Szerző: Vályi Éva
Forrás: ZsidoSzulokAkademiaja.hu
Megjelent: Forrás – 2011. február

Zundel egy szegény favágó volt. Egy kis faluban, Moldowban élt. Kora reggeltől késő estig vágta a fát.

− Nagyon fáradt vagyok – mondta feleségének –, remélem nem alszom el mielőtt ágyba mennék.

Azon az éjjelen arról álmodott, hogy Chochkowba látogat, a szomszédos faluba. Az álmában, egy vörös egyenruhába öltözött katonát is látott, aki őrt állt a hídon. A híd alatt egy arannyal teli kincses láda volt.

Zundel felébredt. – El kell mennem abba a faluba és meg kell találnom azt a kincset. Zundel felöltözött és elsietett Chohkowba. Megtalálta a hidat és az őrt álló katonát.

A híd alá sétált és kereste a kincset. A katona odament hozzá és megkérdezte: Hát te mit csinálsz itt?

Múlt éjjel – felelte – azt álmodtam, a híd alatt egy arannyal teli kincsesláda van elrejtve. A kincseket keresem.

A katona nevetett. − Múlt éjjel én is álmodtam. Az én álmomban egy kincsesláda egy fa mellett volt elásva, Moldowban, Zundel favágó házával szemben. De te nem látsz engem rohanni, hogy megleljem! Ez csak egy álom volt.

Zundel hazasietett. Ásni kezdett a fa tövében, házával szemben. Megtalálta az arannyal teli kincsesládát.

Zundel nézte az aranyat, aztán felnézett az égboltra. Nevetett és így szólt: − Most már tudom, az ember saját kincsét, saját portáján lelheti meg.