Sára prófétanő 127 éve a Mindenható szolgálatában.
Szerző: Rebecen Sylvia Schatz
Fordította: Korn Dvorá
Megjelent: Forrás – 2011. február
Bevezetés
A fentiek tükrében kezdünk hozzá a „Nők a Tanachban” című sorozatunkhoz. Egy sorozat, mely nőkről nőknek szól. Jelen keretek közt nem tudunk kimerítően értekezni a tárgyról, de ha csak egy kis inspirációt nyerünk nagyszerű ősanyáink, „hősnőink” életéből, már nagy eredményt értünk el.
Két fontos dologgal kell kezdeni ezt a témát. Az első: az „imahot” szó, ami anyákat, a zsidó nép ősanyáit jelenti. Ők népünk alapjai.
Ez a két fogalom: alapító és tanító, a Tanach fontos üzenete számunkra.
Sára
Mi mit tettünk volna hasonló helyzetben? Eltöltöttünk volna temérdek éjszakát magunkba roskadva, bénultan, álmodozva …azon gondolkozva, mit teszünk, mi lesz, majd, „amikor gyermekünk lesz”, „ha majd gyermekünk lesz”…
Amikor Sára ősanyánk 127 éves korában meghalt, Rási (1040-1105), a híres kommentátor úgy jellemzi ezt a bizonyos 127 évet, hogy „kulam shaveim letova”, azaz Sára minden éve egyenlően jó volt, egyenlően értékes volt. Mit akar ezzel Rási mondani? Azt, hogy Sára nem álmodozgatott, nem csak tervezgetett (elméleti síkon), nem mondta, hogy „ha majd…” / „amikor… lesz”. Minden napot teljességgel élt meg. Megértette a titkot, mit jelent Isten akaratát teljesíteni.
Egy folyamat épp oly fontos és valós, mint a végső eredmény. Sára Isten által megértette a titkot, mely a nők számára még fontosabb, mint a férfiaknak, mert gyakran a női feladatok ismétlődőek, nem túl látványosak, gyakran sziszifuszi munkák (monoton, újra és újra elölről kezdődő).
A titok pedig az, hogy az Örökkévaló velünk van és mi az Ő akaratát teljesítjük, bármit is teszünk a kitűzött feladat, illetve álmaink megvalósításáig vagy akkor, ha nem érjük el céljainkat. Élvezzük egy gyermek felöltöztetését, örüljünk mosolyának, egészségének, akkor is, ha a következő percben már jól összemaszatolja magát. Élvezzük magát a sütést, ne csak arra várjunk, mikor leszünk már készen a tortával. Hálával tartozunk az életért. (Nemrég lett vége a Chanukának.) Azt kell néznünk, amink van és nem arra kell összpontosítanunk, amink nincs!
Hasonlót gondolt a nagy görög gondolkodó, Szókratész is, aki nem félt a haláltól, mert úgy vallotta, hogy nem azzal kell foglalkozni, mi lesz később (ez ugyanis nem kézzel fogható), hanem azzal kell törődni, amink van.
Bölcseinknek életük minden pillanata fontos volt, mert minden percnek súlya és jelentése van.
Sára életének valahány pillanatát ennek teljességében élte meg szülőföldjén vagy idegen földön, gyermekkel, illetve gyermek nélkül. Olyan mélyen tette ezt, hogy amikor nevét Szarajról Sárára változtatta az Örökkévaló, a Jud betű nem veszett el, hanem átkerült Hoshua Ben Nun nevébe, aki − amikor a zsidó népet Izrael földjére vezette − Sára Jud betűje által Jehosua lett. (1Mózes,17.5)
Sára az említett 7 prófétanő közül az első. Oly „mélyen élte az élet titkát”, hogy még a sort záró Eszter királynő 127 tartomány feletti uralkodása is Sára 127, teljességgel megélt éveit jelképezi.