Ha igaz, hogy 1600-ban született és 1660-ban halt meg – ezek az adatok inkább valószínűek – akkor idén, a Tóraadás ünnepén volt 250 éve, hogy Jiszráel ben Eliézer, népszerű nevén Báál Sém Tov, a Jó Név ismerője, befejezte földi pályafutását. A betűket felhasználva rövid elnevezése BEST.

Báál Sém Tov az omerszámlálás idején már azon napokat vette számba, amikor találkozhat Simon bár Jochájjal és a Tizek Társaságának tagjaival, akik a Zohárt, a ragyogás könyvét, a Kabala alapművét alkották. Járta az erdőket, melynek csendje különösen alkalmas volt a gondolkodásra, a meditációra. Figyelte az állatokat, életmódjukat. De járta a városokat is mint borkereskedő, és tapasztalta a kicsiny stételek – települések – nyomorát. Látta, hogy a módosabb gazdák tanítják gyermekeiket, a napi gondokkal küzdők pedig éppen, hogy csak az imádkozásra, írásra, olvasásra képesek oktatni utódaikat. A természet jó ismerőjeként egészségügyi tanácsokat is tudott adni. Így gyógyító emberként megbecsülést szerzett a nép körében.

Tanúja volt egy jelenetnek. Egy péntek este a helyi rabbival lépett az imaházba. A rabbi kikelt magából, erős szavakkal ostorozta a teremben jelenlévő tucatnyi favágót, mert sáros bocskorban léptek be az Örökkévaló házába, fejszéjüket a kamrában hagyva. BEST a megszégyenítettek védelmére kelt. Ezek az emberek a hegyekből jöttek, siettek, hogy a Szent Nap beállta előtt a sülbe jussanak. A reggeli imához bizonyára megfelelő öltözékben érkeznek, de a mostani állapotukért sem érdemelnek elmarasztalást. Inkább szólni kell hozzájuk jó szóval, érthetően. Dalolni, sőt táncolni is lehet velük. Megnövelve a sábesz délutáni harmadik lakoma jelentőségét, olyankor kenyeret, halat adott nekik, utána oldott hangulatban magyarázta a Tant. Elsősorban a szegény réteggel érttette meg magát. Mindent elkövetett, hogy a nehézsorsúak gyerekei is tanulják a Tóra igazságát. Hirdette: a Teremtőt lehet szolgálni a törvények betartásával, a jócselekedetek gyakorlásával, de evéssel-ivással is. Ő maga nem írt, tanítványai írtak helyette. Hirdette, hogy a teremtés alkalmával nicoszok (szikrák) szóródtak szét az egész világon, melyeket össze kell szedni. Izrael feladata a nicoszok megtalálása; például a zsidó kereskedő eljut olyan helyre, ahova az ima szava soha el nem jutott. Iszik ott egy pohár vizet, de előtte elmondja a szokott áldást. Ezzel tisztelgett a Mindenható előtt, amelyet rajta kívül még senki meg nem tett. Tehát megtalált egy elszórt szikrát. 

A világ fundamentuma az igaz ember, a cádik. Ezt a megállapítást többféleképpen értelmezik. Például úgy, hogy 36 igaz emberen nyugszik a földi világ. Maguk sem tudják, milyen teher nyomja vállukat. Ha közülük eltávozik valaki, egy más jelölt lép azonnal a helyébe. Mások véleménye eltér ettől az állásponttól. A 36 kiemelt személyt nem vitatják, de úgy gondolják, minden közösség centrumában legyen egy mester, tanító, rebbe – tehát egy cádik –, aki irányítja és gondját viseli közösségének. Hozzájárulása nélkül nem köttetik házasság, nem bonyolódik üzlet, nincs olyan kérdés, amelyben ne kérnék tanácsát. Segít neki famulusa, támasza, és a helyiség világi vezetője, tehát kialakul körülötte egy udvartartás. A helyettesének kinevezett mezéricsi Mágidnak az udvara a példa, ezen kívül belzi, vizsnyici, szánci, szaploncai (Spinker), de sátoraljaújhelyi, károlyi, bodrogkeresztúri, olaszliszkai stb. udvarokról is beszélünk. A híveket jámboroknak, chászidoknak nevezik. A szó a liturgiából és a történelemből már ismert, például a hasmeneusok lázadása idején, amikor a chászidok csatlakoztak Mátitjáhu modini pap táborához. Őket nevezték elsőként jámboroknak, chászidoknak.

A chászid mozgalom lényegében BEST halála után alakult ki. Már ő hangsúlyozta, hogy a cádikok gondolkodásmódja nem egyforma: egyik cádik a tanulást tartja fontosabbnak, másik az aktivitást, a tettet; egyik magába fordul, meditál, a másik a közösség élén irányít. A chászid mozgalom értékelése a vallásos zsidóságot a mai napig megosztja. Az ellenzők, a mitnagdimok, féltek egy új sábátájizmustól. A Vilnai Gáon még a temető átogatást is korlátozta, nehogy az igaz ember szellemiségét a bálványozás szintjére süllyesszék, mivel az emberen csak a Teremtő tud segíteni. A cádik, az igaz ember, közvetítő lehet a sírját látogató és a Teremtő között. Mások szerint, amikor a Teremtő segítségét kérjük egy fontos kérdésben, akkor az igaz ember érdemeire hivatkozunk, talán nekünk nincs érdemünk, az ő érdemeire való tekintettel jön a segítség.

A szóbeszéd szerint Báál Sém Tovval (a jó név ismerőjével) a kállói rabbi mint ifjú ember találkozott Szerencsen. A dátum szerint kilenc éves lehetett akkor ifjú emberünk. De erről majd legközelebb értekezünk.