A szeretetben eggyé vált szív az Örökkévaló szolgálatában.
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. május-június
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. május-június
„A harmadik hónapban Izrael fiainak kivonulása után Egyiptom országából, ezen a napon elérkeztek Szináj sivatagába. Elindultak Refidimből és eljutottak Szináj sivatagába és táboroztak a sivatagban és tábort ütött ott Izrael szemközt a heggyel.” (2Mózes 19:1–2.)
Rási híres magyarázatot fűz a fenti szakaszhoz. Mindét mondat végig többes számban használja az igéket, csak a végén vált egyes számra: Izrael tábort ütött ott (vájichán sám Jiszráél). Izrael népe egy szívvel, egy emberként ért sziván hónap elsején a Szináj-hegyhez, készen a tóraadásra – szól Rási magyarázata. Bölcseink számos mély elemzést fűztek ehhez. Úgy tűnik, hogy a tóraadáshoz szükséges volt a zsidók egyesülése, szívben, szándékban. Ez az egység tette lehetővé, hogy megkapjuk a Tórát, és a Messiás is akkor fog eljönni, ha újra közelíteni tudunk ehhez a tökéletes egységhez.
„Egy zsidó nemcsak saját magáért felelős, de az egész zsidó népért is.”
Mi volt ennek az egységnek a lényege? Hogy valamennyien egy cél érdekében egyesültek, és ez a cél az Örökkévaló szavának meghallgatása, a Tóra elfogadása, az Örökkévaló létének és mindenhatóságának teljes elfogadása és megélése. Izrael népe akkor tudja teljes spirituális potenciálját megélni, ha tudatosan egyként tekint magára, ha valamennyi zsidó egy szív által vezérelt egy emberré válik. És persze a közös cél az Örökkévaló szolgálata lesz. A zsidók eggyé válásával valamennyien egyben értékesebbé is válnak az Örökkévaló szemében. Egy zsidó nemcsak saját magáért felelős, de az egész zsidó népért is.
A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy jócselekedetek gyakorlásával kell táplálnunk az egymás iránti szeretetet és felelősségvállalást. Az áhávát Jiszráél micvája (szeresd Izraelt, vagyis a népedet) a cselekedetek szintjén a jócselekedeteket jelenti, a szív szintjén pedig azt, hogy valakit pusztán azért szeretünk, mert zsidó. És ha szeretjük, akkor nem tartunk haragot vele, nem állunk bosszút rajta, pláne nem gyűlölködünk. A második jeruzsálemi Szentélyt a hagyomány szerint az ok nélküli gyűlölködés miatt rombolta le az Örökkévaló. Az ok nélküli gyűlölködés a lehető legtávolabb áll az Izrael szeretetének micvája által kitűzött morális céltól. Ha ennyire távol álltunk tőle, akkor nem érdemeltük meg a Szentélyt, az áldozatokat, a spirituális hazát. Ha pedig elérjük a jövőben, akkor kiérdemeljük a megváltást.
Nagy és szép gondolat, de szinte megvalósíthatatlannak tűnik. De nem az! Hiszen egyszer már megtörtént – a tóraadáskor. Bölcseink javaslata, hogy mindenki kezdje otthon, a családjával. Szeretettel, jócselekedetek gyakorlásával, megbocsátással – és a másik oldalon tartózkodjunk a gyűlölködéstől, a pletykálkodástól, a haragtartástól. S aztán terjesszük ki ennek hatótávolságát minden általunk ismert zsidóra.
A gyerekek ösztönösen nem haragtartók. Nagy veszekedések után pillanatok alatt békülnek meg, és játszanak újra önfeledten együtt. Érdemes ezt megtanulni tőlük, és erősíteni bennük ezt a jó gyermeki tulajdonságot. Segítsük őket, hogy ahogy nőnek, egyre tudatosabban válasszák a jót. Persze a példamutatás a legjobb módszer az áhávát Jiszráél területén is. Ne féljünk kimondani gyermekeink előtt, hogy XY zsidó, és ez a tény elegendő ok ahhoz, hogy teljes szívvel elfogadjam és szeresem az illetőt, jót kívánjak neki, és tisztelettel bánjak vele.
