Sávuoti szokás – tanulságokkal.
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. június
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. június
Sok-sok évvel ezelőtt Tunisz városában élt egy istenfélő zsidó, akit Macliáchnak hívtak. Nem volt különösképpen tanult, de mindenki tisztelte a városban. Régiségkereskedésből tartotta el népes családját. Nem volt gazdag, de lehetőségeihez képest mindig sokat adakozott a szegényeknek. Nagy szeretettel és gondosan teljesítette a micvákat, különösképpen Sávuot éjszakai tikuntanulást szerette nagyon. Már gyerekkorában sokat gondolkodott azon, hogyan lehetséges, hogy a zsidók, akik 49 napon keresztül várták a tóraadást, számolták a napokat, végül pontosan, amikor eljött a nagy nap, édesdeden aludtak. Ezt a szégyenletes hibát próbálják azóta is a zsidók úgy kijavítani, hogy Sávuot első éjszakáján nem alszanak, hanem Tórát tanulnak. Ezt nevezik tikuntanulásnak.
Macliách nagyon szerette ezt a szokást, és minden évben megadta a módját. Tíz nagy tudású embert hívott meg magához és még néhány egyszerű szegény zsidót. Megvendégelt mindenkit, és a rabbik tanulásba kezdtek. Az egyszerű emberek pedig hallgatták őket, és okosodtak, így tanultak ők is. Szokása inspirálta az egész várost. Nem volt egy zsidó, aki ne tanult volna ezen az éjszakán Tuniszban!
Ebben az évben azonban nagyon rosszul ment az üzlet, és Macliách azt sem tudta, hogyan biztosítsa az ünnep szükségleteit a családjának. Felesége, Mazal vigasztalta:
– Nézd, van, még egy drága fülbevalóm. Adjuk el, és az árából tegyük azt, amit minden évben.
Macliách nagyon büszke volt a feleségére, és úgy tett, ahogy az mondta. Boldogan ment hazafelé pénzzel a zsebében, amikor szembe jött vele a város egyik rabbija!
– De jó, hogy találkozunk! Éppen a szegényeknek gyűjtök az ünnepre. Tudsz valamennyit adni? – kérdezte a rabbi Macliáchot.
Macliách egy pillanatig sem gondolkodott, mosolyogva kivette a zsebéből a fülbevalóért kapott pénzt, és odaadta a rabbinak. – Legyen mindenkinek boldog ünnepe! – fűzte még hozzá.
– Téged pedig áldjon meg az Örökkévaló sok micvával és jócselekedettel! – áldotta meg a rabbi.
Macliách boldogan adta a pénzt, de most hazafelé menet eltűnődött, mitévő legyen, és mit mondjon a feleségének? Ekkor meghallotta, hogy valaki a nevén szólítja. Az egyik királyi szolga volt.
– A király fogadást tart, és szeretne több antik csészét. Tudom, hogy hamarosan beköszönt az ünnep nálatok, de ezt még, kérlek, tedd meg – kérte.
– Minden tőlem telhetőt megteszek – ígérte Macliách.
Tudta, kinél szerezhet ilyen csészéket, és nagyon jó áron, hitelre meg is kapta őket.
A bég nagyon elégedett volt a csészékkel és az árukkal különösen is. Tudta, hogy szegény Macliáchnak nem sok ideje maradt az ünnepi készülődésre, ezért hálából a csészék árán kívül egy egész szekérrel küldött mindenféle árut, amire csak szüksége lehetett az ünnepre: lisztet, cukrot, zöldségeket, gyümölcsöket. Így aztán Macliách úgy ünnepelhette Sávuotot, ahogy szerette, megvendégelve sok-sok embert a közös tikuntanuláson.
Trendeli Alapítvány – A zsidó bölcsőde
www.trendeli.hu