Kezdeti lépések az értékes élet felé
Képzeld el, hogy dugóban ülsz. Egyszer csak azt látod, hogy egy másik autó vezetője lehúzza az ablakot, és pénzt kezd kidobálni az ablakon. Nem hiszel a szemednek. Ez az ember nyilvánvalóan őrült. Minden öt percben egy újabb bankót dob ki az ablakon.
Valószínűleg sosem láttál még ilyet. De olyat már mindannyian láttunk, hogy valaki időt dob ki az ablakon.
Még az is lehet, hogy te magad is csináltál ilyet. Amikor utazol a buszon, és bámulsz ki az ablakon: „jaj, de szép domb!”, „szép boltocska”, „milyen gyönyörű park”.
Ez nem probléma öt percig. De utána? Egyre több kidobott idő, szó szerint az ablakon keresztül.
Ahhoz, hogy egyre jobb emberek legyünk, állandóan az elménk urai kell legyünk – amíg ez teljesen a viselkedésünk része nem lesz, egyfajta automatizmus.
Mindennek az elhatározása kezdete. Próbáld meg hangosan kimondani: „az élet nem más, mint lehetőség. Használni akarom az eszemet, és állandóan haladni akarok a célom felé”.
Ekkor hallhatsz egy hangot magadban, mely ellenkezik: „Ne csináld! Állandó munka? Teljesen kimeríted magad. Gyerünk, kapcsold be a tévét és lazulj le!”
Ez azt jelenti, hogy munkamániás őrültté kell válni? Természetesen nem!
De próbáljuk megérteni. Az „állandó menetelés” azt jelenti, hogy amikor alszol, akkor azért teszed ezt, hogy minél hatékonyabb legyél napközben. Ekkor az alvásod része lesz a célodnak. Ugyanez igaz az evésre és a tornázásra is.
És mi a helyzet a pihenéssel?
Minden rendben van a pihenéssel. A pihenés azt jelenti, hogy „sebességet váltani”. A pihenésednek célja kell legyen, és szolgálnia kell a végső, nagy célodat. Gondolj olyasvalamire, ami nem megterhelő, de értelmes dolog. Például ha nagyon dolgozol egy fontos projekten, és pihenned kell, foglalkozz egy kicsit a természettel, zenével vagy képzőművészettel. Néha egy hideg ital vagy egy szippantás a friss levegőből is elég, hogy feltöltse a lemerült elemeket.
De ne kapcsolj ki teljesen!
Rav Noach Weinberg előadás közben – Jonah Light Photography
A teljes „lelazulás”, kikapcsolás azért történik meg, mert nehéz állandóan jelen lenni mentálisan, alkotni és a célunk felé törni.
Hogy a szenvedést kezeld, koncentrálj a végcélra. Ha mindig működik az agyad, minden tapasztalat tanulsággá változik. Például amikor a fogorvosnál ülsz, a következő gondolatokkal foglalkozhatsz:
Szerencsés vagyok, hogy vannak fogaim. Ha fogatlan lennék, sokkal kevésbé lenne élvezetes az életem.
Ha van olyan dolog, hogy szájhigiénia, akkor kell lennie szellemi higiéniának is.
A fúró által okozott fájdalom nélkül a fogaim kiesnének. Talán az élet más nehézségei is arra lettek kitalálva, hogy megőrizzenek nagyobb rossz dolgoktól.
Az emberi test nagyon bonyolult. A fogak, az íny, a nyelv és a nyál hihetetlen szép anatómiai egységet alkot. Hogyan jött mindez létre?
Akármit is csinálsz egy adott pillanatban – híreket nézel, üzleti számításokon dolgozol, egy barátoddal beszélsz, újságot olvasol –, tedd teljes figyelemmel. Dönts úgy, hogy vállalod a szenvedést azért, hogy mindig gondolkodsz, minden pillanatban be van kapcsolva az elméd.
Állandóság: mindent a terv szerint
Ahhoz, hogy beindítsd a belső motort, ritmusra van szükséged.
Az emberi test nagyon szereti a ritmust. Még a legnehezebb feladat is könnyebbé válik, ha a terv szerint csináljuk meg. Ez azt jelenti, hogy az adott tevékenységet ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben és ugyanúgy tesszük (persze már amennyire a körülmények engedik).
Ezért tanítja a zsidóság is: minél többet tegyünk előre meghatározott terv alapján. Amikor fölkelünk, azt mondjuk: „Köszönöm, Örökkévaló, hogy élek.” Ez egy tudatos köszönetmondás az újabb napért, egy újabb esélyért. Ez
a felismerés segít ahhoz, hogy mindig jól induljon a nap, és a lehető leghelyesebb hozzáállással.
Akármilyen életcélról beszélünk is, tedd a nap egy bizonyos részét „szentté”. Akármilyen hosszú vagy rövid időről is van szó, ez az elköteleződés mindennap meg kell nyilvánuljon. Ez az elköteleződés ereje. Ettől változik az ember: erősebb lesz.
Próbáld ki. Tedd meg, hogy az év 365 napján minden ébredéskor megköszönöd, hogy életben vagy.
Tanuld az életet!
Valaki megkérdezi tőled, hogy mi a foglalkozásod. Azt mondod: „ügyvéd vagyok”, „építész vagyok”, „könyvelő vagyok”.
Tévedés! Tévedés! Tévedés!
Most képzeld azt el, hogy valaki aludni indul, és azt kérdezed: „mi a foglalkozásod?” Azt mondja: „alvó vagyok”.
„Alvó vagy? Hogyan élsz meg ebből? Ki fizet neked, hogy alvó vagy?”
Pontosan erről van szó. Ha összeadod, sokkal több időt töltesz alvással az életedből, mint azzal, hogy ügyvéd vagy.
Az igazi lényed nem ügyvéd. Az igazi lényed egy gondolkodó, út- és igazságkereső, élő, lélegző ember, aki szeret, állandóan változik, nagyszerűvé akar válni, és minél több bölcsességre szomjazik. Ez vagy igazán.
Kérdezz meg egy négygyerekes anyát: „ki vagy te?” Azt mondja, „anya vagyok”. De igazából ez csak egy aspektusa annak, hogy ki ő. Hiszen ő még az anyaság mellett barát is, önkéntes a helyi közösségben, oktató, séf, gyerekpszichológus, gondolkodó, információgyűjtő, igazságkereső ember és még ennél több is.
Sajnos ez az identitásprobléma már kora gyermekkorban megjelenik. Minden gyerektől megkérdezik: „mi akarsz lenni, ha nagy leszel?” Ez a kérdés olyan dolgokat feltételez, melyek károsíthatják a fejlődő személyiséget.
A gyerek azt gondolja: „Mi a baj velem? Az »én« olyan szörnyű, hogy valaki mássá kell válljak, amikor felnövök?”
A Bölcsek azt mondják: „legyen az élet tanulmányozása az elsődleges feladatod, és a szakmád másodlagos”. Az igazi kérdés nem az, hogy „mit dolgozol a megélhetésedért”, hanem az, hogy „mit teszel az életért”. Ha gondolkodóként gondolsz magadra, akkor a gondolkodás elsődleges fontosságú lesz az életedben. Gondold át az önmeghatározásodat. Tanulmányozd az életed értelmét, és élj teljes életet.
Jó az élet?
A lényeg a következő: az élet jó vagy nem jó?
Az emögött megbúvó kérdés pedig ez: van-e értelme az életnek? Ha nincs, akkor nincs ok nem pazarolni időt, hiszen úgysem számít semmi. De ha azt gondolod, hogy az életnek van értelme és célja, miért pazarolnál belőle akár egy kicsit is? Ekkor meg akarod érteni az élet értelmét, és minél többet akarsz tenni abban a véges időben, amelyet ezen a földön töltesz.
Határozd el, hogy megpróbálod felfedezni az élet mélyebb értelmét. Ez az elköteleződésed lehet a különbség, mely a hasznos és eltékozolt életet elválasztja egymástól.
forrás • aish.com
fordítás • E.G.