A zsidó vallást sok kritika éri a feministák részéről.
Szerző: Rebecen Chana Heller
Forrás: Aish.com
Fordította: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2014. február
Szerző: Rebecen Chana Heller
Forrás: Aish.com
Fordította: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2014. február
A zsidó vallást sok kritika éri a feministák részéről. Szerintük a zsidó vallás a nőket nem tekinti egyenjogúaknak a férfiakkal, és emiatt például sokat hallunk tfilint hordó feminista tiltakozókról. Rebecen Tzipporah Heller vitába száll ezzel az állásponttal, szerinte ugyanis a posztmodern társadalomnak téves az elképzelése arról, mit is jelent pontosan „egyenjogú”-nak lenni, vagy egyszerűen csak elfelejtett elgondolkodni rajta, hogy mi is az. Az ő véleménye szerint a feminista kritika tévesen ítéli meg a zsidó vallás álláspontját a nők szerepéről, tehát teljesen fölöslegesen támadja azt.
Toronyszoba régen és most
Az európai felfogás a nőkről feltehetően a középkor óta az, hogy egy toronyszobában ülve várják a királyfit vagy éppen a szegény ember legkisebb fiát, aki megmenti őket, és hozzá sem kell tenni, hogy mind gyönyörű szépek. Az például mindenki számára teljesen természetes, hogy a királykisasszony beleszeret a lovagjába, és az is, hogy ő maga nem fog tenni semmit azért, hogy kiszabaduljon. Ez a királykisasszony azonban nem zsidó. Ahogy Rebecen Heller felhívja rá a figyelmet, a Salamon király által költött Éset Chájil az „ideális” zsidó nőt teljesen másként mutatja be. Az Esesz Hajilnak olyan tulajdonságai vannak, mint „bölcsesség, bátorság, kreativitás, üzleti érzék és a képesség, hogy mély megértéssel tudjon az igényeiknek megfelelően viszonyulni másokhoz.” Emellett pedig kiemeli, hogy a szépségének, vagyis a testének nincsen jelentősége.
A százszorszép királykisasszony azonban csak a kezdet. A modern feminista mozgalom a XX. század első felében indult útjára az Egyesült Államokban. (A feminizmus első hulláma, a „szüfrazsettek” kora, ami sokaknak ismerősebb lehet, a XIX. században indult, és az első világháború idejére már sikeresen kiharcolta a jogi egyenlőséget férfiak és nők között a legtöbb nyugati országban. Rebecen Heller azonban nem erről beszél.) Rebecen Heller elmélete szerint az ipari forradalom és a különféle háztartási gépek megjelenésének hatására a nők munkája otthon jelentősen csökkent, míg a férjük továbbra is ugyanúgy dolgozott, mint régen, csak esetleg már egy bankban vagy egy biztosítócégnél. Mindemellett az emberek Amerikában a városokból a külvárosokba költöztek. Tehát a nők egyszer csak a túlzott jólétben találták magukat, magányosan, tennivaló nélkül, miközben a reklámokban boldog, mosolygó háziasszonyokat mutattak, akik jólfésülten töltik a müzlit reggel a kisfiuk tányérjába, míg a férjük az újságba mélyed. Ez a kép talán Magyarországon kevésbe ismerős, mint Amerikában, de jól illusztrálja az a történet, amelyet Rebecen Heller mesél az előadásában. Az unokatestvérének egyszer az volt a házi feladata, hogy leírja, mi a szülei foglalkozása, úgyhogy az anyukájáról azt írta: „az anyukám munkája az, hogy römizik”.
Lehetünk-e férfiak?
A nők tehát boldogtalanok voltak, mert nem tudtak kiteljesedni és a képességeiket megfelelően kihasználni. Egy olyan problémával szembesültek, amilyennel addig még soha a történelemben. A zsidó vallás alapvető szemlélete, hogy az embernek teljes életet kell élnie, és teljesítenie kell a „feladatát” ebben a világban, mert anélkül nem lehet boldog. Megindult a feminista mozgalom, amely a problémára úgy reagált: hadd legyenek a nők férfiak.
Mit jelent tehát az egyenjogúság? Ha a diszlexiás vagy más tanulási nehézséggel küzdő diák több időt kap az érettségin, vagy ha ugyanannyit? Valószínűleg a legtöbben azt válaszolnánk, hogy akkor, ha több időt kapnak. Rebecen Heller szerint a feministák nem a nők „egyenjogúságát” próbálják kivívni, hanem valójában a férfiszerepet dicsőítik, a tradicionális női szerep iránti lenézést buzdítva. Ezek szerint férfinak lenni egyszerűen csak jobb? Nadrágot hordani a jobb, hogy a férfiak nem kezdtek szoknyában járni?
Mivel azonban a pénz együtt jár a státusszal, sokszor a nők, ha nem dolgoznak keményen valami magas beosztásban, úgy érezhetik, hogy nincs „befolyásuk”, és nincsenek irányító szerepben. Érdemes azonban elgondolkodni, állítja Rebecen Heller, hogy pontosan kinek is van „hatalma”. Ha egy átlagembert megkérdeznénk, hogy szerinte ki a legbefolyásosabb ember Magyarországon, valószínűleg azt mondaná, hogy Orbán Viktor vagy Csányi Sándor. Azonban ha azt kérdeznénk, hogy ki befolyásolta a legnagyobb mértékben az életét, ki tette azzá, aki, valószínűleg kevesebben válaszolnák, hogy a miniszterelnök.
A szombati meccs
A zsidó vallás álláspontja tehát, hogy férfi és nő különbözik, biológiailag és természetben egyaránt, és ez a különbség fontos és jó. Ezért teremtett I-ten két embert, egy férfit és egy nőt, akik kölcsönösen tudnak adni egymásnak. Mint ahogy már említettük, a zsidó vallásban fontos, hogy az ember ki tudjon teljesedni. A női természetben inkább jelen van a „bina” tulajdonság, vagyis a megértés és empátiás készség, ezért jár például legtöbbször annyival több lány a pszichológia és szociológia szakokra, mint fiú, csak hogy egy példát említsünk, és emiatt fontos a szerepük a gyerekek nevelésében, illetve „emberivé” nevelésében.
Aki kíváncsi, hogy a nőknek miért kisebb a szerepük a zsinagógai életben, mint a férfiaknak, és miért nem hordanak taliszt és tfilint, azoknak Rebecen Heller érdekes választ ad: ugyanazért, amiért a nők nem járnak a meccsre. A férfiaknak ugyanis fontosabb a csoportos identitás, mint a nőknek, szeretnek csapatban lenni és egyenruhát hordani, ezért „járnak ki” a meccsre többet, vagy csatlakoznak militáns szervezetekhez nagyobb kedvvel, mint a nők.
A zsidó vallás tehát sohasem állította azt, ami ellen a feminizmus küzdeni akar, mert a Tóra elismeri a nők jó tulajdonságait és eszét, tehát nincs szükség bizonyítani, hogy a nők is képesek valamire egy omlós csokitorta sütésén kívül, még akkor is, ha a szépségükhöz nem kell napszemüveg. Az egyenjogúság kérdését is át kell gondolnunk, hogy ne a férfiak jogaiért harcoljunk, hanem a nőkéért.
