Tóraadás egy távol-keleti metropoliszban.

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2013. május-június

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2013. május-június

A koreai zsidó közösség egyéves évfordulóját ünnepli aannak az örömteli eseménynek, hogy 2012 jú­niu­sában ünnepélyes keretek között kézhez kapta a legelső sa­ját tóratekercsét a szöuli Grand Hyatt Hotelben. „El va­gyok ragadtatva – nyilatkozta Rabbi Osher Litzman, a közösség vezetője –, nagyon sokáig vártunk erre az ese­mény­re, amely végre elérkezett. Úgy gondolom, hogy zsi­dó közösségünk ezzel fontos mérföldkőhöz érkezett”. A koreaiak saját Tórája Litzman rabbinak az országba érke­zése óta folyamatosan napirenden volt, és négy év kel­lett hozzá, hogy sikerüljön a tervet megvalósítani. A Koreában élő izraeli állampolgárok még egy izraeli szó­fért is megkértek, hogy a tekercs kijavításában segéd­kezzen.

Korea izraeli nagykövete, Tuvia Israeli is rámutatott ar­ra, hogy milyen jelentősége van az első saját Tóra birtok­lásának, hisz mi más mutatná, hogy van zsidó élet Koreá­ban. „Mindannyian elmondhatatlanul boldogok va­gyunk, hogy Koreában élünk, és jelen lehetünk egy ilyen jelentőségteljes momentumnál. És persze mindez csak a kezdet, hisz még nincs saját zsinagógánk, most ez követ­kezik” – nyilatkozta Rabbi Litzman és Tuvia Israeli.

A tóratakarót egy olyan chanukia díszíti, amelynek kö­ze­pén a szolgagyertyát a Szöul Torony (서울타워) ké­pe szimbolizálja. A tóraadást egyébként óriási ünnepség is kisérte, a Chábád szokásához hűen az utcán ünnepelt. Litzman rabbi és felesége, Mussia 2008-ban érkeztek Szöul­ba azzal a céllal, hogy megalapítsák az első Chábád (카바드) központot Dél-Koreában. Érkezésük előtt tulaj­donképp sem zsinagóga, sem imádkozásra alkalmas kö­zös­ségi hely nem állt rendelkezésre, ahogy zsidó kö­zösségi életnek sem volt tapintható nyoma. Arra a kérdésre pe­dig, hogy mennyiben nevezhető sikeresnek a zsidó kö­zösségi élet felélesztése, illetve a kiadásokra történő for­rásszerzés, Litzman rabbi csak annyit felelt, hogy remél­hetőleg az Örökkévaló segít a további munkában – négy év elteltével úgy látszik, sikeres a projekt.

„mind a zsidók, mind az antiszemitizmus […] ismeretlen fogalomnak számítottak”

Az első figyelemre méltó zsidó jelenlét Koreában első­sor­ban a koreai háború idejére tehető, mely 1950 és 1953 között a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, Észak-Korea) és a Koreai Köztársaság (KK, Dél-Korea), illetve szövetségeseik, egyrészt Kína és a Szovjetunió, másrészt az USA között zajlott. A két Ko­rea 1945. augusztus 15-ig egy államot alkotott. Az USA hadseregének kötelékében pedig zsidó katonák szá­zai érkeztek Koreába a kommunista diktatúrát megfékezendő, többek között Chaim Potok is mint tá­bo­ri rabbi. Potok egyik legnagyobb élményeként tartja szá­mon, hogy olyan országban élt 1955-től 1957-ig, ahol mind a zsidók, mind az antiszemitizmus teljes mértékben is­meretlen fogalomnak számítottak; két kötetét is inspi­rál­ták a Távol-Keleten tapasztalt jelenségek; lásd a The Book of Lights (magyarul Fények könyve címmel jelent meg), illetve I am the Clay című Potok-regényeket.

A nagy történelmi múltra visszatekintő Dél-Korea ma a világ egyik vezető gazdasági hatalma, a föld leg­gaz­dagabb országainak egyike, számos nemzetközi szö­vetség tagja. A két Korea technikailag még mindig had­ban áll egymással. 2007. október 4-én ugyan Ro Mu-Hjun (노무현) dél-koreai elnök és Észak-Koreai vezetője, Kim Dzsongil (김정일) aláírt egy nyolc pontból álló békemegállapodást, amely szerint a két fél a tartós béke fenntartása érdekében magas szintű diplomáciai tárgyalásokat folytat, gazdasági fejlesztéseket hajtanak végre, felújítják a vasúti, közúti és légi közlekedéseket, továbbá közös olimpia megrendezésére tesznek lépéseket, azonban Kim Dzsongun (김정은) hatalomátvétele után, 2011-ben ismét kiéleződni látszik a konfliktus.

A zsidók elsősorban Szöult választják. Szöul (서울 특별시) a Koreai Köztársaság (köznapi elnevezés szerint Dél-Korea, koreaiul 대한민국) fővárosa, és egyben leg­na­gyobb városa is, tartományi jogú város a Koreai-félszigeten, a Koreai Demilitarizált Övezettől délre. A dél-koreaiak egynegyede lakik itt, az elővárosokkal együtt az ország lakosságának csaknem a fele. Szöul a vi­lág második legnagyobb várostömörülése, ráadásul a világ egyik legfejlettebb városának tekinthető, a Forbes ma­ga­zin 2008-ban a világ hatodik gazdaságilag legerősebb városaként jelölte meg. A fővároson kívül még öt milliós nagy­város található Dél-Koreában.

A zsidó közösség elsősorban amerikai katonákból és család­tagjaikból, üzletemberekből, angol nyelven író újságírókból, tanárokból, egyetemi ösztöndíjas diákokból és természetesen turistákból áll. A fluktuáció a katonai személyzet állandó cseréjének köszönhetően igen magas. A Yongsan katonai bázison (용산기지) a hadseregben ugyan szolgál tábori rabbi, ám a lehetőségek igencsak kor­látozottak, hisz civilek többnyire nem, csak külön enge­déllyel léphetnek a bázis területére, így a sábbáti, illet­ve ünnepi étkezések nem voltak megoldva. Je­len­leg nincs zsidó iskola Szöulban.

Izrael teljeskörű diplomáciai kapcsolatot ápol Dél-Koreával, az izraeli keresztény közösségekkel Dél-Korea igyekszik szoros kap­csolatot ápolni. Ezzel szemben a szom­szé­dos Észak-Korea jelenlegi politikája kife­je­zetten ellenséges Izraellel, izraeli állam­pol­gárok sem turistaként, sem hivatalos célból nem léphetnek be az országba – egyéb ország út­levelét birtokló zsidók belépése azonban nincs korlátozva (kivéve az Amerikai Egyesült Államok állampolgárait). Észak-Koreában jelenleg hivatalosan egyetlen zsidó sem él.

Dél-Koreában a lakosság 49%-a keresztény, 47%-a buddhista, 3%-a konfuciánus, 1%-a sámánista. Az ország­nak azonban van egy fura sajátossága: élénken érdek­lőd­nek a zsidó tanok iránt. Nem ritka, hogy a könyvárusító automaták teli vannak a babilóniai Talmud történeteivel. A Talmud mondhatni bestseller az országban, ezt persze az is elősegítette, hogy állami hátszelet is kapott: a Talmud érettségi tétel. „A koreaiak sztereotipikus gondolkodása a zsidókkal kapcsolatban az, hogy ultraintelligens nép. Elő­bújnak a semmiből, kereskedelmi nagyfőnökök, mé­dia­mogulok, Nobel-díjasok – azt szeretnénk, ha a mi gyermekeink is tudnának ilyet. Ha ehhez az kell, hogy Talmudot vagy Tórát tanuljanak, hát legyen” – nyilatkozza egy dél-koreai anyuka, aki természetesnek és megalapozottnak találja a zsidókról alkotott pozitív képet.

Szöuli látkép

vissza