Történelem

A judaizmus vietnami feltámadása

Hogyan épül zsidó közösség egy távol-keleti országban?

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

Vietnamban a zsidóság a hivatalos adatok alapján 300 főt számlál, tehát az igen kis lélekszámú közösségek közé sorolhatjuk, így nyilvánvalóan jelentéktelen hányadát képezi az ország 91,5 milliós lakosságának. A zsidóság jelenléte még csak nem is nyúlik messzi történelmi távlatokba, mindössze a XIX. század eseményeihez kell visszaugranunk az időben, története ugyanakkor több érdekességgel is szolgál.

Az első zsidók Vietnamban a franciákkal együtt érkeztek. Vietnam függetlenségét fokozatosan ásta alá Franciaország sorozatos katonai hódításokkal 1859 és 1885 között, míg végül a császári uralom megbukott, az ország Francia Indokína része lett. A francia igazgatás jelentős politikai és kulturális változásokat hozott a vietnami társadalomban; ültetvényes gazdálkodást vezettek be, dohányt, indigót, teát és kávét exportáltak. A londoni székhelyű – egyébként a mai napig is működő – Jewish Chronicle című újság 1860-as és 1870-es években megjelent számaiban több utalást is találunk arra nézve, hogy Saigonban zsidók hoztak létre telepet vagy telepeket.

Saigont valószínűleg az I. és a VI. században mint halászfalut alapították a khmerek, később nagy kereskedelmi központ lett, kínaiak, indiaiak, malájok kereskedtek itt. A franciák 1859. február 17-én érkeztek Saigonba, 1891-ben megépítették a postát, és a városba misszionáriusok érkeztek. 1862. június 5-én Saigon lett Indokína fővárosa. A kaucsuk és a rizs termesztése kezdődött el ekkor. Saigon 1976. július 2-án veszi fel H? Chi Minh nevét, így a mai hivatalos magyar neve Ho Si Minh-város.

A zsidók tevékenységét érintő források közül az első, a Jewish Encyclopedia (Zsidó Enciklopédia) említ egy bizonyos Jules Rueff nevű francia kereskedő-hajótulajdonost, aki Indokínában vált a francia befolyás úttörőjévé az 1870-es években. Egy másik forrás, az Encyclopedia of the Jewish Knowledge (A zsidó tudás enciklopédiája) úgy fogalmaz, hogy 1872-ben Rueff a Francia Indokína fejlesztéséért felelős emberek tipikus alakja volt. Más források is megemlítik, hogy egyrészt ő volt Kokinkínában a Saigon–My Tho vasútvonal tervének kiötlője, másrészt alapítója és vezérigazgatója volt a Messageries Fluviales de Cochinchine-nak (Kokinkínai Folyami Kézbesítők), mely nagyban elősegítette a francia kereskedelem felvirágzását a Mekong folyó vonalán. A gőzhajót, amely a Mekong folyón közlekedett ekkor, épp Jules Rueffnek nevezték el, hogy ne merüljön feledésbe a térségben kifejtett tevékenysége.

A Universal Jewish Encyclopedia (Egyetemes Zsidó Enciklopédia) alapján tudhatjuk, hogy az egyik legkiemelkedőbb zsidó figura Vietnamban Sylvain Lévi volt, aki másokkal együtt 1902-ben Hanoiban alapítója volt a híres École française d’Extreme-Orient-nek (Távol-keleti Francia Iskola). Az École française d’Extreme-Orient több Ázsia-specifikus tudományágban jeleskedett, a nevükhöz köthető például a kínai mandarin nyelv egyik ismertebb latin betűs átírása is, melyet csak egy a napjainkban elterjedt rendszer szorított ki végképp a használatból.

A következő jelentősebb állomást az 1940-ben megalakuló antiszemita Vichy-kormány jelentette. A Vichy-kormány antiszemitizmusa annak az antiszemitizmusnak volt a betetőződése, mely a Dreyfus-ügy óta tartott egybe több jobboldali politikai csoportot Franciaországban. Ez a létező antiszemitizmus alapozta meg azt az aktív együttműködést, amellyel a franciák a zsidók összegyűjtésében segédkeztek, és amelynek célja az volt, hogy megnyerjék a németek jóindulatát. 1941-ben a zsidóság összlétszámához mért arányának megfelelően az általános iskolába járó diákoknak maximum 2%-a lehetett zsidó, 1942-ben pedig 15 kormánytisztviselőt bocsátottak el állásából zsidó voltuk miatt, majd ezt követte a zsidók elbocsátása a banki, biztosítási, reklám és marketing, hivatali és vállalati szektorokból. Jellemző példa volt, hogy Leo Lippmannt, a Hanoi Villamos Vállalat egykori igazgatóját azután bocsátották el állásából, hogy posztjáról leváltották, és alacsonyabb pozícióba helyezték. Amikor azonban a hatóságok úgy ítélték meg, hogy a Vichy-kormány döntései károsak az országra nézve, akkor egyes esetekben eltekintettek azok alkalmazásától, miként George Coedes esetében is, aki a már említett École française d’Extreme-Orient alkalmazottja volt, és aki Tonkin elöljárójának is segédkezett. A zsidóellenes törvényeket végül 1945 januárjában helyezték hatályon kívül.

Később, 1971-ben 12 francia zsidó maradt Dél-Vietnamban, mindannyian Saigonban. A vietnami háború alatt országszerte ideiglenes zsidó közösségeket szerveztek, ennek azonban a fő oka abban keresendő, hogy az amerikai hadsereg kötelékében csak Vietnamban körülbelül 30.000 zsidó katona szolgált. A gyors emelkedést azonban gyors csökkenés, pontosabban megszűnés zárta hosszú időre: Dél-Vietnam veresége után 1975-ben gyakorlatilag nem maradt zsidó az országban.

Történelmi változás következett be 1986-ban. A Kommunista Párt szabadpiaci reformokat vezetett be. Az állam hatalma változatlan maradt, de lehetővé vált a mezőgazdasági üzemek és más vállalkozások magántulajdona, leépítették a korlátozásokat, és bátorították a külföldi tőkebefektetést, így a zsidók száma is lassan emelkedni kezdett. Vietnam gazdasága jelenleg a leggyorsabban növekvők közé tartozik a világon, ezért ez az ország is az ún. „kis tigrisek” közé tartozik.

Ami a vietnamiak zsidósághoz való hozzáállását illeti, az Amerikai Kormányzat szerint 2005-ben „semmiféle antiszemita incidensről nincs hír, az ország zsidó lakossága pedig kizárólag külföldiekből áll”. 2006-ban Ho Si Minh-városban megnyílt a Chabad Lubavics központja, amely azóta a vietnami gazdaság első számú központja. Egy, a Chabad által készült videofilm bemutatja, miként érkezett Rabbi Menachem Hartman Vietnamba, milyen problémákkal kellett megküzdeniük, amikor elkezdték feltérképezni a környéket. A központot elsősorban turisták és üzletemberek látogatják Izraelből és az Egyesült Államokból. 2007-ben a Jewish Telegraphic Agency (Zsidó Távirati Iroda) szerint kb. 100 Do Thái, azaz zsidó él Hanoiban, és kb. 200 Ho Si Minh-városban.

Kétszázan vettek részt az erev ros hasánái vacsorán 2008-ban, némi izgalom közepette, mivel a kóser ételeket szállító konténer három órával az ünnep beállta előtt érkezett meg. A Hartmanék előtt álló legnagyobb kihívást épp a kóserság, azaz annak hiánya jelenti. A szupermarketekből minden esetben üres kézzel kellett távozniuk, s amikor kisbabájuk, Lévi kóser tápszere kifogyott, nagy bajban voltak. Teljesen véletlenül, egy odalátogató kósersági felügyelőtől tudták meg, melyik az a szupermarket, ahol néha szoktak árulni kóser élelmiszert. A givátájimi Zánd rendező házaspár Gut sábesz, Vietnam! címmel, négy hónapon át forgatott egy 53 perces dokumentumfilmet a hat éve megnyílt Chabad-házról és a helyi sliách házaspárról, Menáchem és Ráchel Hartmanról. Péntekenként kiddus, szombatonként tóraolvasás és ebéd segíti az összejöttek aktivitását. A zsidó közösség időnként – különösen a Tet, a vietnámi Hold Újév idején – sok turistával is kiegészül. Izraelből igen sokan jönnek Délkelet-Ázsiába, mert igen jók a pénzváltási arányok. Lassan 3 éve nyílt egy kóser étterem Saigon belvárosában (az 1. kerületben), de zsidó ételekkel egyébként egyelőre csak a Chabad által szervezett kiddusokon lehet találkozni.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás