Aki nem látta a víz öntésének örömünnepét, nem látott még örömöt az életben.
Szerző: Rácz Jehosua rabbi
Megjelent: Forrás – 2010. szeptember
Szerző: Rácz Jehosua rabbi
Megjelent: Forrás – 2010. szeptember
A Szimchát Bét Hásoévá egy igen régi zsidó szokás, melyre bölcseink a Tánáchban csak utalást találtak: „Örvendezve fogtok vizet meríteni.” (Jesájá 12:3) Ez a hagyomány a Szentélyben végzett áldozatokhoz kapcsolódik: az állattal együtt minden egyes alkalommal bort is áldoztak. Szukot ünnepére vonatkozólag bölcseink úgy tanulták a Tórából, hogy az állat és a bor mellett vizet is kell áldozni az Örökkévalónak, ennek neve niszuch hámájim, „a víz öntése”. A Szimchát Bét Hásoévá (ami magyarul annyit tesz: a víz merítésének öröme) ehhez kapcsolódó szokás. Ezt az örömünnepet Szukot valamennyi napján megtartották. Azzal kezdték, hogy kimerték a vizet a Gichon folyóból, majd ráöntötték az oltárra.
Mi lehetett ennek a különös örömnek az oka? Természetesen örültek Szukot ünnepének, ahogy a Tórában áll: „És örülj ünnepeden te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód meg a lévita és a jövevény, az árva és az özvegy, aki a lakóhelyeden él. Hét napon át ünnepelj az Örökkévalónak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet kiválaszt az Örökkévaló.” (5Mózes 16:14-15)
De volt ennek az ünnepségnek egy mélyebb értelme is, amit a Jeruzsálemi Talmudban találunk: „Onnan merítjük az Örökkévaló szellemét, amiből minden öröm kiárad.” Igazi öröm csakis a micvák teljesítéséből származik, ezért is táncolhattak csak olyanok, akik valóban szolgálják az Istent, mert csak ők tudnak örömtüzeket gyújtani a szívekben az emberek segítségére és a Teremtő örömére.