Sávuot

50 … egy természetfeletti szám

Az ómerszámlálás időszakában sokszor hallhatunk az ötvenes számról, hiszen ennyi nap telik el peszách és sávuot között. Ezt az időszakot két részre lehet osztani. Az első időszakban lépésről lépésre elszámolunk 1-től 49-ig (a negyvenkilenc a hetes szám négyzete, és így a fizikai univerzum teljességét jelképezi). Ez egy természetes, földi folyamat, amely elmegy a legvégső határig, amit a természetben el lehet érni, de ez még nem a cél. A zsidó ember végső célja eljutni a második fázisba, ahol valamilyen csodás módon, túllépve a természet szabta korlátokon átugrik a természetfeletti 50-re.

Ennek az ugrásnak a 49-ről az 50-re van egy előképe is a számok között, mégpedig a lépés a 7-ről a 8-ra. A fizikai világ hat irányán (észak, dél, kelet, nyugat, fent, lent) túl az emberben található egy központ, a lélek, amit a hetes szám jelképez, és ez a lélek emelheti fel a fizikai testet, hogy együtt elérjenek egy természetfölötti szintet, amelyet a nyolc jelképez.

Út a Szinájig

Izrael, a zsidó nép megszületése az egyiptomi kivonuláshoz köthető, amelyről nemcsak naponta kétszer, a Smá áldásaiban emlékezünk meg, hanem számos egyéb micvá megtartásának alkalmával is, elég csak az étkezés utáni áldásra, vagy a szombati kidusra gondolnunk. Az egyiptomi kivonulás tehát kiemelkedően fontos esemény a zsidó nép történetében. Azonban a kivonulás nemcsak fizikai értelemben történt meg, hanem szellemileg is kiléptünk az egyiptomi gondolkodási keretből, amelyet teljesen behatárolt a fizikai lét. A kivonulás egy ettől teljesen különböző, alternatív valóságba repítette a zsidó népet: a korlátozottból a korlátlanba, a természetesből a természetfelettibe, az átlagosból a különlegesbe.

A kivonulást összesen 50-szer említi a Tóra, és ami a kivonulással peszách első napján elkezdődött, az 50 nappal később a Szinájnál érte el csúcspontját. Az Örökkévaló azért hozta ki a zsidókat Egyiptomból, hogy elfogadhassák a Tórát, azonban ehhez még el kellett jutniuk a megfelelő spirituális szintre, hiszen Egyiptomban a tisztátalanság 49. szintjére süllyedtek, ahol már csak egy lépés választotta el őket a teljes szellemi megsemmisüléstől. Ezért volt szükségük egy 49 napos tisztulási folyamatra, amelyben szintről szintre léptek feljebb minden egyes nap. Ez a folyamat köti össze peszáchot, a kivonulás ünnepét, sávuottal, a tóraadás ünnepével.

Ennek az időszaknak a legfontosabb micvája a cikk elején már említett ómerszámlálás is, amely az új termés felajánlásának napjával kezdődik. Erre peszách második napján került sor a Szentélyben, ahogy a Tórában is írva van: „És számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetés ómerjét, hét teljes hét legyen. A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot[…]” (15–16.)

Sávuot az egyetlen olyan ünnep, amelynek nem szerepel a pontos (hónap, nap) dátuma a Tórában, hanem ehelyett úgy van meghatározva az időpontja, hogy 50 nappal a kivonulás után. Ez is azt jelzi, hogy sávuot a tóraadás, az egyiptomi kivonulás csúcspontja, betetőzése. A tóraadásra mint az Örökkévaló és a zsidó nép esküvőjének napjára szoktak utalni.

A házasság a két résztvevő fél egymás iránti teljes elkötelezettségén alapul. A zsidó esküvő fontos eleme a „ketuba”, a szerződés, amely a házasság feltételeit, és a felek megállapodásait rögzíti. Ennek a szerződésnek előírt része annak az összegnek a meghatározása, amelyet a feleség kap, ha a férj esetleg megalapozott ok nélkül elválik tőle. Ez az összeg a Tórában van rögzítve: 50 ezüst sékel. Ami párhuzamba állítható a tóraadással mint esküvővel, ahol a zsidó nép szerződése is életbe lépett az Örökkévalóval a peszách utáni 50. napon. Ekkor megkapta a zsidó nép a legszebb esküvői ajándékot, a Tórát.

Az, hogy az 50. nap a kivonulás után már a 8. hét kezdete, a Tóra természetfelettiségére utal, ahogy az is, hogy a Tóra szót egyes számban összesen 50-szer találjuk meg Mózes öt könyvében. Van még néhány dolog, ami mind a Tórához, mind az 50-es számhoz kapcsolódik:

A Templom (ahol a Szinájon kapott kőtáblákat is elhelyezték) helyének megvásárlásához minden törzs 50 sékellel járult hozzá.

Minden lévi 50 éves koráig teljesíthetett szolgálatot a Templomban.

A Szentek szentjét (ahol a Templomon belül elhelyezték a kőtáblákat) elválasztó szőnyeget is 50 arany kampó tartotta.

A természet felett

Amint írtuk, az 50-es szám a teljes utat szimbolizálja, amelyet a zsidó nép bejárt a peszách és sávuot közötti 50 napban a Tóra elfogadásáig. A zsidó ember élete során ugyanezt az utat kell, hogy bejárja. El kell mennie a számára a természet által megszabott határig, és utána túl kell rajta lépnie, és el kell jutnia túl az 50. kapun a természetfölöttibe.

Az 50-es szám az eltávolodásnak is a jelképe. A Talmud egy 50 rőfös kötél használatát említi a 2000 rőfös „szombat határ” kiméréséhez, aminél távolabb nem szabad menni szombaton a város határától számítva. Negatív hatásuk miatt nem lehet 50 rőfnél közelebb létesíteni a városhoz sem temetőt, sem bőr cserző üzemet vagy magtárat a háláchá alapján. Ugyanígy az 50 napos út Egyiptomból kellően eltávolította a zsidó népet a bálványimádó múlttól.

A zsidó nép megszületése a peszách és sávuot közötti 50 napban egy másik szimbolikához is kapcsolóható. Az Örökkévaló a megértés 50 kapujával teremtette a világot. Az 50 kapu a növekvő spirituális szintekhez kapcsolódik, amelyeken az embernek keresztül kell mennie, hogy felfedezze a teremtés belső titkait, és megértse az abban rejlő erőket és lehetőségeket.

Ezt úgy is mondhatjuk, hogy a megértés 50 kapuja jelképezi azt, hogy az ember mennyire távol van az isteni bölcsességtől. Ezért az az ember feladata, hogy áthaladjon ezeken a kapukon, és felfedezze a Tórában rejlő isteni bölcsességet. Ehhez sokszor szükség van a deduktív érvelésre (amikor egy dologból egy másikra következtetünk), amelyet héberül a „bina” szó jelent, amelynek közös a gyökere a „bein” szóval, s az közöttet jelent, és a Teremtő és az ember között lévő szakadékra utal, amit az embernek át kell hidalnia ahhoz, hogy eljuthasson a Teremtőjéhez.

Az ómerszámlálás 50 napja párhuzamos a megértés 50 kapujával. A „bina” szó a „binjan” szóhoz is kapcsolható, amely építést jelent, és így az ómerszámlálás akár egy építési folyamathoz is hasonlítható, amelynek során a zsidó ember felépíti magát spirituálisan egy állat szintjéről az isteni magasságokba. A végső cél nem más mint elérni az 50. kaput és áthaladva azon átlépni a természetfölöttibe.

Naptár omerszámláláshoz, Shlomoh ben Eliezer Sussman Katz-nak tulajdonított, Buttenwiesen, Németország, 18. század közepe

Naptár omerszámláláshoz, Shlomoh ben Eliezer Sussman Katz-nak tulajdonított, Buttenwiesen, Németország,
18. század közepe

Ahogy azonban korábban írtuk emberi erőből csak 49 kapun lehet keresztüljutni, és csak az Örökkévaló teheti képessé az embert arra, hogy megtegye az utolsó lépést a 49-ről az 50-re. Mózes volt az egyetlen ember, aki átjutott mind a 49 kapun, de az 50. még az ő lehetőségein is túl volt, mert ezen a világon nem létezhet semmilyen kifejeződése sem annak a szintnek. Az 50. szint a végső, még ismeretlen isteni dimenzió, amely el van választva mindentől, ami megelőzi, túlmutat a természetes világon és az emberi lehetőségeken.

Éppen ezért az 50 a nem számlálható szám. Az ómerszámlálás időszaka 50 nap, de csak 49-et számolunk. A 49-es számolása automatikus vezet az 50. napra való megérkezéshez. Ezt az emelkedett szintet érték el őseink a Szinájnál. Ez valóban mindenen túlmutatott, ami korábban történt. Az 50. napon, sávuotkor került sor Izrael és az Örökkévaló szövetségének mint egy esküvőnek a megünneplésére.

Ezzel a cselekedettel a zsidó nép átlépett a természetfelettibe, és eggyé vált az Örökkévalóval. Izrael akkor érte el ezt az egységet, amikor megérkezett a Szinájhoz, és egy emberként letáborozott a hegy előtt. Ezt szimbolizálja az is, hogy később a 12 törzs nevét, amelyek összesen 50 betűt tartalmaznak, bevésték a főpap által viselt öltözék ékköveibe.

Ezért az 50 maga a megérkezés, a révbe érés. Amikor az ember végigjárta az útját; a végső szint; amikor az ember megjárta az összes lépcsőt a természet keretei között és túllépve azokon az isteni örökkévalóság szintjére ért. Ez a Tóra dimenziója, az isteni megértésé, az igazi szabadságé. Ez az a szint, amelyet elérve Izrael valóban eggyé válik az Örökkévalóval.

fordítás · Hámori Zoltán

forrás · aish.com

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás