Szerző: Rabbi Kalman Packouz
Forrás: Aish.com
Fordította: Hemera Ákos
Megjelent: Forrás – 2011. februárHetiszakasz: Vájákhél

A Tórában ez áll a Miskán (a hordozható szentély) építésénél a munkások toborzásával kapcsolatban: „És minden ember, akit a szíve motivált, jött.„ (2Mózes 35,21)

Ramban (Nachmanidesz) magyarázza, hogy szükségük volt a szívükből jövő motivációra, ugyanis egyiküknek sem volt korábbi tapasztalata és a Szentély építéséhez szükséges képessége. Nem voltak ott tanárok, akik tanítsák őket. Azonban voltak emberek, akiknek volt bátorságuk, hogy odamenjenek Mózeshez és mondják neki: „Mindent megteszek, amit mondasz.”

Jerucham Lebovitz rabbi megjegyezte, ha megnézzük a világ igazán gazdag embereit, látni fogjuk, hogy ők nagyszerű kezdeményezők. Jelentős különbség van azok között, akik a remek kezdeményezőkészségük által elérik a csúcsot és azok között, akik ennek a hiányában hátra maradnak. A Tóra megjegyzi, hogy azok az emberek, akik sikeresek voltak a hajlék építésének a munkálataiban, azért voltak azok, mert megvolt bennük a belső bátorság előlépni és ajánlkozni, hogy megteszik, ami szükséges.

Tudatosítsuk magunkban életünk azon pillanatait, amikor erős vágyat éreztünk, hogy elérjük a spirituális nagyságot. Ezek az emlékek hajtsanak előre minket a jövőben, hogy még jobban törekedjünk igazi eredmények elérésére. Legyen bátorságunk, hogy megtegyük, amit kell. Az, akinek erős motivációja van arra, hogy elérjen valamit, fel fog fedezni magában olyan tehetségeket és képességeket, amik ambíció nélkül soha nem aktivizálódtak volna.