Városok

A világ legészakibb ortodox zsinagógája

A leghosszabb és a legrövidebb szombat.

Szerző: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. december


Szerző: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. december

A leghosszabb és a legrövidebb szombat.

sarkkörtől kevesebb mint háromszáz kilométerre, egy norvég kikötővárosban a rendkívül változó időpontokban bekövetkező péntek esténként nemcsak a jegesmedve brummogását lehet hallani, hanem a chá­zánt is, amint a Lechó Dajdit énekli. Trondheimben, Norvégia harmadik legnagyobb városában található a világ legészakibb ortodox zsinagógája. Igaz, a bima – a Tóra felolvasásához használt pult – a terem elején található (az askenázi ortodox zsinagógákban középen szokott lenni), a 120 tagot számláló közösség magát ortodoxként definiálja, ebből kifolyólag legalábbis a zsinagóga, a közösségi központ, valamint a zsidó iskola területén megkövetelik a vallási előírásoknak megfelelő viselkedési és étkezési szabályok betartását.

„péntek esténként nemcsak a jegesmedve brummogását lehet hallani”

Így – bár a legészakibb reformközösség az alaszkai Fairbanksben, a legészakibb zsidó közösségi épület pedig az oroszországi Murmanszkban található – az 1925-ben megnyílt trondheimi a világ legészakibb ortodox zsinagógája.

A norvég zsidóság története szerényebb a legtöbb európai közösségénél. A sokáig a dán királyok által irányított Norvégiában hosszú ideig csak keresztényeket tűrtek meg. Az első dokumentált zsidó bevándorlók a XV. század végén Spanyolországból és Portugáliából elüldözött menekültek voltak. A XVII. században már élt itt néhány askenáz család is, számuk a XVIII–XIX. században, később az első világháború alatt, a főleg lengyel és litván migráció hatására növekedett. 1940-ben a náci Németország megszállta a skandináv országot, két évre rá pedig deportálták az országban maradt 750 zsidót, akik közül csak 25 tért vissza. Sokaknak viszont sikerült még időben a semleges szomszéd Svédországba menekülniük. Ők, valamint a háború után befogadott néhány kelet-európai (köztük magyar) zsidó család és leszármazottaik adják a jelenleg nagyjából 1300 főt számláló norvégiai közösséget.

A szombattartó trondheimieknek egyik fő problémája nem az, hogy heti hat nap nem elég elkölteni a világ egyik legmagasabb átlagfizetését, hanem a Föld forgástengelyének ferdeségéből adódó fura nappal-éjszaka viszony. Bár 24 órás éjszaka vagy nappal itt még nincsen (az csak egy kicsit északabbra, a sarkkörnél kezdődik), azért az számunkra furcsa, ha december végén, a téli napforduló környékén délután kettő után pár perccel kell gyertyát gyújtani, a napfelkeltére pedig délelőtt 10 után még pár percig várni kell. Június 21-én ilyen gond nincs, mert a nap már hajnali 3-kor fent van, viszont a sábesz csak vasárnap éjjel 1 óra 20 perckor megy ki. Cserébe ilyenkor jó hosszú a péntek a készülődésre: este 11 óra 38 percig szabad munkát végezni (kivéve ha valaki korábban hozza be a sábeszt, amit már 9:29-kor megtehet, és gondolom meg is tesz).

Aki nyáron hétköznap elfelejtett tfilint tenni, az ne aggódjon, ugyanis itt igaz az a mondás, hogy sohasem késő: júniusban bármikor lehet tfilint légolni, a nap ilyenkor hetekig nem bukik annyira a látóhatár alá, hogy már ne legyen a tfilin ideje. Decemberben viszont jobb, ha az ember nem felejti el, mert ebéd után már többnyire hiába jut eszébe, már be is esteledett. És mivel nagy micva mindig vidámnak lenni, akit a hosszú sötétség depresszióssá tesz, az halachikus okokból inkább ne költözzön Trondheimbe.


vissza

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás