Mispátim

Nem idegen közöttünk

Ne csak azért légy együtt érző, mert te is voltál már ilyen helyzetben!

Szerző: Rabbi Mordechai Kamenetzky
Forrás: Torah.org
Fordította: Bujdosó Gyula
Megjelent: Forrás – 2013. január-február


Szerző: Rabbi Mordechai Kamenetzky
Forrás: Torah.org
Fordította: Bujdosó Gyula
Megjelent: Forrás – 2013. január-február

Hetiszakasz: Mispátim

Hogy éreznéd magad, ha veled tennék? Ez a kérdés ren­geteg szakembert foglalkoztat, a gyerekesen szit­kozódó óvodapedagógustól kezdve az elvont elméletekkel dolgozó egyetemi tanárig, aki hallgatóit a filozófia rejtelmeire oktatja. E kérdés indokoltsága nemcsak a vacsorákon elhangzó intelmek hangvételét, de a viselkedés aranyszabályait taglaló tanításokat is meghatározza. Első ránézésre úgy tűnik, mintha a Tóra a kérdésével az emberi gyarlóságot akarná ellensúlyozni.

„A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földjén.” (2Mózes 22:21) A legtöbb kommentátor szerint a fenti sorok a zsidó hitbe betértekre a gérekre vonatkoznak. Mások szerint akármilyen idegenre érvényesek, legyen szó új szomszédról, egy zsinagóga újdonsült tagjáról vagy egy új osztálytársról. Rási értelmezésében a Tóra figyelmezteti a zsidó népet, hogy ne legyenek dölyfösen elutasítók senkivel, aki a népükhöz kíván csatlakozni. „Végül is az idegen bármikor eszünkbe juttathatja a régi, elfeledett időket, amikor mi is jövevényként raboskodtunk Egyiptom földjén” – magyarázza Rási.

De itt egy érdekes és számomra zavaró kérdés merül fel. A Tóra értékrendje tiszta és emberi elfogultságtól mentes, ezért joggal kérdezzük, számít-e egyáltalán, hogy mi valaha idegenek voltunk, és hogy tapasztalatainktól függetlenül nem eredendően rossz-e a jövevény sanyargatása? Nem lenne-e egyszerűbb, ha a Tóra kimondaná, „ne gúnyold a jövevényt, mert az bűn”? Miért említi egyáltalán meg a Tóra az egyiptomi tapasztalatainkat? Ha Jákob házából rögtön Izrael földjére elindulva azonnal jó élet várt volna minket, akkor helyes volna kinevetni az idegent? Természetesen nem, nem csak a szolgaságunk évei miatt bűn a jövevényt elnyomni! Akkor a Tóra részben miért rossz élményeinkkel támasztja alá e parancsolat erkölcsiségét, amikor azok minket nem befolyásolhatnak?

„Ne kényszerítsük balsorsunk keserű
tapasztalatait olyan emberekre,
akik számára
új az az élethelyzet, amelyben most mi vagyunk.”

Dr. Norman Blumenthal rengeteg cikket publikált a holokauszt-túlélők gyermekeinek különleges sorsáról. Anél­kül hogy a részletekre bővebben kitért volna, Blu­men­thal elmesél nekünk egy történetet egy fiatalemberről, akinek az apja tizenhat évesen elmenekült egy náci koncentrációs táborból. Nem rejtőzött sem csűrbe, sem az erdő mélyére, ehelyett inkább egy partizánkülönítményhez csatlakozott. A háború ideje alatt velük élt, evett, és velük együtt vadászott a nácikra. De ez a bátor fiatalember sohasem adta fel meggyőződését és kapcsolatát a zsidó hittel. Apja, aki addigra nagyon sikeres üzletemberré vált és aki oszlopos tagja volt az Amerikai Zsidó Közösségnek, egy napon felé fordult, és közölte vele, hogy a fiú könnyű élete most véget ér, és hozzá hasonlóan a gyermekének is meg kell tanulnia, hogyan boldogulhat a nemzsidók világában. Olyan egyetemre iratta be fiát, mely az Egyesült Államok déli részén helyezkedett el, ahol olyan ritka a zsidó, mint a fehér holló. Az idegen környezetben a fiatalember hónapokig gúnyolódásnak, zaklatásnak volt kitéve, végül ideg-összeroppanást kapott, évekig járt pszichológiai kezelésre mire felépült belőle.

De a történetet talán másképp is értelmezhetjük. A böl­csek szerint egyiptomi rabságunk bár kellemetlen, de szükséges volt, mert a szegénység börtönében megacéloztuk a hitünket, a felénk záporozó élcelődések megerősítették elszántságunkat. Szorongatottságunk ellenére családokat alapítottunk, és megtartottuk zsidó identitásunkat, és talán ezen élményeknek köszönhetjük, hogy hihetetlen szenvedést voltunk képesek kibírni a történelem folyamán, melyek minden alkalommal a hitünket tették próbára.

Ha eljönne közénk egy Kis Pista, akinek egy átlagos West Virginia-i iroda a munkahelye, és rászánta magát, hogy Mózes népéhez csatlakozzon, az első gondolatunk talán az lenne, hogy leteszteljük, bírja-e, ha úgy bánnak vele, mint egy zsidóval, hogy olyan bánásmódban részesítsük, mint amilyet az újoncok kapnak a katonai kiképzésen, vagy akár olyan szenvedésnek, elnyomatásnak vetnénk alá, amelyeken mi mentünk keresztül történelmünk során. Végül is nekünk ez a sorsunk. Talán szívesen gúnyolnánk, heccelnénk, merthogy „mi rabszolgák voltunk idegen földön”. De a Tóra tiltja az ilyen viselkedést. „A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földjén.” Ne kényszerítsük balsorsunk keserű tapasztalatait olyan emberekre, akik számára új az az élethelyzet, amelyben most mi vagyunk. Könnyű prédikálni az újonnan jötteknek, közben saját magunkat tömjénezve, hogy ide „kemény emberek kellenek”. Ilyet nem szabad tenni, mert az élet mindenki számára előír egyfajta „tanulási programot”, melyet az Örökkévaló egyéni szükségleteinkhez szab. Talán a született zsidóknak Egyiptomban kellett sínylődniük, de könnyen meglehet, hogy a betérteknek egyéb személyes problémáik vannak, melyeket meg kell oldaniuk. Ne szemléljük az egész világot kizárólag a saját tapasztalataink tükrében, saját életszemléletünket az egyedüli üdvözítőnek képzelve, mert nem biztos, hogy amit mi tanultunk, annak más is hasznát veszi, a mi utunk nem biztos, hogy másik embertársunknak is megfelelő.

vissza

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás