Háláchá

„Halljad Izrael…”

Néhány mélységesen tartalmas szó.

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

A Tóra talán legismertebb és legtöbbet említett mondata: „Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.” (5Mózes 6:4.) Ez az egyik első mondat, amelyet egy kisgyermeknek megtanítunk, és ezzel a mondattal távozik az ember ebből a világból. Ebben a rövid, hatszavas mondatban fogalmazza meg a Tóra az egyik legfontosabb alaptételét és hitvallását.

Írott forrása ugyan Mózes 5. könyvében, a Váetchánán hetiszakaszban található, azonban Bölcseink hagyománya alapján története visszanyúlik egészen Jákob apánkig. Amikor Jákob összegyűjtötte fiait a halálos ágyához, szerette volna nekik felfedni, hogy mi fog történni a napok végén, de eltávozott tőle a Sechiná (az Örökkévaló jelenléte). Azt mondta: talán, I-ten ments, van a gyerekeim között olyan, aki nem a helyes úton jár? Úgy, ahogy Ábrahámtól született Jismáél és apámtól, Jicháktól Ézsau? Azt válaszolták erre a fiai: Smá Jiszráél, halljad Izrael (apánk), az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy, úgy, ahogy a te szívedben csak egy van, úgy a mi szívünkben is csak egy van. Akkor azt mondta Jákob: Báruch sém kevod málchuto leolám váed, áldott a tisztelt királyságának a neve örökké. (Peszáchim 46a.)

Tórai tevőleges micvá a kriát Smá, azaz a Smá Jiszráél szakaszának a felolvasása naponta kétszer, este és reggel (ahogy erre a szakasz maga is utal). Alapvetően ennek a micvának nincs semmi köze az imádkozáshoz, hiszen ez egy önálló, az imától független micvá, de Bölcseink mégis beillesztették az imarendbe, a reggeli és esti imába. Ebből kifolyólag ha valaki valamilyen oknál fogva nem tudja elmondani a reggeli vagy esti imát, vagy esetleg az ima időpontja nem egyezik a Smá olvasásának az időpontjával, akkor függetlenül az imától kell a kriát Smá micváját teljesíteni.

Látszólag ez kifejezetten egyszerűen teljesíthető micvá, egy rövid szakasz felolvasása, amihez nem szükséges semmilyen külön eszköz, nem szükséges elmenni a zsinagógába, és nem kerül egy fillérbe sem, de igazából még alapszinten is nagyon komoly feladat eleget tenni a kriát Smá micvájának.

Rámbám a Moré Nevuchimban (a Tévelygők útmutatójában) ezt írja: „És tudjad, hogy mindezeknek a szolgálatoknak, mint például tóratanulás, imádkozás, vagy a többi micvák megcselekvésének a célja nem más, mint hogy az ember beletanuljon, és foglalkozzon az Örökkévaló parancsolataival és (arra az időre) elforduljon a világ dolgaitól, mintha az Örökkévalóval magával foglalkoznál, és minden más dolog teljesen megszűnne létezni. […] És itt elkezdem számodra az útmutatást, hogy hozzászokjál, és megtanuld ezt, amíg el fogsz jutni ehhez a nagy célhoz. Az első dolog, amit kezdjél csinálni, hogy fordítsd el a gondolataidat minden egyéb dologtól, amikor a Smát olvasod és imádkozol. Nem elégséges, hogy csak a Smá első mondatára, illetve az Ámidá (főima) első áldására fordítsd a figyelmedet! Sok év után, ha megerősödsz ebben, kezdd el, hogy minden, amit olvasol a Tórában, vagy hallasz, arra tedd egész szívedet és gondolataidat, hogy megértsd, amit hallottál vagy olvastál!” (3. rész 51. fej.)

Tehát a Rámbám szerint jó pár évnyi aktív tanulmányozást fektethetünk bele a Smá micvájába!

És a Smá szakaszának az első mondatával is hosszú-hosszú időt tölthetünk, amíg sikerül eleget tenni a micvának, illetve, amíg felfedezzük a benne rejlő mélységes tartalmat.

Az első mondathoz háromféle káváná (szándék, odafigyelés) szükséges.

Az első: eleget tenni annak az alapvető kötelességnek, amely minden más micvá megtevése előtt is szükséges, micvot crichot káváná, azaz a micvák teljesítéséhez szükségszerű az a szándék, hogy én ezáltal a tevékenység által az adott micvát szándékozom teljesíteni. (Sulchán Áruch, Orách Chájim 60:4.) Ha nincs meg ez a szándék, hiába végeztem el a tevékenységet, úgy számít, mint ha nem csináltam volna semmit. (Kivéve olyan esetekben, amikor a magatartás ráutaló, világos, hogy az illetőnek nem lehet más szándéka, mint az adott micvá teljesítése.) Ezért mielőtt a Smá első szavát kimondanánk, szükséges azt gondolni, hogy ez által az olvasás által szeretném teljesíteni a Smá micváját.

A második, pérus hámilim, a szavak értelme, tehát miközben olvassuk, gondolnunk kell a szavak értelmére. Ha az első mondatban nem gondoltunk a szavak értelmére még bediávád, megtörtént esetben sem teljesítette a micvát, újra kell olvasni. (Sulchán Áruch, Orách Chájim 60:5.)

MI A SMÁ SZAVAINAK AZ ÉRTELME?

„Ebben a rövid […] mondatban fogalmazza meg a Tóra az egyik legfontosabb alaptételét”

Az első lépés, hogy ugyan a smáolvasás szakaszait beillesztették Bölcseink az imarendbe, mégis van egy alapvető különbség az imák és a smáolvasás között. Az imában az egyén, illetve a közösség beszél az Örökkévalóhoz. A Smában az Örökkévaló beszél hozzánk. Azt írja a Tur (Ráv Ámrám nevében), hogy mindennap úgy kell tekintenünk a Smára, mintha a király új, aznapi rendeletét olvasnánk.

Smá – halljad. A Tórában a hallás nem kizárólag a szimpla fizikai hallásra vonatkozik, hanem a megértésre is. És nem is csak annyit jelent, hogy az adott információnak tudatosodnia kell a hallgatóban, hanem egy ennél mélyebb szintű megértés, hogy eljusson az információ a hallgató „személyéhez”, önmagához, értse meg és fogadja be azt.

Jiszráél – ugyan a „Jiszráél”, Izrael szó vonatkozhat az egyénre is, tehát érthetem úgy, hogy a szakasz személyesen nekem beszél, de talán inkább vonatkozik itt Izraelre, a zsidó népre. Tehát nekem mint hallgatónak fel kell emelkednem az egyén szintjéről a közösség szintjére, ne csak egy darab egyénként nézzek magamra, hanem az egész részeként. Világos, hogy egy közösség, egy egész, teljesen más minőségi szint, mint akár a legkiemelkedőbb egyén.

Hásem – az Örökkévaló. Az Örökkévalónak különböző nevei vannak, amelyek létezésének, a világhoz való kapcsolatának különböző aspektusaira utalnak. Az Örökkévaló itt említett első nevének van egy írott és egy olvasott változata (hiszen a leírt változatát csak a Szentélyben és ott is csak a kohénoknak volt szabad kimondaniuk – ezért mi ezt a nevet máshogy ejtjük, mint ahogy le van írva, de mind a kettőnek az értelmét bele kell gondolni). A leírt verzió, jud – hé – váv – hé jelentése: volt, van és lesz, aki létben tart minden létezőt. Az olvasott verziójának (Á-do-náj) pedig az a jelentése, hogy mindennek az ura (az ádon szó urat jelent).

Elokénu – az Istenünk. Az Elokim név a jelentése: minden erő és lehetőség birtokosa, minden történés és létezés alapvető okozója. Még egy jelentéssel bír ez a név: aki felügyeli a világot. Amikor az Elokénu (a mi Istenünk) formát használjuk akkor az Örökkévalónak a zsidó népre gyakorolt különleges felügyeletére gondolunk.

Hásem echád – az Örökkévaló egy.

Mit jelent az, hogy az Örökkévaló egy? Természetesen azt is jelenti, hogy a zsidóság monoteista vallás, azt gondolja és hirdeti, hogy csak egy Isten létezik. Azonban ennek az állításnak sokkal mélyebb jelentései is vannak.

Rási úgy magyarázza ezt a mondatot, hogy az Örökkévaló, most még csak a mi Istenünk, de a jövőben az összes nép fel fogja ismerni, és el fogja fogadni az egységét.

Mi az Örökkévaló egysége?

Az Örökkévaló létrehozott különböző teremtményeket, magasabb és alacsonyabb szintűeket, szellemieket és fizikaiakat, mindegyik működik a maga módján. Azonban, ahogy a létrejöttük egyedüli okozója az Örökkévaló, a létben maradásuk is az Örökkévaló akaratától függ. (Nem úgy, mint az Örökkévaló, akinek a létezése nem függ semmilyen létező akaratától!) A második, hogy minden létező elvégzi és elvégezheti azokat az élettevékenységeket, amelyeket az Örökkévaló által meghatározott törvényszerűségek lehetővé tesznek a számára. Ezeket lehetőségeket az Örökkévaló „adta”, és adja. Minden működésünk mögött az Örökkévaló szándéka és „beleegyezése” van. Akarata szerint megváltoztathatja ezeket a lehetőségeket. Tehát annak ellenére, hogy látszólag majdhogynem felbecsülhetetlen számú különböző létezőt tapasztalunk, melyek tevékenységeikben is különböznek, valójában minden létezés és minden tevékenység mögött az Örökkévaló akarata és egysége van.

A következő lépés: a világban sajnos sok-sok rossz és negatív dolog történik, melyeknek számtalan okuk lehet. Lehet egyszerűen a szabad választással rendelkező ember rossz választása, vagy lehet büntetés stb. De mindenesetre, amikor valami rossz dolgot látunk a világban, azt gondolhatjuk, hogy ez az Örökkévaló akarata ellen van. Ezért akár úgy is nézhetnénk a világot, hogy van egy jó isten, meg egy rossz, egyszer az egyik akarata érvényesül, másszor pedig a másiké. De valójában minden történés mögött, akár jónak néz ki, akár rossznak, ott van az isteni szándék, és mind a teremtett világ teljességére törekszenek. (Természetesen ez nem menti fel a bűnösöket bűneik alól, hiszen nem voltak személyesen arra kényszerítve, hogy ők akármilyen helytelen dogot kövessenek el! Erre használják Bölcseink azt a kifejezést, hogy „sok küldöttje van az Örökkévalónak”. Egyáltalán nem szükséges arra vállalkoznia valakinek, hogy népirtó legyen, pl. egy cunami is elvégezheti ezt a feladatot – I-ten ments.) Az emberiség nem érheti el a neki szánt jót, csak ilyen módon. A jövőben mindenki számára világos lesz, hogy hogyan is vezette az egyetlen isteni szándék, rejtetten, az emberiséget a történelem során teljessége felé.

A rossz nem önálló létezés. A rossz létezését az Örökkévaló egységének az eltakarása teszi lehetővé. A jövőben, amikor mindenki számára világos lesz az Örökkévaló egysége, a rossz automatikusan meg fog szűnni létezni. A zsidó nép feladata, hogy még a nehéz időkben is fel tudja fedni a sötétség mögött rejtőzködő isteni egységet. A Smá első mondatában az Örökkévaló egységében levő hitünket fejezzük ki.

A harmadikféle káváná, szándék, hogy magamra veszem az Örökkévaló királyságát. Ebben elismerem az Örökkévaló királyságát és uralmát a világon, illetve önmagamon is. Miben nyilvánul ez meg? Azt kell éreznem, az életem bármely területét is érintse, hogy az Örökkévaló van „fent”, és én vagyok „lent”, hiszen ő a király és én vagyok az alattvaló. Függetlenül attól, hogy az adott pillanatban ez kellemesnek, kényelmesnek tűnik-e, vagy sem, hogy értem-e a rendeletét, vagy sem. Vonatkoznia kell ennek mind a beszédemre, hogy csak megengedett és tiszta dolgokat beszéljek, a látásomra, hogy ne nézzek olyasmit, amit nem helyes nézni stb. A Smá első mondatánál az Örökkévalót királlyá kell tennem önmagam felett!

A SMÁOLVASÁS TÖRVÉNYEI

Tórai tevőleges micvá kétszer egy nap, este és reggel Smát olvasni. Három tórai szakaszt olvasunk fel egymás után, első a Smá, amelyben magunkra vesszük az Örökkévaló királyságát, a második a vehájá im sámoá, amelyben magunkra vesszük a micvákat, és a harmadik a cicit szakasza, amelyben megemlítjük az egyiptomi kivonulást.

Ahogy már említettük, háromféle káváná (szándék) szükséges a Smá olvasásához, kell gondolni arra, hogy evvel az olvasással a tórai micvát szeretnénk teljesíteni, kell gondolni a kimondott szavak értelmére (minimum az első – két – mondatban), illetve kell arra gondolnunk, hogy magunkra vesszük az Örökkévaló királyságát. (Ezeken kívül a harmadik szakasz végén, amikor az egyiptomi kivonulást említjük, újra gondolni kell arra, hogy ezzel a tórai micvát szeretnénk teljesíteni). Miután ilyen sok mindenre kell gondolni, az a szokás, hogy a jobb kezünket a szemünkre helyezzük, hogy semmilyen külső tényező ne vonja el a figyelmünket. A tórai szakaszhoz egy plusz mondatot illesztünk, az első mondat után azt mondjuk halkan, hogy „Báruch sém kevod málchuto leolám váed” (áldott a dicső királyságának a neve örökké). Ennek a forrása a cikkünk elején idézett talmudi rész, mely szerint így válaszolt Jákob ősapánk a fiainak, amikor ezt a mondatot kimondták.

Kötelesek vagyunk a Smát odafigyeléssel, istenfélelemmel, lassan, szóról szóra olvasni. Ugyan ez érvényes minden imaszövegre, de a Smá olvasásánál különösen oda kell figyelni, hogy minden szót pontosan és helyesen, a megfelelő pontozással ejtsünk ki. Figyelni kell a szó hangsúlyozására, illetve minden olyan szónál, amely ugyanazzal a betűvel kezdődik, mint amelyikkel az előző szó befejeződik, kis szünetet kell tartani, hogy ne mosódjon össze a két betű (ezt sok imakönyvben jelölik is a két szó közötti függőleges vonallal). Legalább olyan hangosan kell a szavakat kimondani, hogy önmaga hallhassa. Megtörtént esetben, ha nem is hallotta eleget tett, de ha csak gondolt a szavakra, újra kell olvasnia.

A reggeli smáolvasás ideje még napfelkelte előtt kezdődik, amikor már van annyira világos, hogy az ember 2 méter távolságról felismeri a távoli ismerősét is. Megtörtént adott esetben, ha nem volt más lehetősége, amennyiben a pirkadat (álot hásáchár) után olvasta, eleget tett. (Egy részletesebb zsidó naptárban ezek az időpontok mind megtalálhatók.) A micvá legszebb teljesítése, ha kicsivel a napfelkelte (néc háchámá) előtt olvassa, és pont amikor felkel a nap, akkor lép be az Ámidába. Ha nem is olvassa ennyire korán, de mindenesetre igyekeznie kell. De legkésőbb a nappal negyedéig el kell olvasni, ha valaki csak ez után olvasta, nem tett eleget a smáolvasás micvájának. Természetesen két vélemény van, hogy mi számít a nap egynegyedének, az egyik vélemény szerint (Mágén Ávráhám) a nappal pirkadattól csillagok feljöveteléig tart, a másik vélemény szerint (Vilnai Gáon, Báál háTánjá) napfelkeltétől naplementéig. Emiatt a nap egynegyede más időpontra jön ki az egyik, illetve a másik vélemény szerint. Ezért találunk a naptárakban két különböző időpontot arra, hogy meddig kell befejezni a Smá olvasását. Helyes igyekezni és még a korábbi időpont előtt olvasni a Smát, ha ez valamiért nem sikerül, legalábbis igyekezni kell a második időpont előtt olvasni. Különösen oda kell erre figyelni sábeszonként, olyan zsinagógákban, ahol viszonylag későn imádkoznak, előfordulhat, hogy mire a Smához érnek, már elmúlt az olvasás lehetőségének a végső időpontja, ilyen esetben még imádkozás előtt külön el kell mondani a Smát.

Este a csillagok feljövetelétől (cét hákochávim) lehet Smát olvasni, ezért ugyan az esti imát (mááriv) lehet ennél korábban mondani (és ezt a legtöbb zsinagógában így is csinálják), de ha így történt, később újra kell mondani a Smát. Ugyan helyes úgy időzíteni, hogy rögtön, vagy nem sokkal a csillagok feljövetele után olvassa, de egészen éjfélig olvashatja (itt nem az általános éjfélről van szó, hanem az éjszaka feléről). Ha valamilyen oknál fogva ez sem sikerült, akkor egészen pirkadatig (álot hásáchár), illetve ha beteg volt, vagy más kényszerhelyzet miatt nem olvasott, akkor a napfelkeltéig elmondhatja a Smát.

Ha valaki belép egy zsinagógába, ahol a közösség éppen Smát mond, neki is együtt kell velük mondania legalább az első két mondatot, függetlenül attól, hogy ő maga már mondta, vagy sem. Ennek az az oka, hogy amikor egy közösség magára veszi az Örökkévaló királyságát, ne nézzen úgy ki, mintha ő nem akarná velük együtt magára venni azt. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha valaki együtt imádkozik egy közösséggel, de a közösség előrébb tart, mint ő. Amíg még bárchu előtt tart, mondhatja a közösséggel együtt a Smát.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás