Hogyan készülünk bensőnkben ádár ünnepére, a purimra?
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. február-március
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. február-március
Közeledünk a tavasz felé. Ádár hónapnak jó a mázálja, ami annyit jelent, hogy jobb pozícióból lehet indulni (persze jó pozícióból is lehet veszteni, és rosszból is lehet nyerni). Lassan – akinek van – kirakja a falra az ádártáblát. Ezen olvasható a híres talmudi idézet is: „Misenichnász ádár márbim beszimchá” (Táánit 29a), ami annyit jelent, hogy ádár megérkeztével sokasítjuk az örömet. Ebben annyi az újdonság, hogy ugyan purim, a nagy örömünnep csak a hónap közepén lesz (ádár hónap 14-én), mégis már a hónap elejétől sokasítani kell az örömet.
Csak egyetlen kérdés vetődik fel – hiszen nem szeretjük az ilyen állításokat filozofikus homályban hagyni –: hogyan is kéne sokasítani az örömöt?
Az egyszerű válasz abból a misnából derül ki, amelyhez a Talmud a fent említett idézetet fűzi hozzá: áv hónap megérkeztével csökkentjük az örömöt, és itt már részletezi is a Misna, hogy hogyan csökkentjük tisá beávig az örömöt: egyre több élvezetet vonunk meg magunktól. Hiszen az élvezetek örömöt okoznak, tehát az élvezetek csökkentése az öröm csökkenését vonja maga után. Eszerint hogyan sokasítjuk az örömöt? Úgy, hogy sokasítjuk az élvezeteinket, és ezáltal az örömünk is sokasodik. Így mire eljutunk purimig, már egy emelkedett örömszintről indíthatjuk ezt a nagyon vidám napot. Ez látszólag sima és egyszerű megoldás lenne, illetve lehet is. Az egyetlen kérdés, hogy ha ez tényleg így van, akkor a Talmud miért is spórolta meg ennek a leírását? Miért bízta ránk, hogy ezt magunktól is kitaláljuk? És ha a Misna részletezi gyakorlati példákkal, hogy hogyan csökkentjük az örömet áv hónapban, igazán szép lett volna, ha a Talmud is megteszi ugyanezt az öröm fokozásával kapcsolatban!
„…sokasítjuk az élvezeteinket, és ezáltal az örömünk is sokasodik.”
Az az igazság, hogy ez valóban jó megoldás, csak egy kicsit veszélyes. Hiszen minden élvezet legalábbis azt a veszélyt rejti magában, hogy öncélúvá válik. Itt az élvezetnek az lenne a célja, hogy eszköz legyen, általa juthassunk el az öröm állapotába, de gondolom, az mindenkinek teljesen világos, hogy nem feltétlenül azok a legörömtelibb emberek, akiknek az élete a legtöbb élvezettel jár. Abban a pillanatban, hogy az élvezet már nem eszköz, már egyáltalán nem garantált, hogy örömet eredményez.
Akkor mi az igazi megoldás? A szabály, hogy igazi megoldást a külső világ sohasem nyújt. Bölcseink azt mondták, hogy a kétségek feloldása az, ami okozza az örömet. Ha valami nem volt világos, és megvilágosodik, ez igazi tiszta belső örömet okoz. Tehát ha veszélytelen és belső utat szeretnénk választani, nincs más dolgunk, mint hogy ádár hónap kezdetétől kicsit még többet foglalkozzunk tanulással, elmélyedéssel, „megvilágosodással”, és ebben igazi belső örömet fogunk lelni. Reméljük, kedves Olvasóink újságunk e számában is fognak találni egy-két olyan cikket, amely által egy eddig homályosabb pont megvilágosodik.
Ezáltal lehet, hogy érdemesülhetünk arra is, hogy eljussunk purim igazi lényegéhez, hiszen ez az ünnep nem szól másról, mint Megilát Eszter = megále heszterről (az eltakart, belső világ felfedéséről).
„Lájehudim hájtá orá” (A zsidóknak lett világosság) (Eszter könyve 8:16) – „orá, zu torá” (a fény, az a Tóra). (Talmud, Megilá 16b.)
Minden kedves olvasónknak örömteli ádár hónapot és vidám purimot kívánunk!