A vöröshagyma aranyat ér, míg a fokhagyma vöröshagymát.
Szerző: Vályi Éva
Forrás: ZsidoSzulokAkademiaja.hu
Megjelent: Forrás – 2011. január
Szerző: Vályi Éva
Forrás: ZsidoSzulokAkademiaja.hu
Megjelent: Forrás – 2011. január
Koppel szerette a felfedezéseket. Egy szép napon hajóra szállt, hogy új területeket fedezzen fel.
A sziget emberei eddig sosem találkoztak idegenekkel. A király meghívta őt egy ünnepségre. Az étel finom volt, de Koppel hiányolt valamit – a vöröshagymát. És Koppel nagyon szerette a hagyma ízét.
− Az ételeitek finomak − mondta az embereknek −, de miért nem adtok hozzá egy kis vöröshagymát is. Az még finomabbá tenné.
− Hagymák? Mik azok a vöröshagymák? – kérdezték mindannyian. Mi sosem hallottunk róla. Van petrezselymünk, majoránnánk, borsunk, de mi az a vöröshagyma?
Koppelnek véletlenül volt pár hagyma a zsákjában. Gyorsan megpirította és felszolgálta.
Koppel nagyon boldog volt. A hagymáit a szigeten hagyta és megtanította az embereket a termesztésükre. Amikor hazaért, elmesélte mindenkinek a szigetet, ahol senki nem ismerte a hagymát. Mindenkinek megmutatta gazdagságát is.
Az egyik férfi elhatározta, hogy olyan gazdag és híres akar lenni, mint Koppel. Azt gondolta, ha azok az emberek nem ismerték a hagymát, talán még fokhagymát sem láttak soha. Felszállt a következő hajóra és rengeteg fokhagymát vitt magával. Őt is meghívták a királyi ünnepségre, és a férfi megtanította nekik, hogyan főzzék meg fokhagymával. A király még jobban szerette a fokhagymát, mint a vöröshagymát.
− Ezek a fokhagymák még ízletesebbek, mint Koppel vöröshagymái − jelentette ki a király. Köszönjük neked. Ahogyan Koppelt is, téged is megjutalmazunk azzal, ami nekünk a legértékesebb. A király rendelt két vékát csordultig töltve a sziget legértékesebb dolgával.
− Ez csodálatos- gondolta a férfi, s nagy mosoly tűnt fel az arcán. Most gazdag leszek.
A király átadta a vékákat a férfinek. A mosoly gyorsan elhalványult az arcán. A vékák tele voltak a király legértékesebb tulajdonával – a királyi vöröshagymákkal.