Franciaországban, Troyes városában látta meg a napvilágot 1040-ben, és ugyanott adta vissza lelkét a Teremtőnek 1105-ben. Igen szegény sorban nőtt fel, és már fiatal korában megnősült. Vallási tanulmányait a németajkú zsidóság központjaiban, Worms és Mainz városában folytatta. Rási a kor legnagyobb tudósaitól sajátította el a zsidó tudományokat. Tanította őt Jákov ben Jákár, akinek nem más, mint a híres Rábbénu Gersom volt a mestere. Tanulmányait követően visszatért francia földre.

Noha Rási korának egyik – ha nem a legnagyobb – zsidó tudósa volt, és hatalmas mennyiségű művet hagyott az utókorra, mindezek mellett egy nagy és jelentős hatású jesivát is alapított és működtetett. Rási városában egyszerre volt rabbi, dáján és jesivavezető, ám egyik munkájáért sem fogadott el fizetséget. Mindezt azért is engedhette meg magának, mert egy sikeres vállalkozást folytatott: borkereskedelem biztosította a megélhetését.

Rabbi Slomo ben Jicchák-nak nem születtek fiúgyermekei, azonban három lánya volt, akiket kiemelkedő tóratudósok vették feleségül, Rábénu Méir, Rábénu Efráim és Rábénu Juda ben Nátán. Egyik unokája, Jákov – ismertebb nevén Rábénu Tám – korának egyik legkiemelkedőbb rabbija volt. (Róla a következő számban olvashatunk.)

Rási éppen abban a korban élt, amikor Európán a keresztes hadjáratok söpörtek végig, melyek tragédiába torkolló üldözések sorát jelentették a zsidó közösségeknek. Rási volt az a rabbi, aki az első keresztes hadjárat zsidóüldözéseinek emlékét vallásos költeményekben, úgynevezett pijutokban örökítette meg.

A Tórához és a Talmudhoz írt kommentárjainak nyelvezete és stílusa közvetlen, szabatos és közérthető volt. Kommentárjai azért kiemelkedőek, mert mindenki számára érthetőek. Azok számára is, akik még a Tóra alapjait tanulják, és azoknak is, akik már magasabb szintre értek a szövegek tanulmányozásában.

Rási neve tehát a Rabbi Slomó Jicchák nevek kezdőbetűiből alkotott mozaikszó. A zsidó hagyomány azonban nemcsak ezen a néven említi a rabbit, hanem a mozaikszóból alkotott egy másik nevet: „Rábán sel Jiszráél”, azaz „a zsidó nép tanítója”. Ebből a névből is láthatjuk, milyen előkelő helyet foglal el Rási a zsidó történelemben. A Misna és a Talmud szerzőit, sőt még magát Rámbámot sem nevezik az egész zsidó nép tanítójának. Ők a tudósoknak és a bölcseknek voltak a tanítói, míg Rási – emléke legyen áldott! – az egész zsidóságot tanítja azzal, hogy a Tórát elérhetővé és értelmezhetővé tette számunkra.