Egyéb

Az új antiszemitizmus

Mi az antiszemitizmus, és mi az ellenszere?

Szerző: Chief Rabbi Lord Jonathan Sacks
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. július

Szerző: Chief Rabbi Lord Jonathan Sacks
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. július

2002. február 28-án beszéltem nyilvánosan először az új antiszemitizmusról. Azelőtt sohasem említettem ezt a témát. Úgy nőttem fel, hogy egyáltalán nem találkoztam antiszemitizmussal. Azt gondoltam, és most is ezt gondolom, hogy tévedés a zsidó identitást az üldöztetés emlékére alapozni. Lucy Dawidowicz, az elismert holokauszttörténész, ugyanerre a következtetésre jutott az élete végén. Arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy lassan lesz egy egész nemzedéknyi gyermek, aki úgy nő fel, hogy tudja, hogy éltek a görögök, hogy éltek a rómaiak, és hogy haltak meg a zsidók. Azért írtam a Radical Then, Radical Now című művemet, hogy elmozdítsam a zsidó identitás fókuszát a halálról az életre, a szenvedésről az ünneplésre és a gyászról az örömre.

Az antiszemitizmus visszatérése 60 évnyi holokausztoktatás, vallásközi párbeszéd és antirasszista törvénykezés után a világtörténelem egyik legjelentősebb eseménye. Olyan messzire tekintő történészek, mint Bernard Lewis és Robert Wistrich már a nyolcvanas években riadót fújtak. Ruth Wisse, a Harvard irodalmára, már a kilencvenes években azt állította, hogy az antiszemitizmus volt a huszadik század legsikeresebb ideológiája. A német fasizmus jött és ment, a szovjet kommunizmus jött és ment, az antiszemitizmus jött és maradt.

Nem szabad túloznunk. Nem tartunk ott, ahol a harmincas években tartottak a zsidók. A mai zsidók sem ugyanazok, akik az őseink voltak: védtelenek, erőtlenek és közös haza nélküliek. Izrael állama megváltoztatta minden zsidó helyzetét. Ma az a fontos, hogy megértsük a szituációt, és figyelmeztető jelet küldjünk. Ezt tette Moses Hess 1862-ben, Judah Leib Pinsker 1882-ben és Theodor Herzl 1896-ban, 71, 51 illetve 37 évvel Hitler hatalomra kerülése előtt. Megérteni annyi, mint tudni hogyan válaszolni, nyitott szemmel és félelem nélkül.

A mai antiszemitizmus új jelenség, folytatása a múltbelinek, de mégis nagyon más. Hogy megértsük a transzformációt, először meg kell határoznunk az antiszemitizmus fogalmát. A múltban azért utálták a zsidókat, mert gazdagok voltak, és azért mert szegények voltak, mert kapitalisták voltak (Marx) és mert kommunisták voltak (Hitler). Mert bezárkóztak maguk közé, és mert mindenhova beszivárogtak, mert makacsul ragaszkodtak a babonás hitükhöz (Voltaire) és mert gyökértelen kozmopoliták voltak, akik semmiben sem hittek (Sztálin).

Az antiszemitizmus nem ideológia, nem koherens rendszer. Valójában ellentmondások végtelen sora. Legjobban úgy érthetjük meg, ha úgy tekintünk rá, mint egy vírusra. A vírusok az emberi szervezetet támadják, de a testünknek rendkívül kifinomult védekezése van, az emberi immunrendszer. Akkor hát hogyan maradnak életben és szaporodnak a vírusok? Mutációkkal. Az antiszemitizmus is mutálódik, és így legyőzi a kultúrák gyűlölet ellen védő immunrendszerét. Az elmúlt kétezer évben három ilyen mutáció volt, és most történik a negyedik.

Az első a kereszténység születésekor történt. Azelőtt sok hellenista író volt zsidóellenes, de ők más, nem hellenista népeket is utáltak. A görögök barbároknak nevezték őket. Nem volt semmi személyes a zsidók elleni támadásikban, nem antiszemiták voltak, hanem idegengyűlölők.

A kereszténységgel ez megváltozott. Ahogy később az iszlámnál is történt, a nagymértékben a judaizmusra alapozott új vallás megalapítói azt hitték, hogy a zsidók majd csatlakoznak az új rendhez, és fel voltak háborodva, amikor ezt mégsem tették. A zsidókat bűnösnek kiáltották ki, mert nem ismerték el, sőt, még rosszabb, mert megölték a messiást. A zsidógyűlölet szála bekerült a kereszténységbe már a legkorábbi szövegekben, és az egyházatyák idejében már egy komplett műfajjá vált, ez az Adversos Judaeos irodalom. Innentől kezdve a zsidók, és nem általában a nem-keresztények voltak a megvetés-irodalomnak (Jules Isaac) a tárgyai.

A második mutáció 1096-ban kezdődött, az első nagyobb európai pogrommal, amikor a keresztesek, útban Jeruzsálem felé, megálltak Wormsban, Speyerben és Mainzban, és lemészárolták az ottani zsidó közösségeket. 1144-ben Norwichben volt az első vérvád, amelyhez hasonló mítosz ma is létezik a Közel-Kelet néhány pontján. A vallásos zsidógyűlölet démoni lett. A zsidók már nem csak a kereszténység elutasítói voltak. Egyre inkább úgy tekintettek rájuk, mint egy rosszindulatú erőre, akik gyerekeket ölnek, kutakat mérgeznek, és pestist terjesztenek. A válasz: erőszakos térítések, inkvizíció, máglyahalál, megrendezett nyilvános hitviták, könyvégetések és kiűzetések. Európa „üldöző társadalom” lett.

A harmadik mutáció 1879-re tehető, amikor Wilhelm Marr német újságíró, megalkotta az antiszemitizmus szót. Az a tény, hogy erre szükség volt, azt mutatja, hogy itt egy új jelenségről volt szó. Ez egy felvilágosult korban, a szekuláris nemzeti állam, a liberalizmus és az emancipáció érájában jött létre. A vallásos előítéleteket idejétmúltnak tartották. Az új gyűlöletnek ezért más alapokon kellett meghatároznia magát: a faj alapján. Ez végzetes lépés volt, mert a vallást meg lehet változtatni, de a fajt nem. A keresztények még dolgozhattak a kikeresztelkedéseken, a rasszisták már csak a zsidók kiirtásán. Így született a holokauszt. Hatvan évvel a szó után jött a tett.

Ma történik a negyedik mutáció. Az előzőkkel ellentétben ez az új antiszemitizmus nem vallásként tekint a zsidóságra, és a zsidókra sem fajként, hanem nemzetként. Három alapvetésből áll. Az első: az ENSZ-t alkotó 192 nemzetből egyedül a zsidók nem jogosultak saját államra. Ahogy Amos Oz megjegyezte: a harmincas években az antiszemiták azt mondták: „Zsidók, menjetek Palesztinába!” Ma azt ordítják: „Zsidók, kifelé Palesztinából!” Nem akarják, hogy itt legyünk, nem akarják, hogy ott legyünk, nem akarják, hogy legyünk.

A második: a zsidók vagy Izrael állama (a két szót gyakran felcserélhetően használják) a felelősek minden rosszért a világban, az AIDS-től a globális felmelegedésig. Valamennyi régi antiszemita mítoszt újramelegítik, a vérvádaktól a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéig, amely a világ számos pontján még mindig bestseller. A harmadik: minden zsidó cionista, és mint ilyen legitim támadási célpont. Az isztambuli és a djerbai zsinagóga elleni bombatámadásoknál, az európai zsidó iskolák ellen elkövetett gyújtogatásoknál és 2000 októberében egy jesívadiák kis híján végzetes megkéselésénél egy észak-londoni buszon az áldozatok zsidók voltak, nem izraeliek. Az új antiszemitizmus támadás a zsidók mint nemzet ellen, akik ugyanúgy szeretnének élni, mint minden más nemzet a földön, önrendelkezési és önvédelmi joggal.

Hogyan jutott ez be a legkifinomultabb immunrendszerbe, a nemzetközi intézkedések közé, melyek arra irányultak, hogy a holokauszt soha ne ismétlődhessen meg, az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatától (1948) a Stockholmi Nyilatkozatig (2000)? A válasz az önigazolás módjában rejlik. A legtöbb ember általában egy pici bűntudatot érez, amikor az ártatlanokat utálja. Az antiszemitizmusnak ezért mindig legitimáltatnia kellett magát az adott kor legtekintélyesebb forrásával.

Az időszámítás szerinti első századokban és a középkorban ez a vallás volt. Ezért vette fel a zsidógyűlölet vallási doktrina formáját. A tizenkilencedik században a vallás elvesztette a tekintélyét, és a legfelsőbb hatalom a tudomány lett. Ennek megfelelően a faji antiszemitizmus két áltudományra lett alapozva: a társadalmi darwinizmusra (mely szerint a társadalomban, a természethez hasonlóan, az erősebb túlél a gyengébb eliminálása által) és az úgynevezett tudományos fajelméletre. A huszadik század végén a tudomány elveszítette a presztízsét, miután kezünkbe adta lehetőségét annak, hogy elpusztítsuk a földi életet. Ma a legfőbb törvény forrása az emberi jogok. Ezért vádolják a zsidókat (vagy a zsidó államot) az emberi jogok ellen elkövetett öt legfőbb bűnnel: rasszizmussal, apartheiddel, etnikai tisztogatással, népirtás kísérletével és emberiség elleni bűnökkel.

„Azért írtam […]
művemet,
hogy elmozdítsam
a zsidó
identitás fókuszát a halálról az életre, a szenvedésről
az ünneplésre”

Így állunk. Hogyan kell erre reagálnunk? Három kulcsüzenet van, az első a zsidók számára, a második az antiszemiták számára, a harmadik pedig az embertársaink számára ebben a feszült és zavaros időszakban. Zsidóként meg kell értenünk, hogy egyedül nem győzhetjük le az antiszemitizmust. Az áldozat nem tudja megoldani a bűntettet. A zsidók nem győzhetik le az antiszemitizmust. Kizárólag azok a társadalmak tehetik meg ezt, amelyek hagyták magukban kinőni azt.

A tizenkilencedik és huszadik századi zsidók a történelem egyik legtragikusabb tévedését követték el: Azt mondták: zsidók okozták az antiszemitizmust, tehát nekik kell megszüntetniük is. Minden lehetőt megtettek. Azt mondták: „Azért utálnak minket, mert különbözünk. Hát ne különbözzünk!” Egyre másra adtak fel mindent a zsidóságból. Integrálódtak, asszimilálódtak, vegyes házasságot kötöttek, elrejtették az identitásukat. Ez egy jottányit sem csökkentette az antiszemitizmust. Ez csak meggyengítette és demoralizálta a zsidókat.

Szövetségesekre van szükségünk. A zsidóknak vannak ellenségeik, de vannak barátaink is, és még többre kell szert tennünk. Én segítek küzdeni az iszlámgyűlölet ellen, és megkérem a muszlimokat, hogy segítsenek a zsidógyűlölet ellen. Segítek a keresztényeknek, hogy szerte a világon félelem nélkül élhessék meg a hitüket, de nekünk is szükségünk van keresztényekre, hogy mi is félelem nélkül élhessük meg a hitünket.

A legfontosabb dolog, amit egy zsidó megtehet az antiszemitizmus ellen, az, hogy soha de soha ne tegye az identitása részévé. Ezért helytelen az üldöztetéseket megtenni a zsidó identitásunk alapjává. Háromezer évig úgy definiáltuk magunkat, mint egy Isten által szeretett nép. Csak a tizenkilencedik századtól kezdtük el magunkat úgy meghatározni mint a nem zsidók által gyűlölt nép. Ez az út nem vezet egészséges jövőhöz. A legjobb pszichológiai védekezés az antiszemitizmus ellen a breszlovi Ráv Nácmán mondása: „Az egész világ egy nagyon keskeny híd, és a legfontosabb, hogy soha ne féljünk.”

Az antiszemitákkal és társaikkal kapcsolatban pedig: a gyűlölet elpusztítja a gyűlöltet, de a gyűlölőt is. Nem véletlen, hogy a zsarnokok és totalitárius rendszerek kedvenc fegyvere az antiszemitizmus. Így a belső kritikákat egy külső bűnbakra lehet irányítani. Egymás után használják az országok arra, hogy eltereljék a figyelmet a valós belső problémákról, a szegénységről, a munkanélküliségről, az alulteljesítésről. Az antiszemitizmust használják a saját maguk fenntartására az emberi jogok, független bíróságok, sajtószabadság, gyülekezési szabadság és felelősségre vonható kormány nélküli rezsimek. A történelem lapjain egy igazság visszhangzik: Ha szabad akarsz lenni, el kell engedned a gyűlöletet. Akiket a gyűlölet vezet, azok a szabadság ellenségei. Kivétel nélkül.

Végül mindannyiunknak: a zsidókat azért gyűlölték a történelem során, mert mások. Persze mindenki más, de a zsidók mindenki másnál jobban harcoltak a jogért, hogy mások lehessenek. Egymást követő birodalmak és évszázados szétszóratás alatt, több mint kétezer éve a zsidók, egyetlen népként ellenálltak a domináns vallás felvételének vagy a domináns kultúrába való beolvadásnak. Ezért van az, hogy az antiszemitizmus nem a zsidók, hanem az emberiség elleni fenyegetés.

Isten mindenkit a saját képmására teremt, de mégis mindenkit különbözőnek, hogy megtanítson minket arra, hogy tiszteljük a különbözőséget. És mivel a különbözőség az emberiség alkotórésze, abban a világban, ahol nincs helye a különbözőségnek, nincs helye az emberiségnek sem. Ezért az antiszemitizmus újabb és újabb felbukkanása mindig a szabadság elleni támadás előszele volt. Ma is így van.

Szövetségeseket kell találnunk a gyűlölet elleni harchoz, mert ugyan zsidókkal kezdődik, de végül is mindannyiunkat fenyeget.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás