Városok

Krakkó zsidónegyede a megújulásra vár

Egy csodálatos város emlékekben gazdag zsidónegyede

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2013. január-február

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2013. január-február

Krakkó Lengyelország egyik legszebb és legnevesebb települése, az ország kulturális fővárosa. Lakosainak száma kb. 760.000 (elővárosokkal együtt kb. 1.250.000) fő. Területe 326,8 km2. 1795-ig Krakkó hivatalos lengyel főváros volt, bár már XVII. század elejétől Varsó vette át a fővárosi szerepek többségét (a legfontosabb szerepkörökkel: Varsó lett a Szejm, a lengyel országgyűlés alsóházának székhelye és a király székhelye is). A Kazimierz (latinul Casimiria, jiddisül קוזמיר) pedig azon krakkói városrész, amely a vártól, a Waweltől délkeletre fekszik, és amelyet a második világháborúig elsősorban zsidók laktak; a negyedtől délre működött Oskar Schindler Press- und Emaillierwerk nevű gyára. Kazimierzt gyakran vetik össze a pesti zsidónegyeddel – de menjünk vissza egy kicsit az időben.

A helyi legenda szerint a várost egy Krak nevű foltozóvarga alapította, majd később ő lett Krakkó első hercege is, miután megölte a Wawel barlangban élő, szüzeket felfaló kegyetlen sárkányt. Erre a történetre emlékeztet a Wawel aljában, a Visztula partján látható nagyméretű sárkány, amely félóránként igazi tüzet lehel. Krakkó műemléki városközpontja a Wawellel együtt felkerült az UNESCO Kulturális Világörökségi Listájára.

Kazimierz települést Nagy Kázmér lengyel király alapította 1335-ben egy visztulai szigeten, az ő nevét viseli ma is a kerület. Jelentős szerepe volt Wieliczka sóbányájának építésében, és a lengyel történelem egyik kiemelkedő alakja volt. Kazimierz hosszú ideig önálló volt, területét fal vette körül, és számos előjoggal bírt, saját városháza és piactere volt. Nagy Kázmér komoly szerepet szánt a településnek, itt akarta elhelyezni többek között a Jagelló Egyetemet is, de a rendszeres áradások miatt feladta nagyratörő fejlesztési terveit. A városrészbe többen Németországból érkeztek, miután ott a keresztes hadak a megelőző 250 évben folyamatosan támadták őket, és az első hadjárat idején a legnagyobb németországi központokat (Worms, Speyer, Mainz) teljesen el is pusztították.

A XIV. századtól kezdve – ahogy azt a történelemből tudhatjuk, egyáltalán nem egyedülálló módon – számos atrocitás érte Krakkó zsidó lakosságát; közülük sokan a közeli Kazimierzbe költöztek, és ott zsinagógát építettek. Nem váratott magára sokat a vérvád megjelenése sem, Poznanban a papok felbujtására már 1399-ben zavargások törtek ki, 1407-ben pedig Krakkóban is megismétlődött az eset. A XIV. századi járványokat (pl. fekete halál) is igyekeztek a zsidók számlájára írni Kaliszban, Krakkóban és Bochniában is. A helyi kereskedők, ha nem is dőltek be a propagandának, a konkurencia megjelenése okozta féltékenységből gyakran mégis támogatták a zsidóellenes megmozdulásokat. (A pestis miatti félelem mindazonáltal nem volt alaptalan, hiszen a fekete halál az emberi történelem egyik legpusztítóbb járványa volt, amely 1348 és 1350 között tetőzött Európában. Becslések szerint Európa lakosságának 30-60%-át pusztította el, ezzel 1400-ra a világ népességét 450 millió főről 350–375 millió főre apasztva. A kontinens népessége csak 150 év múlva állt helyre.)


A Schindler-gyár

1494-ben Krakkóban tűzvész pusztított, amelyért a város keresztény lakossága ismét a zsidókat tette felelőssé. Kisebb-nagyobb pogromok követték egymást, valamint megtiltották számukra a város falain belüli letelepedést. Egy évvel később János Albert király a keresztény támadások miatt Kazimierzbe telepítette az egész zsidó lakosságot. Kétszáz év alatt körülbelül 4500-ra duzzadt a város zsidó lakainak száma. Aránylag biztonságos fészeknek számított Európa nagyvárosai között, és a lengyel–magyar kereskedelem is innen virágzott fel. A városrészt hivatalosan Oppidum Judaeorumnak hívták, és falakkal vették körül, melyeket 1822-ben bontottak le. A keleti részen a gazdagabbak, máshol a vallásosabbak éltek. Az egész területen több mint százhúsz zsinagóga és imaház működött, hasonlóan az egykori budapesti zsidónegyedhez, ahol szintén rengeteg apró imaház volt.

A település ettől kezdve sok iparosnak, kereskedőnek, mesternek és művésznek adott otthont. A zsidók Kazimierz területének kb. az egyötödét lakták, de a lakosoknak nagyjából a felét tették ki. Az évszázadok során ez a településrész lett a lengyel zsidóság szellemi és kulturális központja, ahol több híres hittudós tevékenykedett.

Kazimierz fejlődése a XVII. században tört meg, amikor a királyi udvar Varsóba költözött, így a mesterek, művészek elvesztették a jövedelmező megrendeléseket. A svédekkel vívott háborúk során a várost a szemben álló felek egyaránt kifosztották, a polgárokat megsarcolták. A lengyel állam összeomlása után a település osztrák uralom alá került, és Krakkó egyik érdektelen elővárosává vált.

Kazimierz a XVIII. század végén, miután az osztrák hatóságok a falak lerombolására adtak utasítást, elveszítette önállóságát, és 1791-ben a folyamatosan növekvő Krakkó részévé vált. A zsidó lakosság ekkor engedélyt kapott arra, hogy Krakkó bármely pontján letelepedjen, és a módosabbak el is költöztek a túlzsúfolt Kazimierzből a városközpontba. A területen elsősorban a szegényebb és az ultrakonzervatív zsidók maradtak. A XIX. században a várnegyed és a kerület közötti Visztula-ágat feltöltötték.

1941-ben, Lengyelország náci megszállása után a németek a Kazimierztől délre, a Visztula másik partján fekvő Podgórze kerületben alakították ki a gettót, itt működött Oskar Schindler híres gyára is, amely először pusztán kihasználta a zsidó munkaerőt, később azonban sok zsidó menedékévé vált. Krakkó 60-68 ezres zsidó lakosságát 1943-ban elhurcolták, először Podgórze gettójába, majd túlnyomó többségüket a közeli megsemmisítő táborokban, köztük Auschwitzban pusztították el. A túlélők közül alig néhányan tértek vissza: a hitközség a hetvenes években csak hatszáz főt számlált, a kilencvenes évek elején százötvenet, ma talán száztízet, ami egyébként lassú gyarapodást jelent a korábbi évekhez képest.

A kerület épületei és közművei súlyosan megrongálódtak a háborúban, de Kazimierz még ma is őrzi egykori településszerkezetét, a németek ugyanis itt akarták berendezni az „eltűnt faj múzeumát”. A múltból számos műemlék épület megmaradt, elsősorban szépen restaurált vallási intézmények – katolikus templomok és zsinagógák – találhatók benne. Több múzeum is üzemel a kerületben: a Piactéren álló Városháza épülete a néprajzi gyűjteménynek ad otthont, míg a régi villamosremízben műszaki kiállítás várja a látogatókat. A lengyelországi zsidó örökségnek pedig a galíciai zsidó múzeum állít emléket. Kazimierz kiemelkedő eseménye az 1988 óta évente, júniusban vagy júliusban megrendezett Zsidó Kulturális Fesztivál, amely egy héten át, szombattól vasárnapig tart. Az esemény célja – a résztvevők szórakoztatásán túl – a zsidó kultúra, hagyomány terjesztése.


Az Öreg zsinagóga

A város legrégibb zsinagógája az Öreg zsinagóga (lengyelül Synagoga Stara), mely ma múzeumként működik. Az 1400-as években épült imahely ma is szinte az eredeti állapotában tekinthető meg. Kis, ortodox elrendezésű zsinagóga három egymásba nyíló szobával, melyek közül a középső az ima helye. A bima és a tóraszekrény között pontosan egy oszlop található, mely eredetileg is oda lett építve. A zsinagóga a város eredeti szintjén, pár méterrel a mai utcaszint alatt található, az épület mellett pedig még ma is látható az egykori gettókerítés eredetije. Krakkóban áll a Tempel zsinagóga is, mely 1860–62 között épült Ignacy Hercok tervei alapján a Miodowa utcában. A 1858-ban mór stílusban, Ludwig Förster tervei szerint épült nagy bécsi zsinagóga (magyarul Tempelgassei zsinagóga) másolataként készült el (bővebben lásd Forrás IV. évf./2. sz.), csak úgy, mint a bukaresti Templul Coral (bővebben lásd Forrás IV. évf./1. sz.), vagy a zágrábi zsinagóga, illetve a prágai Spanyol zsinagóga.

A Remuh zsinagóga az 1550-es évek környékén épült, egy telken áll a zsidó temetővel, melytől csupán egy fal választja el. A Remuht, mely a híres, XVI. században élt és alkotott rabbi, Moses Auerbach (ReMa) Isserles, a templom alapítójának fia, a híres csodarabbi után kapta a nevét, melyet ma is használnak. Minden pénteken és szombaton van minjen. A Remuh zsinagóga mellett van a régi temető, Krakkó másik, nagy temetője a folyótól nem messze, a központi pályaudvar mellett található.

Mint említettem, Kazimierz és a pesti zsidónegyed között számos hasonlóság van: a pusztuló városi örökség (hiszen nem fordítanak elég pénzt a felújításokra, vagy azok nem a megfelelő helyekre jutnak), a cselekvésképtelen műemlékvédelem (amely szemet huny fölötte, vagy egyenesen megengedi, hogy lebontsák a védelem alatt lévő házakat), továbbá gyanúsan viselkedő városi hatóságok, mindenre kész befektetők és néhány civil, valamint civil szervezet, akik elszántan igyekeznek menteni a menthetőt.

A Szeroka utca, mely inkább hasonlít egy térhez, és ahol Kazimierz hét megmaradt zsinagógájából három, két zsidó temetőjéből pedig az egyik található, a komótosabb mozgású, autentikus élményekre vadászó turistákra specializálódott. (A Szeroka utca az Élet Menete című programsorozat is részeként számos megemlékezésnek adott helyet.) A negyed első szolgáltató intézményében, az Arielben az élő klezmerzene, a nehéz bútorok, a menórák, a békebeli csoportképek adják a hátteret a maceszgombóchoz, a gefilte fishhez és a töltött libanyakhoz. A hely a Schindler listájával futott fel, mert a forgatásról mindenki ide járt enni, a premier után meg a turisták akarták látni, hol ettek Spielbergék. Steven Spielberg a Kazimierzben forgatta ugyanis a Schindler listája című filmjének számos jelenetét 1993-ban, habár a gettó és a Press- und Emaillierwerk a városrésztől délre feküdt, illetve működött. A nagy üzletre aztán sokan ráéreztek: a brandet és az üzlethelyiséget például nem túl elegáns módszerekkel nyúlta le a bérbeadó, mire az igazi Ariel működtetője, Wojciech Ornat egy ajtóval odébb üzemelte be a magáét. Tizenhét év alatt négy Szeroka utcai házat járt be, és ma már lengyel-zsidó könyvesboltot is működtet, amelynek Budapesten is van fiókintézménye, a Massolit Books and Café a Nagydiófa utcában.

Oskar Schindler lőszer- és zománcedénygyárát most alakítják át kulturális központtá, parkot terveznek a hatvanöt év elteltével is csak egy kővel megjelölt városszéli barakktábor helyszínére, és a szórakoztatóipar és galériaüzlet is lassacskán átcsorog az egykori gettó utcáiba. Az utóbbi években átgyűrűzött ide a turizmus, hiszen az „igazi” holokauszt-helyszínek itt, és nem Kazimierzben találhatók.

Felhasznált irodalom:
Bednárik András: Kazimierz két lábon. Mazsike, 2008/12.
Somlyódy Nóra: A krakkói zsidó negyed megújulása. Magyar Narancs, 2009/12.


Remuh zsinagóga

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás