Cáv

A pénz csábítása

Ne sajnáljuk micvákra, amink van.

Szerző: Rabbi Yehonasan Gefen
Forrás: Aish.com
Fordította: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2013. március-április

Szerző: Rabbi Yehonasan Gefen
Forrás: Aish.com
Fordította: Horváth Marcell
Megjelent: Forrás – 2013. március-április

Hetiszakasz: Cáv

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Parancsold meg [cáv] Áronnak és fiainak, mondván: ez az égőáldozat tana…” (3Mózes 6:1–2.)

A hetiszakasz elején Isten utasítja Mózest, hogy parancsoljon a kohén gádolnak (a főpapnak) az égőáldozatot, vagyis az olát illetően. A Midrás kihangsúlyozza a „parancsold” (cáv) kifejezést. Általában a Tóra azt írja, hogy „mondd meg Áronnak és fiainak”. Miért használja itt a Tóra a keményebb cáv szót?

„Remélem kiérdemeljük, hogy jóra használ-
hassuk a vagyonunkat!”

A Rási által idézett Midrás úgy magyarázza, hogy az erősebb szó használata nyomatékosítja a zérizusz, vagyis a készség szükségét. Ez az olánál kifejezetten fontosnak bizonyul. Rabbi Simon szerint az égőáldozattal pénzügyi veszteség is járt, ezért elképzelhető volt, hogy a Kohen Gadol esetleg ódzkodott volna ettől a micvától. Ezért van szükség a keményebb felszólításra. (Torát Kohánim 6:1.)

Rabbi Jechezkel Levenstein arra a midrási igazságra hívja fel a figyelmünket, hogy a kohén gádol mindig nemzedékének a legigazabb és legszentebb embere volt (bár a második Szentély idején a kohánim sokszor korrupció vagy hatalmi játszmák során emelkedtek a posztra). Továbbá a Talmud szerint csak dúsgazdagon válhatott valaki kohén gádollá. (Jomá 18a.) Ebben az esetben a Tóra „aggodalma” indokolatlan. Miért lenne szükség egy pénzes ember kihangsúlyozott kötelességtudatára egy apró anyagi áldozat miatt? Rabbi Levenstein úgy tartja, hogy még a kohén gádol is ki van téve a pénz iránti vágynak. (Tallelei Orosz Cáv, 100. o., Meillitz Josher idézete alapján.)

Bölcseink több helyen is foglalkoznak ezzel a vággyal (lásd Chagiga 11b, Bává Bászrá 165a, továbbá Meszilász Jesárim 11. fejezet). Az egyik kirívó példa a Talmud Bává Bászrá szakaszában található, mely a leggyakoribb bűnökkel foglalkozik. „Rav Jehuda mondja Rav nevében, hogy az emberek többsége [elbotlik] a lopásban, kissebségük [pedig elbotlik] az erkölcstelenségben”. Rási azonban rávilágít, hogy ez nem azt jelenti, hogy az emberek többsége nyilvánvalóan lop, hanem azt, hogy megpróbálja racionalizálni azt, hogy az üzleti életben megtagad másoktól olyan pénzeket, amelyek jogosan megilletnék őket. A Talmud így tanítja meg nekünk, hogy a jécer hárá mindenkit fenyeget: pénzért könnyen megpróbálhatjuk megindokolni tisztességtelen viselkedésünket.

Még a legtisztességesebb emberek is érezték a pénz csábítását. A nagy tudású bölcs, Rabbi Jiszroél Szalanter egyszer meglátogatott egy rendkívül gazdag embert. A látogatás folyamán a vendéglátónak valamilyen okból egy rövid időre el kellett hagynia a szobát, egyedül hagyva ezzel Rabbi Jiszroélt. Amikor visszatért, látta, hogy Rabbi Jiszroél már nincs a helyiségben. A ház előtt talált rá. Rabbi Jiszroél tudatta vele, hogy egy megszámolatlan, de nagy mennyiségű pénzösszeget látott a szobában. A fenti talmudi traktátust alkalmazva Rabbi Jiszroél megállapította: hogyha a jichud tilalma vonatkozik egy más nemű személlyel való egyedüllétre, vagyis az erkölcstelenségre, amelyben csak kevesen botlanak el, akkor az még inkább vonatkozik a pénzre, amellyel az emberek jelentős része elbukik.

Ha egy olyan kaliberű ember, mint Rabbi Jiszroél Szalanter úgy érezte, hogy szüksége van a további korlátokra saját védelme érdekében, akkor bizonyára mindenkinek érdemes kordában tartania ezt az erős jécer hárát. Több területen is alkalmaznunk kell ezt a hozzáállást. Ez a parasa rámutat: figyelnünk kell arra, hogy a pénz iránti vágy ne befolyásolja a micvák teljesítését. Számos parancsolat igényel jelentős anyagi áldozatot, de az egyénnek törekednie kell arra, hogy ezeket ugyanúgy megtegye, mint az „olcsóbbakat”. Továbbá törekedni kell arra is, hogy a micvákra szánt kiadások egyensúlyban legyenek egyéb kiadásainkkal. Ha valaki sokat költ egy nyaralásra, házra, autóra, akkor ugyanúgy illik költenie a parancsolatokra is. Kifejezetten igaz ez a jótékonyságra nézve.

Egyszer a Chofec Chájim jótékonyságra bátorított egy gazdag embert. Az ember viszont úgy érezte, hogy már eleget adott. A Chofec Chájim emlékeztette: csak a kárpitra többet költött, mint jótékony célokra!

A pénz túlzott szeretete úgy is lehet rossz hatással az ég szolgálatára, hogy elvesztésétől tartva esetleg megpróbáljuk csűrni-csavarni a Tóra törvényeit. Így egy egyébként vallásos ember késztetést érezhet arra, hogy ne tegyen fel halachikus kérdéseket pénzügyi vonatkozásban.

A kohén gádolnak szánt figyelmeztetésből láthatjuk, hogy még a legnagyobbakra is hatással van a pénz. Remélem kiérdemeljük, hogy jóra használhassuk a vagyonunkat!

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás