Arcképcsarnok

Akit megajándékozott a spanyol király

Rámbán, akit bölcsességéért megjutalmazott a király, de városa féltékenységből két évre száműzött.

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: Torah.org
Megjelent: Forrás – 2010. október

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: Torah.org
Megjelent: Forrás – 2010. október

Náchmánidész – akinek életútjával most megismerkedünk – teljes neve rabbi Móse ben Náchmán volt, de a zsidó szokás szerint nevének kezdőbetűiből mozaikszót (Rámbán) alkottak, így ezen a rövidített néven is emlegetik szerte a zsidó világban. Májmonidész (Rámbám) mellett talán ő volt a risonim (korai bölcsek) másik legismertebb képviselője. Élete nagy részét Geronában, abban a városban töltötte, ahol a 12. század végén, 1194-ben meglátta a napvilágot. Szülővárosa után kapta „a geronai” jelzőt. A híres barcelonai Jicchák ben Rubén rabbi unokája és a geronai Joná (Rábénu Joná) unokatestvére. Juda ben Jákár és a trinquetaille-i Méir ben Nátán bölcsektől tanult Talmudot. Tanította őt a híres kabbalista, Záchárjá Coppell Gold, akit – utalva ezzel testi adottságaira – a „Kicsi” néven hívtak a kortársai. Rabbijaitól a korszak három fő iskolájának, a spanyolnak, az észak franciának és a dél franciának hagyományait vette át és ötvözte egybe, mellyel egyedülálló volt a korszakában.

Rámbán, hogy biztosítsa a megélhetéshez szükséges jövedelmet, orvostudományt és filozófiát tanult. Ezen világi foglalkozások mellett már ifjú korában a zsidó tudományokban jártas tudósként szerzett magának elismertséget. Májmonidészhez hasonlóan ő is mind a háláchában (az élet minden területét szabályozó vallási törvények), mind a háskáfában (a vallásos ideológiában) kiemelkedő elismertségre szert tett bölcs volt. Bár micvája (a 13 éves fiú felnőtté avatási szertartása) után mindössze három év telt csak el, amikor Rámbán belefogott a zsidó jogról írt műve, a Milchemet Hásém (Az Örökkévaló háborúja) megírásába. Ebben a művében − a korábbi korszak egyik legfőbb döntvényhozójának, a Rif döntéseit cáfoló Rabbi Zeráchjá Hálévinek érvelésével szemben − a Rif döntéseit támasztja alá. Már ezzel a korai művével előrevetítette későbbi műveinek színvonalát, melyek kora legkiválóbb zsidó elméi közé emelték.

Rámbán számára az őt megelőző generációk vezető rabbijainak a szavai, döntései különös hangsúllyal bírtak, kiállt mellettük az őket ért bírálatokkal szemben, ahogy már láttuk ezt az első művével, a Milchemet Hásémmel kapcsolatban is. Náchmánidész ragaszkodása a korai bölcsek tanításához részben a jámbor természetéből eredt, részben az észak-franciaországi zsidó iskola hatásából. Vannak azonban  olyan vélemények is, melyek szerint ez nem más, mint válasz a görög-arab filozófiának a spanyol és provanszi zsidóság körében észlelt rohamos terjedésére. Rámbán reakciója nem sokkal Májmonidész: A tévelygők útmutatója megjelenése után következett be.

Náchmánidész szerteágazó területeken alkotta meg kitűnő műveit. Kommentárokat fűzött sok talmudi fejezethez. Ahogy arról korábban szó volt, Rámbám osztályozta és magyarázta a micvákat és azok tartalmát, és egyben szembehelyezkedett sok kérdésben a korábban ebben a témában írt művel, a Báhággal. Rámbán, aki szintén írt könyvet a 613 micváról, ismét a korábbi Báhág véleményét támogatja Rámbáméval szemben. Megalkotta továbbá a Torát Háádám címet viselő háláchikus mesterművet, mely a halál és a temetés szabályait taglalja. Csodás költeményeket szerzett, nevét azonban a Chumáshoz (Mózes öt könyvéhez) írt kommentárja tette halhatatlanná, melyben a magyarázatok az értelmezés legegyszerűbb szintjétől (psát) a legbonyolultabbig (szod) terjednek.

Élete nagy részét Spanyolországban töltötte, de utolsó éveiben el kellett azt hagynia, egy a korra jellemző esemény következében. Rámbánt meghívták a spanyol király és az egész udvartartás előtt megrendezésre kerülő hitvitára Barcelonába. A téma a kereszténység talán legalapvetőbb tételét érintette, mégpedig, hogy eljött-e már a Messiás vagy sem. Rámbán kényszerűségből elfogadta a meghívást, egy kikötése volt, hogy teljes szólásszabadságot kaphasson. A több napon keresztül tartó vita végeztével Rámbán ajándékot kapott a királytól, elismerésül a bölcsességéért. Az egyik egyházi méltóság megkérte Rámbánt, hogy a vita során hangoztatott érveit foglalja írásba, amikor azonban visszatért Geronába, az egyház ottani vezetői féltek, hogy a leírt érvek megszégyenítik őket, úgyhogy sikerült elérniük, hogy az írást elégessék és Rámbánt két év száműzetésbe küldjék. Rámbán ebben lehetőséget látott arra, hogy megvalósítsa régi álmát, és elutazzon Izrael földjére. Útközben, Akkóból küldött levelet a fiának, ami később „Igeret HáRámbán” (Rámbán levele) néven vált ismertté. Noha terjedelemre ez csak egy rövid levél, mégis a mai napig a zsidó etika egyik legfontosabb alapműve, ami alapján eljuthatunk a szerénységhez és a szentséghez, egészen a legmagasabb szintekig.

Amikor megérkezett Jeruzsálembe, olyan kevés zsidó élt ott, hogy alig volt minjen, ezért megszervezte azt és zsinagógát építtetett, ami a mai napig is működő zsinagóga. Három évet töltött Jeruzsálemben, és ezalatt lefektette a vallásos zsidó élet alapjait a következő generációk számára. Jesivát alapított, ami sok tanítványt vonzott a környező országokból. Kívánsága az volt, hogy Izrael földjén legyen eltemetve, ám a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy mikor és hogy halt meg, illetve hol van eltemetve.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás