Egy páratlanul művelt és nyitott szellemű ember a zsidóságért.

Szerző: Somlai Szilvi és Cseri Anita
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

Szerző: Somlai Szilvi és Cseri Anita
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

Mordechai Neugroschell Izraelben született hajdúnánási magyar holokauszt-túlélő anya és a harmincas években az akkori Palesztinába vándorolt német apa gyermekeként, vallásos családba. Netanyán járt általános, majd Tel Avivban vallásos középiskolába. Középiskolai tanulmányainak befejezése után Je­ruzsálemben négy évig, az esküvőjéig, egy jesivában tanult. Édesapja korai halála miatt túl fiatalon fel kellett nőnie két lánytestvérével együtt, talán ezért szerezte meg a rabbi fokozatot is az átlagosnál hamarabb. A rabbiság helyett azonban inkább szabadúszóként előadásokat kezdett tartani szerte a világon, ezek közül mára több mint ezer hangfelvételen is elérhető. Több mint tíz kiadott könyve van, és az évek folyamán zsidó szervezetek tömegével volt hosszabb-rövidebb ideig munkakapcsolata.

Rengeteg témáról tart előadásokat. Ezek között vannak vallásos témák, mint az imák világa vagy a Tánách, de vannak – legalábbis a cím alapján – olyanok, amelyeknek semmi közük a vallásossághoz. Ilyen a 9/11-ről szóló előadása is. Hogyan választja a témáit, és hogyan ötvözi a zsidóságot a teljesen szekuláris témákkal?

Először is az az óriási szerencsém, hogy sohasem tanítottak formálisan semmire, ami világi, így teljesen autodidakta módon képeztem magamat abban, ami érdekelt. Másodszor Henry Fordot egyszer megkérdezték, milyen színű autókat gyárt. Erre ő azt felelte, minden színűt, egy feltétellel: feketének kell lenniük. Akárhányszor megkérdeznek engem, milyen témákban tartok előadásokat, azt felelem: minden olyan témában, ami zsidó, vagy kötődik a zsidósághoz. Csakhogy az autó színével szemben, amely vagy fekete vagy nem, zsidó minden lehet. A zsidóság ugyanis nem „vallás”, hanem torát chájim, életmód. Így bár alapvetően lehet olyan téma, amelyről a Tóra maga nem beszél, mégis minden kötődhet hozzá.

„A zsidóság
[…] nem »vallás«,
hanem
torát chájim, életmód.”

A munkám, az előadásaim folyamán rengeteget találkozom mindenféle tudománnyal. Szerintem a tudomány nemcsak a dolgok fizikai létének kutatása, hanem a filozófiájuk megértése is. Aki velem egyetért, tudja, hogy a tudomány és a filozófia egymás kiegészítői, és nem mondanak egymásnak ellent. Ugyanez állandóan felmerül a zsidóságban: hány olyan eset van, amikor Hillél azt állítja, hogy ezt így kell csinálni, Sámáj azt, hogy úgy, és ugyan a háláchá csak egyiküket követheti, ez nem jelenti azt, hogy a másik tévedett. Ezért van szükség a filozófiára és a tudományra is. A régi nagy zsidó tudósok mind jártasak voltak a szakterületükön: a Rámbám nemcsak a háláchában volt otthon, de korának összes arab filozófusát jól ismerte. Mindez abban a korban, amikor az arab filozófia fénykorát élte.

Miért kezdett el nem vallásos emberekkel foglalkozni?

Édesapám könyvtára hatalmas volt, és nemcsak zsidó könyvekkel töltötte meg, hanem Platónnal, Arisztotelésszel és más filozófusok munkáival is, a környezet nagyon intellektuális volt. Édesapám két nagy vezetőért rajongott, Mose (Chátám) Szofer pozsonyi rabbiért, és Sámson Ráfáel Hirsch frankfurti rabbiért. Az utóbbi szerint a modernitás vívmányai, a tudomány és a technika olyan eszközök, melyek segítségével könnyebben megérthetjük a teremtést és a Tórát. Ezért én, aki ebben a szellemben nevelkedtem, mindig megrökönyödöm a vallásosok és a világiak konfliktusain, illetve a vallás és a tudomány úgynevezett ellentmondásain, mert mindezt nem vitákkal kellene fűteni, hanem mélyebbre kellene ásnunk, és közösen megvizsgálnunk állításokat, majd eldöntenünk, minek van igazságalapja, és minek nincs. Ha mélyre hatolunk ezekben a kérdésekben, egy idő után rájövünk, hogy szinte nem is maradnak félreértéseink.

Amiről most beszél, az inkább a tartalom. Milyen eszközökkel dolgozik? Hogyan talál érdeklődő világi embereket, hol keresi őket, és hogyan éri el őket?

Igazából szerte a világon sok szervezettel, és nagyon sokféle emberrel dolgozom. De kétségkívül van egy embertípus, amelyikhez vonzódom, erről most el is mesélek egy esetet: egyszer chanuka környékén egy napon két szemináriumra voltam hivatalos mint előadó. Az első Jeruzsálem mellett, a Máále Hachamisa kibucban volt, tradicionálisabb közönségnek, a második pedig Netanyán, egy inkább szekuláris, intellektuális közönségnek. Az elsőn volt egy fiú, akinek tetszett az előadás, és mivel arra ment, felajánlotta, hogy elvisz kocsival a másodikra, és be is jön meghallgatni. Csakhogy ott, lévén, hogy más volt a közönség, egy súlyos filozófiai bevezetővel kezdtem a mondókámat. A fiú öt percig hallgatta, majd kiment, és azt mondta, nem tudja, mi történt velem, hiszen az első előadáson érthetően beszéltem a lényegről, a másodikon csak összezavartam mindent. Ennek az egésznek az a lényege, hogy tudni kell mindenkihez a saját nyelvén szólni és megtalálni azokat az intellektuális világiakat, akik nyitottak a vallásos kérdésekre. Az ő megváltozási folyamatuk sokkal lassabb, mint másoké, de sokkal mélyebb is. Ők ugyanis minden részletre ügyet vetnek, és mindent megvizsgálnak, mielőtt elfogadnák.

Nem csak Izraelben, de Izraelen kívül is foglalkozik kéruvval (a vallásos élet közelebb hozása a világiak számára). Gondolja, hogy Izraelnek lenne bármilyen szerepe a zsidóság vonzóbbá tételében, illetve a visszatérési folyamatban?

Izrael, illetve Erec Jiszráél hatalmas szerepet játszik mindenben, hallatja a hangját, rajta van a világtérképen, és emlékezteti nap mint nap a diaszpórában élőket a zsidóságukra. Néhány évvel ezelőtt a diaszpóra még prioritás volt számomra, mert ott voltak vegyesházasságok, Izraelben pedig nem. Európában 50% fölött mozog az arányuk, Amerikában pedig New Yorkon kívül eléri a 80%-ot is. Magyarán minden nap elveszítünk embereket. Ma már Izraelben is létezik a vegyesházasság, ez tény. Mi nem akarunk senkit sem arra kényszeríteni amúgy, hogy olyat tegyen, amit nem szeretne. Mi csak információt és tudást osztunk meg az arra nyitottakkal.

Milyen módon? Láttam, hogy tanácsadást is vállal vegyesházasságban élő zsidó nők számára. Hogyan keresi fel őket, és mit tanácsol nekik?

Semmit nem teszek anélkül, hogy bele ne vonnám a foglalkozáson részt vevő illetőt egy folyamatba. Aki nem fogad el mindent kritika nélkül elsőre, hanem mérlegeli, amit mondok neki, kritizál, és felméri, mi lehet mindebből számára hasznos, sokkal komolyabb változásokat ér el, mint aki azonnal mindent megváltoztat. Sok olyan pár keres meg minket, akik vegyesházasságban élnek, és mi egyet tanácsolunk nekik, hogy indítsanak el egy tanulási folyamatot minden kötelezettség nélkül. Ez független attól, hogy a nő a zsidó a házasságban vagy a férfi. Ugyanazt mondjuk mindenkinek, éspedig hogy tanuljon, ismerkedjen meg a hagyományaival, és biztathatjuk a betérésre. Nemrég készült egy nagyon érdekes kutatás a vegyesházasságokról, amit meg szoktunk nekik mutatni: eszerint bizonyos életkorokban érdeklődnek az emberek a vallás iránt. Egyszer gyerekkorukban, amikor szinte mindenki istenhívő, majd egy hosszú kihagyás után a harmincas éveink kezdetén újra felélénkül ez az érdeklődés. Csakhogy legtöbben akkor házasodnak meg, amikor a vallás épp nem releváns tényező az életükben. Évekkel később pedig egyszer csak feleszmélnek, hogy elkezdtek érdeklődni a hagyományaik iránt, csakhogy míg az egyik templomba megy, addig a másik zsinagógába, a gyerekek pedig összezavarodnak. Ezért tanácsoljuk mi, hogy ezek a párok tanuljanak.

Magyarországon sok olyan vegyesházasság van, ahol az apa zsidó, az anya nem. Ilyenkor a gyerek a háláchá szerint nem zsidó, mégis megfigyelhető jelenség, hogy az apák nagyobb hatással vannak a gyerekekre ilyen szempontból, mint az anyák. Mi történik ilyenkor, amikor egy olyan gyerek kerül a közösségbe, akinek az apja zsidó?

Ez valóban gyakori jelenség, és mivel ennek a gyermeknek az édesapja zsidó, tehát van zsidó kapcsolat a családban, nem elküldjük őket, hanem megpróbáljuk a betérésre ösztönözni. Ettől ugyanis teljesen zsidóvá válhatnak. Isten úgy rendelkezett, hogy ne küzdjünk Ámon és Moáb ellen. De miért ne? Mert két nő el fog jönni ezektől a törzsektől, és be fognak térni. Ez a két nő Rut és Náámá. Közülük Náámá, Salamon egyik felesége részesült abban a megtiszteltetésben, hogy a királyi dinasztia továbbélését elősegíthette.

Mivel szűkös az időnk, elérkeztünk az interjú utolsó hivatalos kérdéséhez. Mivel az édesanyja magyar, ez biztos nem az első útja Magyarországra. Már hallhatta, hogy a magyar zsidóság a reneszánszát éli éppen, de kulturális értelemben: van zsidó színház, zsidó bárok nyílnak, zsidó művészek zsidó műveket készítenek, de nem igazán erősödik, vagy nem látványosan a valláshoz, a hagyományhoz való kötődés. Mit gondol, hogyan lehet ezzel a kihívással megbirkózni?

Az érdeklődés a zsidóság, illetve a zsidó ügyek iránt mindenképp pozitív, mert az igazi zsidó lelkek, akik a nagy tömegben vannak, így visszatalálhatnak a zsidósághoz. Ezért ezt a jelenséget támogatni kell. De fontos egyértelművé tenni, hogy önmagában a zsidó kultúrához való vonzódás, vagy a kulturális kapcsolódás különböző formái nem maga a zsidóság, és ez a kép így nem teljes. Akinek ennél nincs többre szüksége, azt nem kell erőltetni, sőt fontos, hogy a zsidóságnak legyenek barátai és támogatói. De lássuk be, hogy attól, hogy valaki elmegy egy kántorkoncertre, nem lesz zsidó. És ez nagyon fontos. És azok, akik csak kulturálisan érdeklődnek, lehet hogy nem is tudják, hogy ennél sokkal többet és mélyebbet is kaphatnának.

Az utolsó kérdés már csak személyes érdeklődés: az interjú elején azt mondta, édesapja két rabbiért rajongott, Chátám Szoferért és Sámson Ráfáel Hirschért. Az utóbbi a modernitás képviselője, míg az előbbi egyik leghíresebb mondata, hogy chádás ászur min háTorá, vagyis a Tóra tiltja az újítást. Hogyan egyeztette édesapja össze ezt a két ideológiát?

Mindkét rabbi megpróbált a saját körülményeinek megfelelni, és eközben nagyon tisztelték egymást. Édesapám úgy döntött, hogy ami a vallásos életet illeti, a Chátám Szofert követi, de ami az intellektuális életet, ott Hirsch rabbit.

vissza