Egyéb

A könyv népe

Tanuld a Tórát egész életen át.

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: Kurucz Ákos
Megjelent: Forrás – 2010. május

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: Kurucz Ákos
Megjelent: Forrás – 2010. május

A zsidó vallás egyedülálló abból a szempontból, hogy minden egyes zsidónak kötelező ismernie a Tórát. Az első mondat, amit egy zsidó gyereknek megtanítanak, hogy a „Tórát Mózesen keresztül kaptuk, és az minden zsidó öröksége„.

A Tóra mindenkihez szól, nem csupán egy szűk elit kiváltsága. Sokkal inkább egy élő, lélegző dokumentum, a zsidó nép nélkülözhetetlen része. Mindnyájunknak állandóan tanulnunk kell, és a tanultak szellemében kell élnünk.

Ahogy Maimonidész írja (Misné Torá, 1:8-9): „Minden zsidó köteles Tórát tanulni, akár szegény vagy gazdag, akár egészséges vagy beteg, akár fiatal vagy idős. Még ha koldus is az illető, akinek a megélhetése adományokból származik, vagy ha családi kötelezettségei vannak a feleségével és a gyerekeivel szemben, akkor is meghatározott időt kell szánnia tóratanulásra, éjjel és nappal”. Ahogy írva van: „Gondolj rá nappal és éjjel”. (Józsua 1:8)
Izrael nagy bölcsei között voltak favágók, vízhordók és világtalanok is. Ezen nehézségek ellenére a nappalt és az éjjelt a Tóra tanulásával töltötték, és ők is azok közé tartoztak, akik a Tórát megszakítás nélküli láncolatként adták tovább.

A cseppben lakozó érték

Néhányan tétováznak, hogy Tórát tanuljanak, mert nem tudják elképzelni, hogy akár tudósok is lehetnek. Úgy érvelnek, hogy akkor minek elkezdeni? De ez a gondolatmenet hibás, mert a Tóra tanulásával töltött minden perc értékes és örök.

Joszef Kahaneman, a litvániai Ponevics városában élt rabbiról mesélik a következő történetet. Amikor a náci fenyegetés egyre ijesztőbbé vált, a rabbi elmenekült és Palesztinában telepedett le. Mikor megérkezett Tel Avivba, büszkén jelentette ki: „Azért jöttem ide,  hogy alapítsak egy jesivát.”
Azok, akik üdvözölni jöttek a rabbit, meghökkentek: „Nyilvánvaló, hogy nem vagy óvatos! – mondták neki – Rommel csapatai Egyiptomban állomásoznak és egy Izrael elleni totális inváziót terveznek. A rabbik ezerszámra osztják szét a kitliket szerte az országban. Elkerülhetetlen a megsemmisítésünk!” „Ez engem nem riaszt el – válaszolt Kahaneman rabbi – Ha képes volnék terjeszteni a tóratanulást akár csak pár napig, az már önmagában örökké tartó jelentőséggel bírna!” Kahaneman rabbi felépíttette a jesiváját Bné Brákban, és Ponevics városáról nevezte el. Ma ez a legnagyobb jesiva Izraelben.

Most van itt az ideje a tanulásnak

Néhányan azt a kifogást hozzák fel: túl öreg vagyok már a tanuláshoz. De Rabbi Akiva – aki nemzedéke legnagyobb bölcse volt és 24000 tanítványa követte – negyven éves koráig még az álef-bészt sem tudta! Sá-vuotkor egész éjjel fent vagyunk, és Tórát tanulunk, hogy megmutassuk, ha tóratanulásról van szó, semmi sem olyan fontos, mint a jelen.

Ahogy Maimonidész írja (Misné Torá, 3:7): „Talán lesz, aki azt mondja: megszakítom a tanulmányaimat, amíg pénzt keresek, és aztán majd visszatérek a tanuláshoz. Megszakítom a tanulmányaimat, amíg megveszek mindent, amire szükségem van, és majd ha kevesebbet kell törődnöm az üzlettel, újra tanulni fogok. Ha valaki így gondolkodik, soha nem fog részesülni a Tóra Koronájából. Inkább a munka legyen ideiglenes, és a Tóra tanulása állandó. Ne mondja senki, hogy majd tanulok, ha ráérek, mert lehet, hogy nem fog ráérni.”


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás