Történelem

A függetlenség rövid időszaka

Szellemi irányzatok az i. e. I. században.

Szerző: Lengyel Dávid
Megjelent: Forrás – 2012. december-január

Szerző: Lengyel Dávid
Megjelent: Forrás – 2012. december-január

Júda Makkabi halála után öccsei vették át a felkelés vezetését. Legfiatalabb öccse, Simon i. e. 140 elul 18-án kikiálthatta a teljes függetlenséget. Halála után fia, Jochanan Hyrkanos (i. e. 134–104) vette át a nép vezetését, és felvette a királyi címet, így Júdea visszakerült a régió politikai térképére mint egyenrangú királyság. A makkabeusok leszármazottaiból kialakuló dinasztia királyai lettek a hasmoneusok. A hasmoneus királyok folyamatos hódító háborúkat folytattak az újonnan független zsidó királyság területeinek bővítéséért, ugyanis a babiloni fogság óta csak Jeruzsálem és környéke volt zsidó fennhatóság alatt. A hasmoneus királyok hódító politikájának köszönhetően azonban a régi dávidi királyság területeit szépen lassan újra meghódították. A hódítás már Jochanan Hyrkanos alatt a szomszédos edomita nép erőszakos zsidó vallásra térítéséhez is vezetett, ami példa nélkül való a zsidó történelemben, előtte is és az óta is. Ezek a hódítások felpezsdítették a régió társadalmi és gazdasági állóvizét, és általános felvirágzáshoz vezettek. A gazdaság területén továbbra is a kisbirtokos földművelés és az állattenyésztés domináltak, de ekkorra megjelent a kis- és háziipar is (főleg réz-, bronz-, és aranyművesség). A tengerparti kikötővárosok elfoglalása a kereskedelem elterjedéséhez és fellendüléséhez vezetett, a zsidó kereskedők megjelentek a jó minőségű zsidó mezőgazdasági terményekkel Alexandria és Róma piacain.

„A különböző irányzatok megjelenése élénk szellemi vitát ered- ményezett,
ami nagyban gazdagította a zsidó vallási irodalmat.”

A hódítások és a gazdasági fellendülés a társadalom átalakulásához is vezettek, ugyanis kialakult egy katonai nemesség, és megjelent a pénzarisztokrácia és a nagybirtokos, illetve vagyonos kereskedők rétege, illetve általánosan elmondható, hogy nagyban nőtt a népesség (részben a hódítások, részben az edomiták erőszakos betérítése nyomán). A társadalmi változásoknak köszönhetően a korábbi szigorú erkölcsű élet helyébe lazább városiasabb, világiasabb életszemlélet került, amely ugyan zsidó nemzeti szemlélettel párosult, mégis a korábban gyűlölt hellenizmusra hasonlított. Ez azonban továbbra sem a vidéki földművelő és pásztorkodó tömegeket érintette, akik számára a városi élet még mindig idegen volt. A hasmoneus dinasztia királyaihoz akkor is és az óta is vannak, akik ellenszenvvel viszonyulnak, ugyanis noha a hetventagú szánhedrinnel közösen uralkodtak, de nemcsak a királyi, hanem a főpapi posztot is betöltötték egy személyben.

A társadalmi átalakulás a vallási életben is differenciálódáshoz vezetett, ami három nagy csoportosulás kialakulását eredményezte. Ezek megismerése nagyvonalakban segít megérteni a kor viszonyait. Az első irányzat a Tórát szó szerint értelmező szadduceus irányzat, amely főleg a papság és az arisztokrácia köréből szerveződött. A szadduceusok meg voltak elégedve a fennálló renddel, és a változás minden formáját elvetették. Szó szerint értelmezték a Tórát, és minden gondolatnak csak akkor volt létjogosultsága szemükben, ha az szerepelt a Tórában. A szadduceusok erősen tiltakoztak a Tóra mindenfajta szabad magyarázata ellen. Ebben a kérdésben nagy ellenfeleik a farizeusok voltak, akik inkább a szojferek, vagyis az írástudó, de nem feltétlenül jó származású körökből kerültek ki. A farizeusok a Tóra szabadabb, nem szó szerinti magyarázatában hittek, az emberi élet nagy kérdéseivel (mi az életünk értelme, mi a jónak a jutalma és a gonosz büntetése stb.), és a vallásos szertartásokkal is többet foglalkoztak, mint a szadduceusok. A farizeusok voltak azok, akik a szadduceusokkal szemben a „szemet szemért…” tórai elvet nem szó szerint értelmezték, hanem a szem árának megtérítésére fordították le. A harmadik párt az esszénusok/esszeusok, akik a társadalomból kivonulva kis, zárt közösségekben működtek. Elvetették az egyéni tulajdont és a vagyonkeresést mint minden bűn és baj forrását, így a közösségen belül nem is volt magántulajdon. A hozzájuk csatlakozók a Jordánban megfürödve rituálisan megszabadultak korábbi önző életüktől. Leginkább halászattal és földműveléssel foglalkoztak. Fő céljuk lelkük tisztaságának megőrzése volt a szerintük bűnös és kísértésekkel teli világban.

A különböző irányzatok megjelenése élénk szellemi vitát eredményezett, ami nagyban gazdagította a zsidó vallási irodalmat. Azonban a szellemi vitának voltak mellékhatásai is. A hasmoneus dinasztia pozíciójából kifolyólag a szadduceus irányzatot követte és támogatta, így a király által kinevezett szánhedrin is többségében szadduceusokból állt. Ezzel szemben a zsidó nép nagy többsége a vallásilag „demokratikusabb”, vitára, értelmezésre nyitottabb farizeus irányzatot követte, aminek az lett a következménye, hogy a hasmoneus dinasztia egy idő után népszerűtlenné vált, és a szabad közvélemény elnyomóiként jelent meg a nép szemében. Ez végül odáig fajult, hogy Alexander Jannaj (i. e. 103–76) alatt véres felkelésekre is sor került. Mikor a király halála után annak özvegye, Salome Alexandra (i. e. 76–67) vette át az uralmat, a közvélemény nyomására a farizeus pártnak adta át a többséget a szánhedrinben. A béke csalóka és rövid időszaka köszöntött ekkor a rövid függetlenségét élő zsidó államra, ugyanis a világpolitika színpadán épp megjelenőben volt a hódító római birodalom.

Források:
Hahn István: A zsidó nép története
Josephus Flavius: A zsidók története

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás