Szerző: Rabbi Berel Wein
Forrás: Torah.org
Fordította: Korn Dvorá
Megjelent: Forrás – 2010. szeptember

Hetiszakasz: Noách

A Noách hetiszakaszban az egység és a konformitás összekeverésének veszélyeiről van szó. Ábrahám apjának, Teráchnak nemzedéke felett egy zsarnok uralkodott: Nimrod. Ez volt az ún. dor háflágá, a szétszóratás generációja, mely sok különböző nyelvre és kultúrára szakadt. Ez a kor, félve egy újabb katasztrofális, pusztító árvíztől, úgy gondolta, hogy egy mindenkit egyesítő, nagyszabású összefogással épít egy hatalmas tornyot. Ezáltal akarta megvédeni magát egy újabb isteni büntetéstől. Tehát ennek a tervnek a megvalósításához alapvető feltétel az emberek közötti egységes gondolatiság.

Így hát a világ népei egy nyelven, egy kizárólagos célról beszéltek. Ez a fajta egység, mely első pillantásra oly pozitív, hamarosan hideg, könyörtelen, gyilkos konformitássá, azaz a fennálló rendszerhez való elvtelen alkalmazkodássá süllyedt. Nimrod, a Nagy Testvér irányított mindent és mindenkit. Ha valaki – mint ahogy azt Ábrahám tette – egyéni, eltérő véleményének adott hangot, máris a pusztító tűzbe vetették. Nimrod és a dor háflágá prototípusa volt a hitleri Németországnak, Sztálin rezsimének, Kim Észak-Koreájának, az iráni mullahok rendszerének, Mugabe Zimbabwejának és az összes többi elnyomó rezsimnek. A fentről erőltetett, irányított, „lehetetlen” cél, amely az emberi szellem elnémításával és megnyomorításával, milliók kizsákmányolásával jár, mindannyiszor halálhoz, pusztításhoz, illetve tragédiához vezet. A világnak sokkal több Ábrahámra és kevesebb Nimródra lenne szüksége.

A zsidó nép is egységre törekszik. Újra és újra az egység fontosságáról olvasunk, hallunk, ugyanakkor jellemző népünkre a gondolati sokszínűség. Bár sokan vannak mind világi, mind vallásos zsidó körökben, akik ha tehetnék, konformitásra kényszerítenék társaikat. De a zsidókat más fából faragták.

Egységes célunk van, ami a Tórához, Izrael földjéhez, egymás segítéséhez és a világ számára követendő példa mutatásához köthető, ám ezen céljainkat különböző módokon érjük el. Épp a megközelítéseink sokszínűségében rejlik a zsidóság életereje, épp ezek miatt van bennünk egy velünk született ellenállás a ránk erőltetett konformitás ellen.

Úgy gondolom, hogy a legnagyobb fokú diverzitás valamennyi zsidó közösség közül a vallásos csoportoknál figyelhető meg. Ám ezek a zsidók jelentős politikai és akár ideológiai különbözőségeik dacára egységesek, azonos a céljuk és ragaszkodnak egymáshoz.  

A Teremtő különböző nyelvekre, kultúrákra, a tudáshoz vezető különféle ösvényekre osztotta fel a világot. A zsidó nép 12 törzstől származik, melyek sokszor nem értettek egyet egyéni és nemzeti jövőjüket illetően. Az összhang, a megegyezés hiánya a zsidó nép esetében nem negatív jelenség. Feladatunk, hogy ez a múltjában és elképzeléseiben sokszínű nép megőrizze szent céljának alapvető egységét, egységességét. Nem kis feladat, ám Ábrahám gyermekeihez méltó.