Szerző: Rabbi Raymond Beyda
Forrás: Torah.org
Fordította: Zeitler Ádám
Megjelent: Forrás – 2010. november

Hetiszakasz: Mikéc

Nagyon gyakran esik egybe Chanuka szombatja a Mikéc hetiszakasz közösségi olvasásával. A Parasa azzal kezdődik, hogy az Örökkévaló közbeavatkozásával József kiszabadul a börtönből 12 év rabság után. A fáraót különös álom nyomasztja marhákról és gabonáról, amit álomfejtői nem képesek megfejteni. A főpohárnok, aki nemrégiben szabadult ki a börtönből, elmesélte az uralkodónak, hogy van a börtönben egy zsidó rabszolga, aki tökéletesen megfejtette mind az ő, mind az udvari pék álmát. A fáraó ennek hallatán, magához rendelte Józsefet, aki sikeresen megfejtette az álmot: 7 év bőség következik, utána 7 szűk esztendő. Ezután József még egy tanácsot is adott a fáraónak. „Most szemeljen tehát ki Fáraó egy értelmes és bölcs férfiút és állítsa Egyiptom országának élére.”

A kommentárok ezt kérdezik: Miért adott József tanácsot a fáraónak? Ha a fáraónak szüksége lett volna rá, kérte volna. Ráadásul egy abszolutista monarchiában, mint amilyen az ókori Egyiptom volt, az uralkodó nem veszi jó néven, ha kéretlenül tanáccsal látják el, sőt, akár halálbüntetéssel is sújthatta volna Józsefet engedetlensége miatt. Mégis miért vállalta ezt a veszélyt József?

Ramban szerint a tanács része volt az álom értelmezésének és nem egy további információ. Egy megoldási lehetőséget is adott az uralkodónak, amely része az álom jelentésének.

Rav Abraham Pam egy másik magyarázatot ad. József tudta, hogy az emberek bőségben hajlamosak pazarolni. Azok, akik részesülnek az Örökkévaló bőségéből, általában nem foglalkoznak azzal, hogy félretegyenek a kapott javakból akkor, amikor azok éppen látszólag végtelen mennyiségben folynak be.

József rádöbbent, hogy az egyiptomiak nem tesznek félre a javakból a bőséges időkben, így majd éheznek, amikor ínséges idők köszöntenek be. Hogy megelőzze a katasztrófát, nagyot kockáztatott, megpróbálta meggyőzni a fáraót. A fáraó felismerte a 30 éves fiatalember bölcsességét, és nemcsak elfogadta a tervét, hanem őt bízta meg a feladat végrehajtásával is. József vezette a népet (mint alkirály) a hét egymást követő bőséges esztendőben, majd az azt követő két szűkös évben is (a hét szűkös esztendő sosem teljesedett be, mert az éhínség csodálatos módon megszűnt, amikor Jákob ősapánk Egyiptomba érkezett).

Van még egy praktikus tanács, amit József éleselméjűségéből tanulhatunk. Ne pazaroljuk el a fiatalságunkat – a bőség éveit –, mert az élet rövid, és nem kerülhetjük el az elkerülhetetlent, az ínség éveit, ahol már a spirituális beteljesedés lehetetlenné válik! A fiatalok nem érzik szükségét, hogy tanuljanak, fejlődjenek és teljesítsék a micvákat. A leggyakoribb érv emellett az, hogy van még idő a lelki beteljesedésre az idősebb években. Gyakori félreértés, hogy a fiatalság a pihenés és az önfeledt szórakozás időszaka. Az emberek nem értékelik a perceket, az órákat vagy akár napokat, amikor úgy érzik, nagyon sok lesz még belőlük. A Talmud így mondja: „Ha valaki nem készül a szombatra pénteken, mit fog enni szombaton?”

Inkább kezdjük el értékelni az időnket, minthogy később megbánjuk. Tehetek-e valami jót a többi emberért? Mondhatok-e még egy Ament, vagy teljesíthetem-e az Örökkévaló még egy parancsát? Ezek azok a kérdések, amelyek segíthetnek nekünk abban, hogy életünket értékes tanulással töltsük.

A Chafetz Chaim azt mondja, hogy egy ember 200 szót képes egy percben kimondani. Minden szó a Tórából, vagy egy szó, amely vigaszt nyújt valakinek, egy Micve, azaz óránként 12000 szó! Számoljuk ki, mennyi ez egy nap, és utána másképp fogjuk értékelni, illetve kihasználni az időnket.

Rav Pam összefüggést talál Chanuka és ezen hetiszakasz között. Mindenki tudja, Izrael földje gazdag olívaolajban. A bőség idejében senki nem értékel egy üvegcsét belőle. A hiány idején azonban még egy kis mennyiség felfedezése ebből a máskor oly közönséges anyagból is csoda számba ment és nemzedékekre szóló ünneppé vált. Hálával és köszönettel ünneplünk az Örökkévalónak, hogy a szükség óráiban sem engedi, hogy nélkülözzünk. A tanulság, amit levonhatunk József történetéből és nehézségeiből, hogy becsüljük meg, amink van, amíg megtehetjük! Egy nap eltűnik majd! Az élet túl értékes ahhoz, hogy elpazaroljuk.