraelbe, valamivel kevesebben pedig Európában próbáltak szerencsét.
1976 és 1983 között katonai junta uralkodott a dél-amerikai államban. A katonaállam vezetőinek elsődleges célpontjai a zsidók voltak. Sokan náci eszméket vallottak. Meg voltak arról győződve, hogy a zsidók egy második zsidó államot akarnak létrehozni Argentína területének egy részén. A katonai kormány hét éve alatt körülbelül 3000 zsidót öltek meg (az egész lakosságot sanyargatták, igaz, a kivégzettek között jelentősen kevesebb volt a nem zsidó, mint a zsidó).
Egy zsidó újságíró, Jacobo Timerman a juntarendszer emblematikus figurájává vált. Le akarta leplezni a rendszer működését, ami miatt letartóztatták. Diplomáciai közreműködéssel elengedték, de végül kiutasították az országból. A juntarendszer megdöntése után tért csak vissza Izraelből Argentínába.
Ebben az időszakban is a zsidók közül rengetegen elhagyták az országot, főleg Izraelbe vándoroltak.
Az 1983-as választások után Raúl Alfonsín került hatalomra. Az új elnök biztosította az ország zsidó lakosságát a támogatásáról, magas pozíciókba helyezett zsidó személyeket. A következő elnök (1989-től) az arab származású c volt, akitől körülbelül ugyanannyira tartottak a zsidók, mint annak idején Peróntól a kormányzása kezdetén. Menem többször látogatott Izraelbe, az arab–izraeli békét kívánta elősegíteni, kormányzása alatt antiszemitizmus és rasszizmus elleni törvényt fogadott el az argentin parlament.
1990-ben és 1994-ben terrortámadást hajtottak végre zsidó célpontoknál. Először az Izraeli Nagykövetségen robbantottak, a támadásnak 29 halálos áldozata volt. 1994-ben pedig a főváros Zsidó Közösségi Központjában robbantottak, 85 ember halt meg, több mint 200-an pedig megsérültek.
1999 és 2002 között gazdasági válság rázta meg az országot. Ebben a periódusban 4400 zsidó alijázott (költözött Izraelbe). Argentínában jelentős az antiszemitizmus, egy kutatás eredménye azt mutatja, hogy a helyiek több mint 80%-a vall antiszemita nézeteket. Sajnálatos módon ezek tettekig is elvezetnek. Nem véletlen, hogy a mai napig jelentős az Argentínából alijázók száma.
Napjainkban a legtöbb zsidó Buenos Airesben, Córdobában és Rosarioban él. 181 000 zsidó lakosával Argentínában él a legtöbb zsidó a dél-amerikai kontinensen. Az egész Amerikai kontinenst nézve itt található a harmadik legnagyobb zsidó közösség, a világon pedig ez a hetedik legnépesebb közösség. A dél-amerikai államban élő zsidók 85%-a askenáz.
Buenos Aires közössége
Az argentin fővárosban kb. 20 000 zsidó él napjainkban. Az országban az első hivatalos zsidó esküvőt 1860-bantartották Buenos Airesben. Ekkoriban csak a nagyünnepekkor volt minjan. Tíz évvel később alakult meg az ország első zsidó hitközsége.
Jelenleg 50 ortodox, 21 konzervatív és néhány reform zsinagóga működik a fővárosban. A Libertad zsinagóga, az ország legrégebbi sülje is itt működik (1932-ben épült).
Érdekesség, hogy itt jelenik meg a világon található négy jiddis nyelvű újság közül az egyik (a másik három Tel Avivban, Birobidzsánban, valamint Párizsban).
Az országban összesen 70 zsidó oktatási intézmény működik.
Néhány érdekesség
Cesar Milstein ukrán zsidók gyermeke, aki Argentínában nőtt fel, 1984-ben kapott Fiziológiai és Orvostudományi Nobel-díjat (megosztva) a monoklonális antitestek felfedezéséért.
Bíró László, a golyóstoll feltalálója, aki bár Budapesten született (Schweiger László József néven 1899-ben) és élt, a vészkorszak elején Buenos Airesbe menekült. Soha többé nem tért vissza Magyarországra. 1985-ben halt meg az argentin fővárosban. Új hazájában annyira tisztelték, hogy 1986-tól születésnapja, szeptember 29-e az Argentin
Feltalálók Napja.